Ma este Eurovision 2011 döntő - megnéztük Wolf Kati esélyeit
ANNA ROSSINELLI Svájcot képviseli a nagyon is szerethető In Love For A While-lal. Olyan érzés fogja el az embert, mintha a bárányfelhők között szállna egy napsütéses délutánon, miközben a világ békés, vidám és gondtalan.
Amíg James Bond őfelsége titkosszolgálatában, a filmvásznon nyűgőzi le világszerte a hűséges „alattvalókat”, az Egyesült Királyság ezúttal a BLUE együttest bízta meg Európa zenekedvelő közönségének a meghódítására. A fiúk népszerűsége nyilván sokat nyom a latba, bár maga a dal sem utolsó. Kíváncsian várjuk, az I Can mennyire váltja be a hozzá fűzött nemzetközösségi reményeket.
A moldovai ZDOB SI ZDUB az extremitást választotta szó szerinti ütőkártyájának. Az enyhén depresszív hangulatú So Lucky afféle kakukktojás, amely inkább önmaga paródiája. Ilyesmi lehet egy cirkuszelőadás a zárt osztályon.
A vakmerő németek
Németország vakmerő módon, idén is a múlt évi győztest, LENAt delegálja a Taken By A Strangerrel. A dal a tavalyi győztes Satellite B-oldalas kistestvére. A híres német maximalizmus látszólag csorbát szenvedett. Vagy csak inkább arról lenne szó, hogy 21. századi Grimm-mese íródik?
Románia a HOTEL FM Change című dalával egy pozitív hangulathullámot lovagol meg, ám az előadás valahogy testetlennek hat. Kérdés, hogy a több tucat ország szavazói a dalra vagy az összbenyomásra helyezik-e a hangsúlyt.
Az osztrák NADINE BEILER gospelkórus kíséretében, erős, a kötelező eurovíziós elemekkel felvértezett, Mariah Carey-szerű balladával (The Secret Is Love) operál a düsseldorfi arénában, ami nemcsak szövegében repítheti a magasba a dalt.
Az azerbajdzsáni duó, ELL & NIKKI a Running Scareddel mind hangminőségileg, mind a dalválasztást tekintve is a gyengébb produkciók mezőnyét erősíti. Szlovénia a Christina Aguilerara–Anastacia-hibrid MAJA KEUC No One című versenydalával limbólázban ég – ám sajnos nem a magával ragadó ritmus, hanem a lécszint vonatkozásában.
Izland a SJONNI’S FRIENDS-dzel – ahogy daluk címe (Coming Home) is jelzi – hazatérni szándékozik az „öreg” kontinenshez. Nem elég, hogy az egyik aktív tűzhányójuk a tavalyi évben kitört, ezzel hetekig megbénítva Európa légterét, a vulkáni hamun kívül még néhány milliónyi kisebb-nagyobb átok is rájuk szóródott. A hat lelkes, szimpatikus srác mosolygós arca jókedvre derít, csakúgy, mint az általuk előadott kompozíció.
LUCÍA PÉREZ Spanyolországot képviseli az idei fesztiválon a Que me quiten lo bailaoval. Életteli, igazi spanyolos ütemű nóta, amely azonban a változatosság és a kitörés hiányban szenved.
Az ukrán MIKA NEWTON egy homokfestőművész hatásvadász bevonásával sem képes érdekessé tenni az egyhangú, a címe (Angel) ellenére, mennybe repítés helyett mélyrepülésre sarkalló dalt.
Igazi robbanásnak bizonyul a retrohullám szerb éllovasának, NINAnak dala, a Čaroban. A bájos énekes, a tökéletesen összefésült előadás pezsdítő üdítő az egyre fokozódó nyári hőségben. Haverok, buli, Nina…
A grúz ELDRINE One More Day című versenydala – az énekesnő erőteljes orrhangja ellenére – pillanatok alatt rock-zúzdává változtatja a színpadot. A burkon érzékelhető több, kisebb repedés azonban kérdésessé teszi a klasszikusnak semmi esetre sem nevezhető, eurovíziós megmutatkozást.
Röviden összefoglalva: HAJRÁ, WOLF KATI!
Hallgasd meg indulók dalát ITT!
- Aigner Ivan -
[2011.05.14.]
Hírek
