Vadonatúj szupergrupp megalakulása kavarja fel a magyar rock állóvizét

Frissen alakult zenekar született meg olyan élvonalbeli muzsikusokból, akik ebben a formációban soha nem játszottak együtt. Horváth Charliet, Somló Tamást és Lerch Istvánt korábban „mindössze” mély barátság kötötte össze; most úgy döntöttek, hogy együtt vágnak neki a világot jelentő deszkáknak.

Bár jól ismert, bejáratott nevekről van szó, így, ebben az összetételben soha nem alkottak zenekart.

Horváth Charlie még valamikor Bem apó idejében az Olympia együttesben idézte meg a Blood Sweat and Tears, vagy Joe Cocker muzsikáját. Illetve minden olyan soul, vagy blues műfajba tartozó nyugati előadóét, aki hozzá hasonló rekedt-füstös orgánummal rendelkezett. Kevesen tudják róla – azon túlmenően, hogy balett iskola növendékeként szocializálódott -, hogy különleges énekesi adottságai mellett kiválóan trombitált.

Egy másik különleges figura, aki valamikor zenebohócként kereste kenyerét és járta be Európát, a hetvenes években szerezett népszerűséget magának. Somló Tamás az ős-Omega-beli szárnybontogatások után az intellektuális rockzenét játszó Non Stop együttesben kötött ki énekesként, szaxofonosként, és több más hangszer kezelőjeként. Kivéve talán a basszusgitár tudományát, amit viszont a néhai Barta Tamás hathatós segítségével az LGT-ben kellett – Frenreisz után – elsajátítania. És nem akármilyen színvonalon. Zeneszerzőként – többek között – az Álomarcú lány slágere köthető nevéhez.

Ha azt mondjuk, hogy V’73 trió, e formációra már nagyon kevesen emlékeznek; ha mégis, azonnal az Emerson Lake és Palmer szupergrupp ugrik be a jól tájékozott zenerajongónak. Lerch István, a billentyűk villámkezű varázslója, az említett hármasfogat vezéralakja kezdeti, nem mindennapi hangszerismereteit tovább csiszolta a V’Moto-Rock csapatában, majd később szólóban. Mindeközben zeneszerzői törekvéseinek is szabad utat engedett – és milyen jól tette! Ha valaki kételkedne, sorakozzék a számtalan bizonyíték: Vár, míg felkel majd a nap, a Gyertyák, a Jégszív, az Angyallány, vagy éppen a Tűzvarázsló, Jég dupla whiskyvel és Nézz az ég felé… persze a sor korántsem teljes.

A három kipróbált harcosból tehát megalakult a szupergrupp, hogy áldásos működését mindjárt az Egyesült Államokban kezdje. Április 17-én indulnak – az időeltolódást is figyelembe véve – és aznap érkeznek Los Angelesbe. Az Angyalok városában, a Magyar Házban azon frissiben belecsapnak a muzsikálásba. Öt nap kihagyással (feltehetően városnézés, utazás) San Diegoban folytatódik a turné, majd 24-én a napfényes Kalifornia felé vezet a szupertrió útja. A cél San Francisco, Woodside Priory. A műsor összeállítása feltehetően nem okoz fejfájást, hiszen Somló ismert és közkedvelt LGT-s korszaka, a kevésbé ismert, de igényes szólómunkái; Lerch Pisti és Charlie közös munkálkodása bőven szolgál munícióval. Érdekesség, hogy vendégmuzsikust nem foglalkoztatnak, „mindössze” hárman lesznek a színpadon. Lerch az elmaradhatatlan billentyűivel (feltehetően a dobgépet is bekapcsolja), Somló leporolja jó öreg basszusgitárját, de a szaxofont sem felejti itthon. Charlie valószínűleg nem fog trombitálni, de percussionözni igen. Emellett mindhárom zenész megcsillogtatja énektudását is.

Ezek után egy kérdés marad (legalább is egyelőre) megválaszolatlanul: Az USA után a hazai közönség mikor láthatja együtt a legújabb magyar szuperformációt?

- Hegedűs István -

[2011.04.11.]