Milyen a Suburban Neon nagylemeze?

A Suburban Neon zenekar saját állítása szerint dream rockot játszik. A hangszerelés hagyományos rockzenei, néhol fúvós szekcióval kiegészülve, a dalok alapjában véve klasszikus pop, pop-rock és indie ütemeken nyugszanak. De mit is takar a dream előtag?

A 2004-ben alakult zenekar azt állítja, hogy a dream rock az ő találmánya, amivel abban különbözik más zenészek stílusától, hogy az ő zenéjükben: „A megszokott, kötött jegyeket megtöri és gyakran felváltja az illuzórikus légiesség, amelyet olykor atmoszférikus elemek homályosítanak, mintegy földöntúli hangulatot teremtve.”. Céljuk a harmónia elérése közben a véletlenszerűség zenei alkalmazása, az álmok és vágyak minél érzékletesebb megjelenítése, légiessé, szürreálissá akarják tenni dalaikat – legalábbis ezt veszem ki a programadó szavaikból. A zene mindezek ellenére nem tűnik ennyire a realitástól elrugaszkodottnak, egyszerű rock alapú számok találhatók a 2010 végén debütált Taxi co. albumon, mindenesetre elég vegyesen alakulnak. Érdekes az együttes névadása, ha szó szerint fordítjuk az angol szavakat a névben, akkor külvárosi neonfényt jelent, amely a kezdőbetűket összeolvasva sun, azaz nap jelentést kap.

A zenekar 2005 óta koncertezik rendszeresen, fesztiválokon is, illetve több tehetségkutatón szerepelt sikeresen. A ritmusról Bubnó Márk gondoskodik, mellette vokálozik is, a gitáros Csaba Tamás, a basszusgitáros Heigl László, a billentyűs Vízvárdi András, a mikrofonnál pedig Nagy Dániel áll, aki a szövegek nagy részének kiötlője. A 2010 végén megjelent albumuk, a Taxi co. a Playground Records kiadványa, de egyébként szerzői kiadás a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) támogatásával. Tizenegy dalt tartalmaz, amelyek nagyon vegyesek, mind stílus, mind színvonal szempontjából.

Furcsa kezdés

Az első a 400 című, amelynek a szövegét és a zenéjét is Nagy Dániel szerezte, furcsa kezdés egy olyan zenekartól, amely nem tekinti magát konvencionálisnak, mert eredetiségének szajkózása ellenére elcsépelt, klasszikus ritmus és gitár kombinációval indít, és a folytatástól se várjunk sok jót. Viszont a Csaba Tamás és Nagy Dániel által írt Wide asleep, amely ezt követi, már egészen más jellegű zene, leginkább indie pop vagy indie rock, és fényévekkel jobb az első dalnál.

A harmadik a korongon a Shout, amelyet Józsa Tamás és Bubnó Márk írtak. Ennek a számnak a kezdése sem túl erős, az ének viszont ígéretes, jót tesz a dalnak, hogy trombitás részeket is tartalmaz, amelyeket SkaPeti, azaz Hargitai Péter játszik fel, aki vendégművészként működött közre a produkció megszületésében.

Lassabb és romantikusabb is

A negyedik a Fathers lost Radnóczi András és Nagy Dániel tollából. Ez egy lassabb, romantikus szám, sajnos megint nem túl erős színvonalon. Viszont van még Csaba Tamásnak és Nagy Dánielnek közös szerzeménye a második számon kívül, ilyen a Fathers lostot követő a One the way, illetve a Cab, a Dream és a Remind me. A One the way-ben Radnóczi András, azaz Bobby basszusgitározik, ahogy a Dreamben is, amelynek vendégművésze még Kárpáti Gábor, a billentyűknél. A One the way kilóg a sorból az eddigi számokhoz képest, a refrénen kívül rapszerű éneket tartalmaz, ez szerepelt már a zenekar 2008-as EP-jén is (Impulse No. 3.), majd felkerült a Chromechoes Production Narcollapse válogatáslemezre. Hasonló hangulatú a Cab, amely prózával indít ének helyett.

„A hetedik te magad légy.” - írta egykor József Attila, ehhez hűen a hetedik szám a Dream, amely erősen ars poetica szagú már hallgatás előtt is. Nem is új, tényleg a kezdetekkor született, a zenekar kiadta már, és közölte az amerikai 272 Records által megjelentetett Riot on Sunset lemez is. Álom és nyugalom, lassan kezd folyni a dal, majd lelkes refrén következik, aztán rövid szintiszóló egy újabb refrén előtt. Sajnos nem ez a legjobb dal a lemezen, programadó ide vagy oda.

Itt van még a Little prince és a Soul Pendulum is, az előbbi Bubnó Márk és Nagy Dani produktuma, az utóbbi pedig szintén Dani szövegével, de Vízvárdi András zenéjével kombinált track, ezek is inkább gyengébb darabok, persze mindez szubjektív meglátás.

Az egyetlen magyar a leghosszabb

Az album leghosszabb dala és egyben az egyetlen magyar száma Az élet szép címet viseli, ebben hallhatunk egy szaxofonost: Sélley Szabolcsot, a Kingston Cruisers extagját és két jelenleg tagot a rézfúvós szekcióból: egy harsonást, Roman Rishko-t, és a trombitás SkaPetit. Ez a szám elég jól sikerült, pedig a zenekar – úgy tűnik –, nem akar magyar szövegű dalt írni, pedig ezt is Nagy Dániel írta, tehát magyar nyelven is megy neki a szövegírás. A nóta egy rövid billentyűs dallam után megafon hangzású énekkel kezdődik, ritmusa keserű blues-os, zenéje Radnóczi András munkáját dicséri. Bakács Tibor véleménye szerint „Az énekes, minden modorossága ellenére, beletalál a sanzon fájdalmas élettagadás-igenlésébe, vagyis a deklamáció helyén való, még akkor is, ha Cseh Tamás elektronikusan megidéződik, de el is felejtődik, vagyis a mimézis a művészet melegágya s csak az emlékezés rövidsége a kérdés.”. A dal az ötödik perc körül felgyorsul, így a billentyű és a gitár is teret kap a virtuozitásra, és bár a stílusok kavalkádja jellemző erre a dalra is, ha az összes szám így át lenne gondolva, sokkal jobb albumokat lehetne kihozni ebből a bandából.

Az utolsó szám stílusosan a Remind me, amelyben női hangot is hallunk, a Kingston Cruisers énekesnője, Asiama Evelyn dalol az afrikai refrénben, a húroknál pedig Bubnó Lőrinc segédkezik. Az afrikai rész, amit beemeltek, egy tradicionális esődal, amely az eső hangját utánozza, ettől az egész szám vidámmá válik, és egyáltalán nem hasonlítható a stílusa egyik korábbi Suburban Neon száméhoz sem.
Véleményem szerint a Wide asleep, az Az élet szép és a Remind me a lemez legígéretesebb dalai. Egyébként az egész albumra a kezdetleges garázs-rock stílus jellemző, sokféle ötlettel, amelyek között vannak hasznosíthatók is a jövőre nézve, de erősen szelektálnia kell a zenekarnak ahhoz, hogy egységes és maradandó értéket tudjanak alkotni. Persze ettől még egy időre kiemelkedhetnek a magyar rockzenei életben itt-ott, de akár az alternatív rock felé is nyithatnának, főként, ha Nagy Dániel – akinek egyébként jól illik a hangja az indie rockhoz – többet énekelne magyarul.

– Pataky Adrienn –

[2011.01.20.]