"Így érdemes zenélni" - Interjú, Fedor Kyra énekesnővel és Szántó Sándor zenésszel

Kyra elválaszthatatlan társa Szántó Sándor, aki elsősorban a dobban találta meg számítását, aki szintén korán kezdte zenészi pályafutását. A két fiatal énekes-zenésszel terveikről, pályájukról és lehetőségeikről beszélgettem.

Fedor Kyra sokunk számára nem ismeretlen a zenei világban. A fiatal tehetséges énekesnőt láthattuk és hallhattuk színpadon modellként, táncosként és énekesként egyaránt. Számos neves magántanár énekiskolájába járt, ahol folyamatosan képezte hangját, majd ezt követően jelentkezett a Kőbányai Zenei Iskolába, ahol olyan mesterei voltak, mint: Póka Egon, Tóth János Rudolf, Ullman Ottó, Viktor Máté és Esze Jenő. Meghívást kapott a Pop Rock fesztiválra, de a TV2 tehetségkutató műsorában is egészen a döntőig jutott el. Tehetségéhez nem kisebb nevek, mint Kovács Kati és Cserháti Zsuzsa is gratulált.

–  Kyra, benned mikor fogalmazódott meg először, hogy énekesnő szeretnél lenni?
–  Kilencévesen évesen elkezdtem énekelgetni: Mariah Carey, Without You című dalának hatására. Tizenegy évesen táncolni kezdtem Zoltán Erika tánciskolájában. Édesanyám közben felfigyelt arra, hogy énekelgetek és elkezdte egyengetni az utam. Tizenhárom évesen elvitt Pintácsi Viki ének sulijába, ahol rengeteg lehetőséget kaptam, hogy nyilvánosan is énekelhessek. Később a Kőbányai Zenei iskolában személyesen is találkozhattam és tanulhattam a szakma nagyjaitól. Igazi és örök élmények voltak ezek eddigi pályafutásom során.

– Sándor, Te miért épen a zenész pályát választottad és miért a dob mellett döntöttél?
– Szerencsére mivel 75’-ös születésű vagyok, Édesapám rengeteg jó zenét hallgatott: Barry White, Tom Jones, Frank Sinatra, Boney M, Abba és még sorolhatnám neked. Egyszerűen elvarázsoltak a hangszerek, a hangszerelések. Innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy én is hangszert válasszak, mint ahogy Édesanyám kiválóan hegedült, nagypapám pedig zongorázott. Végül a dob mellett döntöttem, mert valljuk be őszintén, a dob vezényli a zenekart. Szeretem, ha egy dobos nem, mint “dobos” vesz részt egy produkcióban, hanem teljes értékű zenészként közreműködik és fontos tudnia egy dobosnak, hogy ő támasza és karmestere a zenekarnak és nem róla szól a produkció. Erre kiváló példa volt: Jeff Porcaro, aki az egyik nagy példaképem. Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzést kapok és minden apró dicséretnek is rendkívül tudok örülni, így érdemes zenélni. Később több hangszerhez is hozzányúltam, mivel a jó hangszereléshez ez nélkülözhetetlen szerintem. Számomra a dob maradt az első helyen, máig megdönthetetlenül.

– Mennyire nehéz ma egy énekesnőnek a pályára kerülni és az, hogy ott meg is tudjon maradni?
– Nehéz kérdés. Rengeteg tényező szükséges ahhoz, hogy valaki pályán maradjon. A kompromisszum készség, a folyamatos megújulás, a hitelesség, és természetesen nem utolsósorban a tehetség. Persze egyéb tényezők pl: ismeretség is befolyásolhatják valaki pályafutását. Ne felejtsük el, egy előadó nemcsak művész, hanem akármennyire is fájdalmas, de valahol termék is....
Sajnos rengeteg helyen a marketing, a háttér, divat az, ami irányít, ha pályán akarunk maradni, de mindenki dönthet, melyik utat választja. Szerencsére akadnak olyan művészek – művésznők, akik tehetségesek is és sikeresek is.

– Mi a véleményetek a tehetségkutató műsorokról, rendezvényekről?
– Kyra mosolyog kérdésemen: Több tehetségkutatón is elindultam, de vegyesek a tapasztalataim. Klassz dolog sok ember előtt szívből énekelni, megmérettetni magam, hogy valójában mit is tudok adni magamból, mennyire vagyok tehetséges és hiteles, de természetesen az egyik legfontosabb momentum az, hogy ki a zsűri és kinek a véleményére adunk, vagy fogadjuk el a tanácsait, mert sokszor egy-egy mondat példaértékű lehet a karrier hátralévő részében.

– Sándor, Te részt vennél ilyen megmérettetésen?
– Zenei téren nem hiszem, hogy részt vennék ilyen megmérettetésen, talán valami más területen esetleg. Igaz, ha úgy énekelnék, mint Steve Lukather(TOTO) akkor lehet, sőt, biztosa

– Gondolkoztok közös lemezkiadásban, van erre szponzor, vagy támogatótok?
– Természetesen igen, gondolkozunk, sőt dolgozunk is rajta folyamatosan. Támogatók akadnak, de nagyon nehéz úgy alkotni bármilyen művészeti ágban, hogy ne menjen az eladhatóság a minőség rovására. Ezért igyekszünk egyszerűen megírni hangjegyekben azt, ami itt belül van. Mindenféleképpen jó lesz megörökíteni azt, ami tükrözi a világunkat, ízlésünket, folytatja Sándor. Beszélgettem szponzorokkal, szakemberekkel sokat ezekről a dolgokról, folyamatosan alkotunk-csiszoljuk azt, ami eddig elkészült. Remélhetőleg nagyon rövid időn belül publikálódik a dolog, ugyanis lassan a finisben vagyunk. Egy biztos, nyomjuk a dolgokat, ahogy a csövön csak kifér…

–  Van közös zenész-énekes példaképetek, vagy mindketten más-más zenei irányzatot, énekest kedveltek?
– Szinte egyszerre mondják, Igen! Steve Lukather, Lara Fabian, és az éneklés egyik alapköve Whitney Houston. Több zenekar dalait együtt hallgatjuk, szóval gyakori az átfedés a zenei ízlésünkben. Szerencsére Sanyi rengeteg új zenét mutatott, és ha ezt nem teszi, úgy érzem, szegényebb ember lettem volna zeneileg szól közbe Kyra.

– Kyrával elég sok ponton találkozik a zenei ízlésünk - mondja Sándor - és ez segít is a közös munkában. Példaértékű számunkra több zenekar előadó pályafutása is. Itt szívesen megemlíteném neked: Phil Collins, Toto, Genesis, Michael Jackson, Chick Corea, Level 42, Jamiroquai és még sorolhatnám neked…Rengeteget lehet tőlük tanulni, és nem csak zenei, hanem emberi értelemben is.

– Még előtettek a nagybetűs élet. Mik a terveitek úgy a magánéletben, mint a zenei pályán?
– A zenei tervek mellett természetesen a család, a harmónia a békesség megteremtése. Mivel mind a magánéletben mind zenei téren közösek a terveink, akad még teendő bőven, de állunk elébe mondja Kyra. Úgy érzem igazi ajándékot, kaptam Kyra személyében, minden tekintetben feleli Sándor. Éppen ezért fontos, hogy nem csak a zenén belül, hanem a magánéletben is szoros megértő társak maradjunk. És hát valljuk be őszintén, azért ha itt körülöttem, totyogna egy kisember, akkor érezném teljesnek az életünket....

– Tamás István –

[2011.04.12.]