A hangfestés mesteri

Immáron második alkalommal tartotta hagyományteremtő jazz-kívánságműsorát a Budapest Jazz Clubban a Peter Sarik Trio február 16-án. A zenei csemegékkel fűszerezett repertoárt a közönség eksztázisba torkolló lelkesedéssel fogadta.

A Peter Sarik Trio 2007-ben alakult a magyar jazz élvonalába tartozó zenészek közreműködésével. Tagjai Sárik Péter jazz-zongorista, Frey György basszusgitáros és Berdisz Tamás dobos. A zenekar Magyarországon kívül rendszeresen koncertezik Európa-szerte, visszatérő vendégei Anglia, Németország, Svájc, Románia és Szlovákia klubjainak és fesztiváljainak. Műsorukban mindhármuk szerzeményeit, valamint ismert standardeket és kevésbé ismert zenei ékköveket játszanak.

A Budapest Jazz Clubban tartott havi klubkoncert már második alkalommal jazz-kívánságműsorrá alakult. A trió kedvelőinek, törzsközönségének legkülönfélébb, legvadabb kéréseiből a zenészek sajtos stílusukra átdolgozott kompozíciókat alkotnak és tálalnak fel a színpadon. Így történhet, hogy az est folyamán felcsendül a Mission: Impossible főcímdala, A muzsika hangja című musical egyik betétje, Bob Marley klasszikusa, a No Woman, No Cry, vagy éppen Beethoven Örömódája.

A kétrészes koncert alatt a legszembetűnőbb a zenészek profizmusa mellett az a szinte önkívületi állapotban való muzsikálás, az az átélés, amely a laza eleganciájú előadásmóddal párosítva, az összhang mesterképét vetíti elém. A zene képekben jelenik meg szemeim előtt; minden egyes dalnál egy kisfilm, amolyan videoklip forog bennem. A hangok megtestesülnek, formát öntenek, s újabb bizonyítékát kapom a művészeti ágak átjárhatóságának. Péter fürge ujj-játékával, hangokkal fest, rajzol, szobrot farag, énekel, mint ahogy az egyik legnagyobb jazz-előadó, Ella Fitzgerald tette; György egy tökéletes zenei varázsszőnyeget sző; míg Tamás egy profi autóversenyzőt megszégyenítő módón pörögteti a motort, váltja a sebességet, csendesíti le, majd lendíti újra mozgásba a gépezetet.

Az egyes opuszokat Péter az érzelmek és kellő humor arányos elegyével, egymás után fűzi fel a képzeletbeli fonalra. Folyamatos a feszültség: fokozások, robbanások, pihenők váltakoznak, egyik futás és csúcspont követi a másikat. Afféle jazz-orgiának lehetünk fül- és szemtanúi.

A „fiúk” – merthogy a zene fiatalít, sőt, kortalanná tesz – könnyed, vagy legalábbis annak tűnő játéka azt az életformát sugallja, amit mindenkinek magáévá kellene tennie: egy gyermeki játék tele lelkesedéssel, ártatlansággal, őszinteséggel és önfeledt, határtalan boldogsággal. Egy héliummal telített léggömböt látok felszállni egyre magasabbra és magasabbra, s valami éterien tökéletes időzítéssel, pontosan akkor pukkad ki, akkor oldja a feszültséget, akkor robban, amikor a legnagyobb katarzis teljesedik be.

A koncerten felcsendül a My Favorite Things, Miles Davis Milestones-ja, a Softly, As In A Morning Sunrise, a City Lights Oscar Peterson után, a Giant Steps, s az I’m Not In The Mood For Love is. Zenei csemege a romantikus-erotikus hangvételű Besame Mucho, ami egy érzéki tánc, egy könnyed repkedés és egy fülledt, szenvedélyes testközelség között hullámzik.

A ritmikus élesváltásokban bővelkedő Mission: Impossible-feldolgozás a rugókezű Sárik Péter mesteri játékát domborítja ki, míg a No Woman, No Cry a közönség megénekeltetésére ad alkalmat. Abszolút meglepetésként hat Beethoven Örömódája, ami a klasszikus és jazz-zene varázslatos nászaként egy ízléses feldolgozás. Képileg a tenger vad hullámzásának, majd szelíd ringatózásának, lecsillapodásának egymásutánjára emlékeztet.


A darab a magyar EU-elnökség idején különös mondanivalóval bír, hiszen az Európai Unió hivatalos himnusza. Az ember ilyenkor büszke igazán arra, hogy magyar! Zárásként három jazz-standard hangzik el: Herbie Hancock Cantaloupe Islandje, Duke Ellington Caravanja, valamint Chick Corea Spain című szerzeménye.

Az extázis tetőfokán, lélegzetvisszafojtva gyönyörködünk a szinte transzba esett zenészek játékában. Mint kés a vajban, olyan légies könnyedséggel pereg a dob, pattognak a húrok és kalimpálnak a billentyűk, miközben valójában kőkemény munka folyik a színpadon: test–agy–szív egyszerre és egyben. A megtestesült csoda és harmónia képe a Peter Sarik Trio jóvoltából…

Beszélgetés Sárik Péterrel a következő oldalon!

[2011.02.24.]