Művészportré, Tiszai Viviennel, a dobok koronázatlan királynőjével  

Vivien tini korától a dob bűvöletében él. Igazi vadóc rocker, aki nemcsak szereti a kemény rockzenét, hanem maga is profi szinten műveli azt.

Egykor az édesapja is a dobok szerelmese volt, maga is ütötte a bőrt, talán ezért is óvta kislányát a nehéz és egészembert kívánó zenészélettől. Az apai szigornál azonban nagyobb volt a zenész szív, mely engedett a lánya kérésének és beíratta a Kőbányai Zeneiskolába, ahol Jávori Vilmosnál, továbbá Sramkó Jánosnál sajátíthatta el a dobolás fortéját, varázslatos világát. Kíváncsian vártam találkozásunkat. Tudtam, Ő az a Nő, akivel igaz még sohasem találkoztam, de biztosan ezer közül is felismerném, mert egy olyan személyiség, jelenség, akinek lenyűgöző szépsége, nőiessége, egy kőkemény céltudatos amazont takar. Vivien a megbeszélt időpontban, pontosan érkezett. Életéről, pályájáról és a terveiről beszélgettem a rendkívül gazdag élményvilággal, és szókinccsel, rendelkező dobossal.

- Egy kicsit időzünk el a gyerekkorodnál. Már kislányként is vonzódtál a zenéhez, vagy egyáltalán honnan az indíttatás?
- Kislány koromban apukám zenéit hallgattam nagy, nagy szerencsémre. Kedvenceim voltak: a Deep Purple, Joe Cocker, Santana, Led Zeppelin, de ezeket magad is jól ismered. Apukám tanított énekelni, de én hamar rá jöttem, hogy sok hangom nincs és lusta is voltam az egészhez. Aztán a zene megmaradt, valahogy a véremmé vált. Főleg a rock zene iránti vonzódás hatalmasodott el rajtam. Nagyon sok koncertre jártam, sokat néztem a „nagyokat”. Majd a gimiben pár barátnőmmel kitaláltuk, hogy összehozunk egy ütős rock bandát. Egy kalapba beleraktuk a nevünket egy cetlin és én, hála a jó sorsomnak a dobot húztam. Ennyi történt. Az eltelt idő bizonyította, hogy jót húztam, mert elválaszthatatlanul beleszerettem a hangszerbe.

- Tini korodban kezdtél el dobolni, ahogy most rád nézek, bármelyik színházban elbírnálak képzelni, mint színésznőt, vagy énekest. Mégis, mi alapján döntöttél a dob mellett?
- Vicces hogy most ezt mondod, mert én színésznő szerettem volna lenni. Olyan, mintha készültél volna belőlem! (mondja nevetve-a szerző). Ráéreztél, mert játszottam is gyerek színészként a Rutkay Éva Színházban, majd a gimiben, dráma szakra jelentkeztem, de a biokémiára vettek fel. Hogy miért nem énekelek? - kérdez vissza mosolyogva. Mert egyszerűen nincs hangom, mondjuk vokálozni azért meg fogok tanulni. Szerző: itt egy kicsit vitatkoztunk, mert véleményem szerint egy rendkívül egyedi orgánummal megáldott személyiség Vivien, akit beszélgetésünk közben arra ösztönöztem, hogy ne hagyja ki életéből az éneket!

- A tini bandákkal, hogy érezted magad. Nem akartál esetleg hirtelen felnőtté válni, nagy zenekarokban játszani?
- Ekkor még nem! Igaz, nem hittem volna az elején, amikor először mentem egy tipikus punk rock tanyára próbálni, hogy nekem ez komoly lesz az életemben. Ezt követően valahogy egyre jobban szerettem és akartam dobolni. Jött a Kőbányai Zene Iskola ahova nem kis örömömre felvettek. A suli nagyon sok mindenre ráébresztett és meghatározta életemet.

- Mit jelent számodra az Ozone Mama állandó tagjának lenni. Egyáltalán, hogy éled meg, hogy egy jól ismert banda dobosaként léphetsz a színpadra?
- Tyű, ez egy jól eső kérdés volt. Az biztos, hogy komoly munkákkal jár, hiszen az előző dobos jól fent hagyta a lécet. Sokat jelent számomra hogy ebben a zenekarba lehetek, de azért mert szerencsémre a többiekkel nagyon jól érzem magam szinte testvérekké váltak a fiúk. Az biztos, hogy minden egyes fellépésünket izgatottan várom persze.

- Van kedvenc dobosod, akire felnézel, példaképnek tekinted, és esetleg tanulsz is tőle?
- Szinte gondolkozás nélkül sorolja a nagyobbnál, nagyobb neveket: Steve Gadd, Bernard Purdie, Terri Lyne Carrington, Jojo Mayer Dannis Chambers, Vinnie Colauta. A Magyarok közül Sramkó János volt tanár uram, Borlai Gergő, Delov Jávor, és még mondhatnék egy párat, feleli nevetve.

- Egy szép nő vagy, aki fotómodell arccal, kiváló testi adottságokkal rendelkezik. Ezeket nem lehet eldugni egy, egy rocker szerkóval. Volt már rajtad szoknya, vagy esetleg báli ruha?
- Nagyon kedves vagy, amint látod egy cseppet bele is pirultam. A szoknya nem annyira az én világom, de mostanában már a magas sarkú cipellő játszik nálam. A báli ruha helyett inkább egy sexi koktél ruhában tudom magam elképzelni.

- Milyen terveitek vannak a zenekarral, készültök lemezzel, vagy videó klippel?
- Az új lemezre való anyag alakul,négy szám már megvan. A klipen is dolgozunk folyamatosan, jelenleg már vágó alatt van. Meglátod, dögös lett mondja nevetve…

- Vendég dobosként más bandákban is helyt állsz és ütöd a bőrt. Egyáltalán honnan van benned ennyi energia?
- Nem vendég vagyok, azok a másik zenekarok, amikben játszom. Energiát a zene adja az mindig jó, ha van, mert megbolondít, megnyugtat egyben, és az Anyu Apu kombo sem rossz.

- Nemsokára itt a nyár. Sok fellépésre számítasz, vagy ezek csak úgy jönnek és pörögnek maguktól?
- Várom a nyarat, sok minden történik olyankor. Fellépésekre nagyon számítok, lesznek is bőven, de lehetne több is, és nevet egy nagyot. A tavalyi nyár nagyon gyér volt a fellépések szempontjából. Ezért az Ozone Mamával sokat dolgoztunk nyáron a próbateremben.
Az idén viszont már a színpadé kell, hogy legyen a főszerep.

- Van valami olyan álmod, vagy vágyad, amit szeretnél mindenképpen megvalósítani, elérni az életben?
- Nagy sok álmom van. Álmodozom mindig a dobolással kapcsolatban, mert ezt szeretném nagyon jól csinálni. Ezért, ha időm engedi, sokat gyakorolok. Szeretnék végre már csak a zenével foglalkozni! Ez a legfontosabb, a jelenlegi agyammal, aztán ki tudja, mit hoz a jövő, tréfás az élet, de a dob az mindig meg marad az életemben…

- Tamás István -

[2011.04.19.]