Conformity

Fejes Anna

Az iskolás lány 1990. február 21-én született.

Bemutatkozása:  – Gimnáziumi érettségit szereztem Sopronban a Szent Orsolya Gimnáziumban. Ennek elvégzése után nyertem felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. (Itt tanulok már második éve magyar és szerkesztői ismeretek szakon.) Az egyetem mellett hétvégenként egy musicaliskolában sajátítom el az ének- és színészmesterséget, az idén harmadéves leszek ott.

Amit mindenképp szeretném, ha megtudnának rólam:
Nem vagyok egy könnyű eset. Kívül nagyon keménynek és szilárdnak mutatom magam, de legbelül csak nagyon kevesen ismernek igazán. Szeretem a pontosan meghatározott dolgokat. Az életem is mindig pontos, tudom, hogy hol van helye a dolgoknak és mindent fejben is tartok. Fontosnak tartom az őszinteséget, a határozottságot és a rátermettséget. Egy őszinte embernek tartom magam. Igyekszem mindig elmondani a véleményemet.

Az emberek szerint pszichológusnak kellett volna mennem. Ezen már én is elgondolkoztam. Lehet, hogy pályát tévesztettem? Szeretem az embereket és szeretek új barátokat szerezni, ismeretlen egyéniségeket megismerni. Általában igaz rám az, hogy tudok hatni az emberek lelkére. Jó tanácsokkal látok el mindenkit és a szívemen viselem az egyéni sorsokat, még akkor is, ha másnak nincs benne semmi érdekes. Reális embernek tartom magam. Szeretek két lábbal a földön járni. Nem szeretem a naivitást, a hazugságot, a határozatlanságot és a kétszínűséget. Elővigyázatos is vagyok mindenféle téren. Szeretem a társaságot, de több idő kell ahhoz, hogy igazán feloldódjam.

Eddigi tapasztalataim a zenével…(fellépések, iskolák, hangszerismeret):
„Hivatalosan” az oviban kezdtem el. Persze itthon is szórakoztattam az embereket, illetve a családot a zenével. Szóval a fellépések sorozata itt kezdődött el. Aztán felkerültem az általános iskolába. Itt második osztályos koromban ismerkedtem meg a hangszerekkel és a zenével komolyabban. A Zeneiskola tanárai hangszeres bemutatót tartottak és ekkor elhatároztam, hogy én is akarok komolyabban zenét tanulni, de hozzáteszem, ekkor már szerelmes voltam a zenébe.

Harmadik osztályban iratkoztam be a helyi Joseph Haydn Zeneiskolába fuvola tanszakra. A szolfézs sosem tartozott igazán a kedvenceim közé, de olyan alapismereteket szereztem itt általa, amelyért a mai napig nagyon hálás vagyok. Sok évig tanultam itt, és ez egy nagy lehetőség, amit köszönhetek a szüleim támogatásának!

A gimnázium során kiiratkoztam a zeneiskolából, de a zenéhez való kötődésem így is megmaradt. A fellépések száma szerencsére nem csökkent. A gimnáziumban is sokat felléptem és szerepeltem, de inkább szavaltam, felolvastam, és efféle versenyekre jártam, oh és persze hangszeren is játszottam. Ekkor kicsit háttérbe szorult az éneklés, de természetesen csak a fellépés szintjén. Az emberek nem tudtak rólam és nem ismerték a tehetségemet. Egy alkalommal viszont az érettségiző osztály énekelt, ekkor egy rövidke szólót kaptam a többiektől, mert ők ismerték a hangomat. Ez volt az „áttörés” a gimnáziumi szinten. A helyi városi ünnepségeken kb. két éve lépek fel rendszeresen, voltam már több versenyen is, egyszóval nem ismeretlen a színpad. A Kővirágok Énekiskola által pedig már kétszer is felléphettem a Fészek Művészklubban, ami minden alkalommal nagy élmény volt számomra, és sokat jelentett nekem. Amióta Pesten tanulok, azóta pedig a kollégiumi rendezvényeknek vagyok állandó tagja.

A legszebb pillanat az életemben az volt, amikor…:
Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, mert sok szép élményben volt már részem. Szép pillanat leginkább akkor volt, amikor megláttam a nevem a felvett tanulók névsora között az Énekiskola honlapján. Azt éreztem, hogy azzal foglalkozhatok majd, amit a legjobban szeretek és elindulhat a karrierem a tanulás által.

Kedvenc előadó?
Sok kedvenc előadóm van. Sosem korlátozódott az ízlésem egyvalakire. Talán a legkiválóbbnak Whitney Houstont tartom, illetve tartottam, amíg még a fénykorát élte. De szeretem továbbá Beyoncét, Aguilerat, Celine Diont, Bryan Adamset, Tracie Thomst, Josh Grobant és még sorolhatnám…

Kormos Réka

A csapat tagja még iskolás, 1989. szeptember 16-án látta meg a napvilágot.

Végzettség/eredeti szakma, pillanatnyi foglalkozás, iskola:
Érettségi. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán pszichológia szakos hallgató vagyok.

Amit mindenképp szeretném, ha megtudnának rólam:
Virág volt a jelem az oviban, és nem szeretem a kakaót!

Eddigi tapasztalataim a zenével…(fellépések, iskolák, hangszerismeret):
Nyolc évig zongoráztam, öt éve magán énekelek.

Zene tagozatos általános iskolába jártam, és itthon is zenével neveltek. A nagymamám mindig énekelt, amikor altatott kiskoromban és anya is sokszor dúdolgatott/dúdolgat itthon. Igazából, amikor pici voltam, nem nagyon gondoltam, hogy lehet másképp is felnőni. Azt hittem, mindig mindenkinek jelen van az életében a zene.

Már gyermekkorom óta sokat vittek színházba a szüleim, és 11 éves korom óta van színházbérletem. Ezek között a darabok között rengeteg volt a musical és a zenés darab. Akkor azt hittem, ez természetes, de ma már látom, sok olyan velem egykorú ember van, aki még életében nem látott egyetlen zenés darabot sem, sőt, még színházban sem volt.

Öt éve vagyok tagja egy musical csoportnak, akikkel az ország szinte minden területén volt már fellépésünk. Többször énekelhettem már hatalmas sportcsarnokokban és nagyon büszke vagyok arra, hogy a székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadán is bizonyíthattam már.

A legszebb pillanat az életemben az volt, amikor…:
Szerintem ilyen nincs! Szerintem nincs legszebb pillanat az életben… mármint egyetlen legszebb!
20 éves vagyok. Ebben a húsz évben voltam csecsemő, voltam kisgyerek, voltam serdülő tinédzser és (azt hiszem,) most már felnőtt vagyok. Ezeknek az életkoroknak mind-mind megvoltak a legszebb pillanatai, de ezek összehasonlíthatatlanok, mivel mindegyik életkorban más értelmi és érzelmi szinten voltam. Csecsemőkoromból nyilván nincsenek emlékeim, a gyermekkorom már több képpel szolgál, de komolyabban a tinédzserkorom és a felnőttkorom tudnám összehasonlítani. Ezt viszont nem tartom „igazságosnak”! Mert nyilván van olyan emlékem serdülőkoromból, amit most idősebben, már kevésbé jelentősnek gondolok, és azóta már nagyobb dolgokat is elértem, de akkor nagyon meghatározó volt.

Ha mindenképpen választanom kéne szép pillanataim közül:
-Amikor megtudtam, hogy felvettek az egyetemre
- Amikor a Hungaroringen dolgozhattam
- Amikor 19 éves koromban duettet énekelhettem azzal az emberrel, aki miatt 13 éves koromban úgy döntöttem, hogy a zenével és a színházzal szeretnék foglalkozni
- Amikor a Vörösmarty Színház színpadán énekelhettem
- Amikor a barátnőmtől szülinapomra egy saját kezűleg készített albumot kaptam, ami a barátságunkról szólt
- Amikor anyukám azt mondja, hogy büszke rám
- Amikor szerelmes vagyok

Kedvenc előadó?
Nincs kedvencem. Annyi jó zene van és annyi profi előadó! Habár Lady Gagát nagyon szeretem. Úgy gondolom, sokszor túlzásba viszi, amit csinál, de zseniálisnak tartom azt, ahogy új színt visz a zenei életbe, és ahogy manipulálja a médiát. Teljes mértékben vállalja önmagát és nagyon tehetséges.

Molnár Viktória

A csapat harmadik tagja is az iskolapadot koptatja, Viki 1985. augusztus 08-án született.

Végzettség/eredeti szakma, pillanatnyi foglalkozás, iskola:
Főiskolai hallgató (közgazdász), de három éve dolgozom, mint pénzügyi asszisztens egy légitársaságnál. Harmadéves vagyok a Kővirágok Énekiskolában.

Amit mindenképp szeretném, ha megtudnának rólam:
Hogy az X- Faktor életem eddigi legnagyobb kalandja és legnagyobb lehetősége.

Eddigi tapasztalataim a zenével…(fellépések, iskolák, hangszerismeret):
Nagyon kicsi voltam, amikor először énekeltem, de csak iskolai kórusokban. Aztán valahogy ez eltűnt az életemből. Elég hosszú időre. Nem játszom hangszeren, sajnos. Legfeljebb az utcai dúdolgatásokban éltem ki a zeneszeretetemet. Aztán főiskolás lettem, és fúú, már nem is emlékszem, hogy milyen indíttatásból, de visszamentem a gimibe, hogy énekelni tanuljak. Egy évig jártam heti egy óra rendszerességgel. Inkább populárisabb műfajú dalokat énekeltünk. Aztán beütött a ménkű és jött a „Musical-szerelem”. És ez felforgatta az életemet. 2007 nyarán leutaztam Székesfehérvárra két hétre egy musical kurzusra, ahol híres színészek tanítottak minket, és melynek fénypontja a „gála” volt. Itt álltam először „ÚGY” színpadon és azóta nagyon sok helyen felléptem már. 2008-ban pedig elsőre felvettek a Kővirágok Énekiskola első évfolyamára, amivel egy álom vált valóra. Azóta számos sikeres vizsgán vagyunk túl. Olyan szerepeket kellett eljátszanom, ami a határaimat súrolta, de szerencsére mindent „átvészeltem” én is, és a közönségem is. Amit még megemlítenék, az, hogy 2009-ben, egy különleges fellépésem volt a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, ahol is elénekelhettem egy duettet Rékával. Ez azért volt különleges, mert egy, Magyarországon még nem játszott musical egyik dalát énekeltük magyarul. És ezt a szöveget ketten írtuk. Felemelő érzés volt…

A legszebb pillanat az életemben az volt, amikor…:
Pár éve megkérdezték tőlem ezt, és ugyanezt válaszoltam: Amikor megszületett a kistestvérem és először a kezeimben fogtam. Elképesztő élmény volt! Nem is tudom, hogy tudnék e hozzá foghatót!!! Amikor az emberben felélednek az anyai ösztönök. Na AZ … AZ volt az a pillanat…

Kedvenc előadó?
Rengeteg van. Akiket megemlítenék: Celine Dion, Bryan Adams, Elisa, Josh Groban!, Lady Gaga

[2010.10.03.]