Híres musical - hírös város

Victor Hugo nagyívű művéből készült musical-opera a műfaj egyik igazi klasszikusa. Egymást érik a fülbemászó dallamok, nincs egy unalmas perce sem a történetnek, sem a zenei megfogalmazásnak. A Rock Színház 1987-ben mutatta be a darabot a Vígszínházban, s jónéhány Víges színművész is szerepet kapott a darabban.

Legendás előadás született Szinetár Miklós rendezésében, mely több évig is sikerrel futott különböző játszási helyszíneken és megújuló szereposztásban. A darab nem csak az én musicalek iránti viszonyulásom szempontjából meghatározó darab, hanem a hazai musical játszás történetében is az. Alapmű, ma már nem születnek ilyen formátumú musical operák, vagy ha születnek, nem lesznek sikeresek. Ez a mű megkerülhetetlen, mutatja ezt, hogy az 1987-es bemutató után színpadra került 1999-ben a Madách Színházban, majd 2001-es év végén Győrben, most az új évtized hajnalán ismét színpadon ez a csodálatos történet, ezúttal Kecskeméten.

Meg sem kísérlem összeszedni azt a rengeteg szereplőt, akik a korábbi verziók karizmatikus alakjait megjelenítették a színpadon. Néhányat azért érdemes megemlíteni, hogy világos legyen, kiknek az árnyaival kell megküzdjenek a jelen tehetségei. Valjeant a premieren, s majdan éveken át Vikidál Gyula formálta meg. Robosztus, sziklakemény szerepformálása s érces hangja meglehetősen újszerű jelenség volt a kor színpadain. Fiatal főiskolásként az ensamble tagja volt Földes Tamás, aki később váltója lett a szerepben Vikidálnak. Olyannyira rátalált ez a figura, hogy később a Madáchban is és Győrben is eljátszhatta azt.

A „rockos” bemutatóból mindenképpen említsük meg Makrai Pált Javert szerepében, Kaszás Attilát Enjolrasként és Sasvári Sándort, mint Mariust. Érdekesség, hogy a gyermek Cosette szerepében Szinetár Dóra is itt kezdte karrierjét. Az 1999-es Madách Színházas bemutató sztárja első szereposztásban a külföldről frissiben hazatért Sasvári Sándor volt. Márius szerepében Miller Zoltánt és Bereczki Zoltánt láthattuk. Ennek a produkciónak igen nagy találmánya volt Mahó Andrea, aki fantasztikus hangi képességekről tett tanúbizonyságot mint Cosette. Olyannyira illik ez a szoprán szerep a hangjához, hogy később Győrben is játszhatta, sőt, most Kecskeméten is az ifjú hölgy bőrébe bújhat. A győri előadás remek Valjenja a Jekyll és Hyde-dal ismertté vált Molnár László volt, Javertként pedig Forgács Pétert láthattuk.

Jézus és Valjean

Most Kecskeméten Rosta Mária produceri munkája mellet kerül színre a darab, ebből adódóan „Társulat”-os patronáltjai szép számmal kisebb-nagyobb szerepet is kapnak a darabban. Ami persze nem baj, hiszen így a kar hangminősége megfelelően alakul. A főszerepet Feke Pálra osztották, aki szintén a producer asszony ügyfele, ez persze rögtön szült némi suttogást arról, hogy Pali kész-e már erre a szerepre, megérdemelten kapja-e meg azt, vagy csak szerencsés helyzetének köszönheti. Magam részéről kedvelem érces hangját, színpadi manírjai sem riasztanak, bár láttam az utóbbi időben olyan szerepben is, ami egyáltalán nem áll jól neki. Ami jól áll, abban viszont tényleg remek tud lenni. Szóval volt bennem pici félelem, hogy a jó hanganyag mellett tud-e elég mély és érett lenni Valjean nem akármilyen életútjának bemutatásához. Aggodalmaimat tetézte, mikor megtudtam, hogy betegen kell színpadra álljon, hiszen váltótársa sem tud beugrani.

Szerencsére a betegség csak picit érződött, első, hosszan elnyúló, recitativókkal tűzdelt jelenetében éreztem ritmikai bizonytalanságokat, dinamikai hiányokat, de aztán bemelegedett a kiváló motor és remek énekteljesítményt nyújtott. Örömteli volt látni, hogy színpadi manírokból is faragott és hitelesen tudta megjeleníteni Valjean alakját. Az, hogy működik az előadás, abból érezhető a leginkább, hogy el tudott repíteni, el tudtam feledni, hogy Feke Pált és kollégáit nézem és el tudott ragadni a történet sodrása. Sajnos ez manapság egyre ritkábban esik meg velem. Különösen megsüvegelendő tett, hogy Feke Pál egyszerre, ugyanabban a nyári időszakban kellett felkészüljön a musical irodalom két ikonikus szerepére. Kecskeméten Valjean, a Madáchban Jézus. Ez a két szerep feltétlen ott van az öt legfontosabb musical férfi főszerep között. Most még valahol Fantomot is énekelne, az olyan lenne mint a Grand Slam teniszben…

 Nyomorultak veteránok több szerepben

Méltó partnere volt a csodához Miller Zoltán Javert szerepében. Miller úgy énekelt mint fénykorában. Remekül. Szépen, kiegyensúlyozottan és erővel szólt. Végre azt is megértük, hogy Javert bariton. Nálunk valahogy szeretik tenoroknak osztani ezt a szerepet (mint ahogy másik szereposztás Tóth Attilája is az). Akik szerették Millert Fantomként, szerethetik ezt is. Kifejezetten örültem, hogy kicsit visszavett az "öblösítésből" amit néha túlzásba visz. Karakterformálás is tetszett, bár Javert kétdimenziós figurájának életre keltése az Ő szintjén joggal elvárható. Nehéz megfejteni, Miller Zoli mit is akar a karrierjével kezdeni. Évek óta alig szerepel színházban, pedig itt lenne a helye, ezeken a deszkákon, hasonló súlyú szerepekben. Szerintem csak rajta múlik.

Miller egy bő évtizede Mariusként hódított a Madáchban, most pedig a törvény szigorú őreként láthatjuk viszont, de nem Ő ez egyetlen Nyomorultak veterán a csapatban. Az igazi veterán Makrai Pál, aki a 87-es előadásban Javert alakította, most pedig a püspök szerepét énekli, de ezen túl is több kisebb epizód szerepben látható, hallható. Hasonlóan tapasztalt Nyomorultak résztevő Koós Réka is, aki már negyedik produkcióban szerepelhet. Még főiskolásként válogatták ki Németországi Nyomorultakba szereplőnek, hogy aztán később itthon is állandó Fantine legyen, hiszen Madáchban, Győrben és most is ezt a szerepet alakítja, meglehetősen jól.

A beszámoló folytatásáért klikk a következő oldalra.

[2010.10.07.]