Ha az apostolok buliznak - elemeztük Lady Gaga: Judas klipjét

Meg kell hagyni, hogy Lady Gaga a lehető legtudatosabban csinálja a botrányt maga körül. Most éppen úgy döntött, hogy a Vatikánt zaklatja fel egy audiovizuális élménnyel. Ez viszont most csak részben sikerült. Kis részben. 

Ellene vagyok annak, hogy Gagát bárkihez is hasonlítsuk, vagy egyáltalán bármelyik mainstream előadót szembe állítsunk más előadókkal. Leginkább azt nem tartom helyesnek, ha Madonnát húzzák elő a kritikusok a nagy kalapból és azt mondják, hogy x és y megint a pop nagyasszonyát utánozza. Ez teljesen logikáltan és felesleges isNincs olyan zenész a popzenében (sőt, a zenében), akit ne inspirált volna Madge, hiszen ő teremtette meg a pop kulturális alapjait.

Most mégis elő kell vennem egy kicsit kedvenc öregünket, mivel Gaga ha nem is koppintja éppen a Judásszal, a taktikában elég erős párhuzamokat vélhetünk felfedezni. Gaga valószínűleg Madonna 1989-es botrányait akarta újra meglovagolni, melyet az énekesnő a Like A Prayer című dalával keltett. A dal klipjében a művésznő szeretkezett a fekete Jézussal és lejtett egy lájtos táncot néhány égő kereszt előtt is. A botrány megvolt, a hatás pedig nem maradt el. Gaga úgy néz ki ugyancsak jó ötletnek találta a Vatikán idegesítését, melybe kicsit már bele is kóstolt Alejandro klipjében. Gondolt így hát egyet, írt egy remekbe szabott vallási dalt, majd néhány bibliai szereplővel még a klipjét is feldobta. Az eredmény pedig erősen felemás lett. Gagáról pedig először juthat eszünkbe, hogy bizony kezd unalmassá válni.

Nézd meg a Judas klipjét, majd olvasd tovább elemzésünket

Már maga a Judas, a Born This Way második kislemeze is tele van ellentmondásokkal. A legelvakultabb rajongóknak is be kell vallaniuk, hogy a dal igazándiból egy újrahangszerelt verziója a Bad Romance-nek, mely ötletes átvezetéseivel és sokszínűségével még újat mutatott egy éve, de ma már nem igazán. Vicces gagázás meg dzsúdázás, elsőnek furának tűnhető refrén (mely újra két részből áll), gyorsan megjegyezhető bridge … Nem tudjuk, hogy Gaga fogyott-e ki az ötletekből, vagy Red One, a producer, de a recept teljes egészében ugyanaz.

A megdöbbentő az egészben viszont, hogy mégis működik. Ez a siker minden bizonnyal erősen betudható annak, hogy napjaink slágerei egyre inkább a eurodance és nyolcvanas évek egyszerű ritmusvezetéseiben lubickolnak, míg a Judas valami olyat mutat (újra) mely kicsit szokatlan, éppen annyira, hogy vérfrissítő legyen. A parasztdiszkós tucc tucc helyett inkább a technós dallamok és zenei megoldások kerülnek előtérbe. A Judas dalszövege – mely mellesleg igazán mesteri – egy sötét, komor sztorit mesél el, melyhez igazodik a zenei világ is. A dal tele van sötét, agresszív ritmusokkal, Gaga gonoszan szóló kiabálásával. Az év elején megemeltem a kalapom Britney producerei előtt a Hold It Against Me dubstep-része miatt, de a Judas breakdownja mögött az is pironkodva elbújhat. A fülettekerő technofinomság és Gaga rappelése reméljük az egész Born This Way hangulatában meg fog jelenni, mert az ilyen zenére lenne leginkább szüksége 2011-nek a mainstream érában.

Az agresszív ritmusok után agresszív klipet vártam, mely magától lesz művészi mivoltú, nem pedig azért, mert Gaga leírja néhány Twitter-bejegyzésében, hogy bizony igenis az lesz. Amikor persze már elkezdett Facebook-oldalán Felliniről beszélni, rosszat sejtettem. És nem tévedtem. Gaga újra elkövette azt a hibát, amit a Born This Way megjelenése előtt. Túlhypeolta saját magát – amihez mellesleg olyan egoizmus kell, melyhez még Gagának sincs joga két lemez után.

Fellinis szabadságérzés, bibliai képvilág, őrületes koreográfia és a megszokott művészi kivitelezés. Hát… Újra csalódnunk kellett. A klip elején található robogósokról nem egészen Fellini jut eszünkbe, inkább egy Honda-reklám, a bibliai képvilág pedig abban merül ki, hogy Gaga Mária Magdolnaként felvett egy fátylat meg egy keresztet.

A történet lehetne akár eredeti is, de nem az. A tizenkét apostol, Jézus meg Mária Magdolna a jelenben utaznak, motoron, majd megérkeznek… egy házibuliba. Júdás kötekszik, Gaga ijedt arcot vág gyakorlatilag mindenre, Jézus néz, mint a borjú, aztán együtt fürdenek, míg végül Magdolnát megkövezik. Összefüggést nem sokat látni, pedig néhány dolog ügyesen meg van oldva. Júdás csókja, Jézus féltékenysége, a keresztelésre utaló néhány jelenet például ügyesen meg van jelenítve, igaz a pisztolyból kijövő rúzs és Gaga összesése már erősen a Barátok Közt-minősége felé tendál.

Félreértés megint ne essék. Jó klip a Judas, remek ruhák, remek sminkek, remek vágás, sőt még a színvilágra is ötös, de az egész egy nagy káosz. Egy nagy installáció akar lenni a Biblia modern értelmezéséről, de helyette csak egy házibulis videó lesz, ahol bőrkabátos emberek táncolnak a kertben. Ilyen klipet pedig bárki csinál.

Gagának sürgősen le kell szoknia arról, hogy mindent, amit csinál, művészinek állít be, mert egyre kevésbé tud művész lenni. A Judas nézése közben már néha egy teljesen mű embernek tűnik, akinek semmi köze az egészhez, csak megcsinálja, amit mondanak neki. Egy olyan klipben, aminek ő a rendezője is, egy dalnál, amit ő írt, ennek nem szabadna érződnie. Madonna tudta hol kell megfogni az egyházat és tisztában volt vele, hogy nem kell az egész Bibliát meggyalázni azért, hogy reflektorfényt kapjon.

Gaga most talán túl sokat akart, majd amikor kisült, hogy nem fog ez összejönni, inkább megint a meglepő ruhák mellett döntött, mint egy igényes, a kevesebb néha több-módban forgatott valóban ízléses klip mellett.

Összességében persze a zene a lényeg, nem az, hogy milyen kisfilmet forgattak hozzá. A klip gyengeségét és a Bad Romance létét elfelejtve a Judasról csak jókat lehet mondani. Újra alátámasztja, hogy a Born This Way album meg fogja érni a pénzét, és hogy Lady Gagában tényleg van talán valami, ami nagyon régóta nincs jelen a zenében. De a klip egy jó intő jel arra nézve, hogy nem kell minden patront eldurrogtatni. Valamiből tíz év múlva is meg kell élni. 

Ha bejött az elemzésünk, nyomj egy Tetsziket.

- Kanicsán András Ádám -

[2011.05.16.]