A hangfestés mesteri

A rendhagyónak bátran mondható klubkoncertet követően Sárik Pétert kérdeztük:

- A kívánságműsor-jellegű koncertezés kinek az agyából pattant ki? Mi vele a célotok?

- Én találtam ki – mondja Péter huncut mosollyal az arcán. Szeretnénk még közelebb kerülni a közönségünkhöz. A kezdeményezéssel éppen őket vonjuk be az által, hogy emailben, Facebook-oldalunkon keresztül leadott zenei kéréseket – amelyek különféle műfajú dalok – dolgozunk át a saját jazz-stílusunkra. A Budapest Jazz Clubban pedig támogató partnerre leltünk a havi klubkoncertek ilyen formában történő megtartására.

- Hogyan születik meg egy átdolgozás?
- Ha rögtön jön egy ötlet, akkor az működik; ha nem, azt általában nem erőltetem. Amúgy is kényes dolog az átdolgozás; csak akkor van értelme, ha hozzáadunk valami pluszt az eredetihez, és persze olyan dalok is vannak, amiket nagyon meg kellene erőszakolni ahhoz, hogy jazzessé tegyük. Pár kívánságot ezért nem is tudunk teljesíteni. Természetesen a jazz-standardekkel ilyen probléma nincs, bár általában azokba is teszünk egy kis csavart, egyéni ötletet.

- Ahogy a koncerten elnéztem, a közönség igen jól fogadta az ízletes jazz-falatkákat. Ti mit érzékeltek a reakciókból?
- A hallgatóság értékeli, ha úgy érzi, neki szól valami. Biztosan nagyon jó érzés lehet, hogy a te dalodat játssza a zenekar, ráadásul hetekig készül rá! Ez a nyitás a közönség felé viszont semmiképp sem zenei kompromisszumot jelent; a Mission: Impossible például teli van elég durva harmóniákkal, de az ismert melódia és a dal hangulata miatt ez senkit sem zavar.

- Az előadás közben az egyik dalt újrakezdtétek, mert a kotta egyik lapja vándorútra kelt…
- Valóban, az egyik kottalapom lecsúszott, miközben játszottunk, amit csak akkor vettem észre, amikor ahhoz a részhez érkeztünk. Bár a zenekar rögtön jött utánam, nem volt mit tenni, meg kellett állítani és újrakezdeni a dalt, mert még nagyon sok galibát okozott volna az a hiányzó 4. lap! Hát, ezt nagyon élvezte a közönség! :-)

-Aigner Ivan-

[2011.02.24.]