Egy éj Velencében - képekben a budapesti előadás

Johann Strauss egyik legnépszerűbb vígoperájában - a korabeli kritikusok szerint - több a dallam, mint egy Beethoven-szimfóniában. Nem véletlenül nevezték tehát az Egy éj Velencében komponistáját már a premierkor is egyszerűen csak keringőkirálynak…

A két nagynevű szövegíró, Friedrich Zell - akinek csak művészi álneve ez, hiszen Camillo Walzelként látta meg a napvilágot - és Richard Genée - akivel az ifjabb Strauss már a nagysikerű Denevéren is együtt dolgozott - két szövegkönyvet adott át a komponistának, hogy válogathasson. Strauss az Egy éj Velencében mellett döntött, így a másik librettóval, a Koldusdiákkal kezdődhetett Karl Millöcker pályafutása. Választását az indokolta, hogy mintegy 35 évvel korábban édesapja, a nem kevésbé ismert zeneszerző már bemutatott egy gálaműsort ugyanezen a címen, ráadásul a lagúnák városa hatalmas népszerűségnek örvendett ebben a korban Bécsben.

A Velence egy francia komikus opera, a Le Château Trompette alapján készült. Innen a mű műfaji megjelölése is: Johann Strauss vígoperát komponált Genée verseire - a karaktereket és a helyszíneket egyébként a két író közösen találta ki, míg Zell a dialógusokon dolgozott. Párizsból egyébként plágiummal vádolták a szerzőket, ami - ilyen másodfelhasználásokat illetően - ezelőtt elképzelhetetlen volt.

A komponálást Strauss 1882 márciusában kezdte, részben Sopronban dolgozott, s úgy tervezte, a Theater an der Wienben lesz a premier, ám családi okok közbeszóltak. Ugyanis a zeneszerző második feleségének, Angelika Dittrich-nek - a rossznyelvek szerint - gyengéd kapcsolata volt a színház igazgatójával, ezért a komponista inkább Berlinnek adta az ősbemutató jogát.

A bécsiek ezen aztán szörnyen megsértődtek. Hogy az ő imádott Schánijuk legújabb műve ne szülővárosában, Bécsben kerüljön először színpadra?! A bosszúért lihegő rajongók szép számban Berlinbe is utaztak, hogy ott botrányba fullasszák a premiert 1883. október 3-án, a Friedrich-Wilhelmstädtisches Theaterben.

Az első előadás így aztán eléggé furcsán festett: Strauss maga vezényelt, barátai lelkesen tapsoltak a dallamos számok után, a bécsi "sértettek" viszont egyre jobban nyávogtak, fütyültek, hangoskodtak. A Vossische Zeitung másnap ezt írta: "A darabot a közönség vegyes érzésekkel fogadta. A tapsolók harcban álltak az ellenzékkel, és az ellenségeskedés a harmadik felvonásban már fenyegető jelleget öltött."

A kritika egyébként elismerőn fogadta Strauss pompás zenéjét, különösen a második felvonás fináléját méltatták meleg szavakkal, de a librettó minősége ellen igen komoly kifogások merültek fel.
A mű később - több átdolgozást megérve - világsikert aratott, s természetesen a Theater an der Wienben is bemutatták, mégpedig hat nappal a berlini premier után, a híres tenor, Richard Tauber főszereplésével. Itt máig is a közönség egyik legkedveltebb zenés darabja. Magyarországra 1887-ben jutott el az Egy éj Velencében, és a pesti műértők is kitörő lelkesedéssel fogadták.

A művet már 1933-ban megfilmesítették, méghozzá német-magyar koprodukcióban, s a kor népszerű magyar szubrettje, Balla Lici is szerepet kapott benne. A 82 perces zenés filmet Robert Wiene rendezte, a zenét pedig Ladislaus Angyal dolgozta át. A korabeli kritika azt írta a produkcióról: "Operett-szerelem egy romantikus hőstenor és egy USA-dollárhercegnő között Velencében. Gyermeteg zenés vígjáték, át meg átszőve Johann Strauss hasonló című operettjének melódiáival."

Kétségtelen, a keringőkirály ismét varázslatos muzsikát komponált: egyszerre andalító és felpezsdítő keringőket, vérforraló polkákat, köztük néhányat aztán önálló zenekari műként is bemutatott, például a Lagúna valcert vagy a San Marco galambjai polkát.

Kerényi Mikós Gábor és Kállai István átdolgozásában a 2011. március 25-ei premieren is álarcosbáli forgatag, igazi ünnep várt a nézőkre a Szent Márk téren; s közben szerelem, csalás, felszarvazás, féltékenység, beteljesülés. Valódi olaszos temperamentum, csipetnyi keserű bécsi humorral elegyítve… Az előadás közös produkció a Budapesti Tavaszi Fesztivállal, valamint az Erfurti Színházzal, ahol 2007-ben már igen nagy sikerrel mutatták be a művet, ugyancsak KERO® rendezésében. Ekkorra készült el Kállai István és Kerényi Miklós Gábor Budapesten is megtekinthető átdolgozása - így, ha ma bárki bármilyen ismerős dolgot vél benne felfedezni, az kizárólag a véletlen műve... A produkció ezúttal sem fukarkodik a látványossággal, különleges világba helyezi a történetet: egy flipperasztalra, ahol szemet gyönyörködtető velencei díszletelemek között pattognak, forognak, száguldanak és háborúznak a golyónak öltöztetett szereplők, az operett sztárjainak megformálásában.

A képekért klikk a bal oldalon, a képgalériák menűhöz.

- zene.hu -

[2011.03.31.]