A Világvelején Parkoltak a Tankok - képekkel

Nem tudom, Orczy Lőrinc báró úr mit szólt hozzá, ha látta odafentről, hogy egykori birtonkán, melyre Pest legszebb angol tájképi parkját megálmodta most Tankok és tankerek háborgatták a környék flóráját és faunáját. Félő, hogy nem tudná befogadni a látványt és a hangzásvilágot, ami a Tankcsapda fellépését kísérte a Világveleje Fesztiválon.

Prológus (Nincs fék...)

1794, a kertépítési munkák megkezdése óta sokat fordult a világ. De még huszonkét év alatt is. Ezért a befogadás nálam sem volt teljeskörű. Sajnos, ezen az estén ismételten több példát (példányt) láttam az emberi faj uralkodó voltának cáfolatára. Nekem ne mondja senki, hogy egy (punk)rock koncertnek mindaz, amit időnként láttam természetes velejárója, vagy hogy nem kell kimenni az ilyen helyre annak, aki nem bírja a gyűrődést. Fogytam már én is többet a második sorban ugrálva, táncolva, pogózva egy-egy jól sikerült koncerten, mint mások kéthavi intenzív zsírégetéssel valamely fitnessguru CD-jére ugrálva a 9. emeleti lakótelepi lakás 55 fokos nappalijában. De annak ellenére jóleső érzéssel emlékezem vissza ezekre a koncertekre, hogy másnap több lila foltom volt, mint egy csorda rosszul exponált Milka tehénnek.

Az alapvető különbség, hogy akkor a „tombolás” még eszköz volt és nem cél... Kicsit hasonló (fájó) érzés kerített egykoron hatalmába, amikor focimeccseken láttam azokat a szurkolóknak öltözött, önértékelési gondokkal küzdő és a törzsfejlődés egy korábbi szakaszában megrekedt egyedeket, akik együttesen sem tudták volna felsorolni a kezdő tizenegyet állítólagosan imádott csapatukban, és csak az balhét keresték a stadionokban és azok környékén... Aztán eljött a pillanat, amikor már ők lettek többen, és az „igazi” szurkolók részben miattuk (másrészt a futball nevű játék disszidálása okán) már inkább ki sem mentek élőben megnézni kedvenceiket. Remélem, idáig azért nem jutunk el a Tankcsapdával. Bár a tendencia nem ad okot különösebb optimizmusra.

A helyszín

Ha nem vesszük figyelembe, hogy mennyiben jelentett visszalépést a park 2008-ban megkezdett teljes rekonstrukciós munkálatai számára a lánctalpas rockerek átmeneti befogadása, elmondhatjuk, az Orczy Park tökéletes helyszín a fesztiváloknak (és minden egyéb kultúrális és szabadidős tevékenységnek is). Már csak azért is örülök, hogy elmentem, mert így legalább rádöbbenhettem, hogy milyen gyönyörűséges és prekoncepiciómat jelentősen meghaladó méretű történelmi kert húzódik meg a Ludovika tér és a Nagyvárad tér között az épületek mögött. A helyet ráadásul igen könnyű megközelíteni, hiszen két bajáratát két metrómegállótól (Nagyvárad tér illetve Klinikák) 2 illetve 5 perces sétára találjuk. Egy szó, mint száz, a sors iróniája, hogy ismét a három debreceni srác révén csodálkozhattam rá egy különleges kincsére fővárosunknak. Akárcsak tavaly szeptemberben, amikor az egykori Párisi Nagyáruház csodálatos körpanorámával rendelkező tetőteraszán adtak exkluzív koncertet a csekély számú szerencsésnek, akinek megadatott élőben látni és hallani őket.

A program

A koncertprogram - mint már annyiszor - komoly átalakításon ment keresztül ahhoz képest, amit az utolsó budapesti fellépéskor, mintegy fél évvel ezelőtt hoztak magukkal Lukácsék. A karácsonyi koncert egyik csúcspontja számomra az élőben azelőtt sokáig nem hallott Bárány volt. Az ugyan most, az Új nap vár turné fesztiválprogramjában nem szerepelt, de ismét sok olyan számot gyúrtak bele a műsorba, amiket már régen nem játszott élőben a zenekar. Ezek közül példaként említhetjük a Vonat-ot, az A világ disco-t vagy a Mikor a srác című szerzeményt. Számomra kellemes meglepetés volt még az Akapulkó is, azt sem hallhattuk túl gyakran koncerteken.

Képekben a Tankcsapda koncert - klikk a fotóra

A száz perces menü másik nagy csoportját az igazi fesztiválnóták, a slágerek alkották. Akik tehát a legdivatosabb klasszikusokért rajonganak (mint például Mennyország tourist, Be vagyok rúgva, Rock a nevem, Nem kell semmi, Füst és lábdob, Senki nem menekül, Mindig péntek, Magzat a méhben) most nem csalódhattak, bőven kaptak kedvenceikből. Természetesen a turné címadó száma sem maradhatott ki a programból. A legújabb albumról hallhattuk még a Mindentől távol című számot, amit Laci az este utolsó pogójaként konferált be. Be kell valljam, eleddig nem is tűnt fel, hogy milyen zúzós is (lehet) ez a szám. A közönségnek mindenesetre nem kellett kétszer mondani...

Látvány és hangzás

A látványvilág számomra leginkább a kezdeteket, az 1989-es Baj van lemezt idézte. Talán csak én magyarázom bele, de ezzel és a turné címével mintegy keretbe foglalták a Tankcsapda 22 évét. A színpadkép nem az összetettségétől és az ötletességétől volt feledhetetlen. A világítás és a pirotechnika is látott már szebb, illetve gazdagabb napokat. Sokkal inkább a műsor összeállításában éreztem, hogy a fiúk igyekeztek odatenni magukat a főváros nagyszámú közönségének, mintsem a külsőségekben.

A hangzással sem voltam maximálisan elégedett. Néhány szám erejéig „teszteltem” a hatodik sortól egészen a leghátsó körökig. Elől, a „zúzdában” nem szólt rosszabbul a rock, mint a keverőpult előtti részen, Az alkalmi sátor vonalánál hátrébb azonban kissé gyatra volt a hangzás, amit igazán azok sajnálhattak, akik a kényelmes és nyugodt tánc, vagy csendes és békés (esetenként gyermek-centrikus) szórakozás reményében hátrébb húzódtak az „alkonyati zónától”. A legjobban a színpad és a technikusok között mintegy kétharmad távolságra lehettett élvezni a zenét. Már azokban a percekben, amikor meglepetésszerűen nem könyökölt bele valaki a hátam közepébe, hihetetlen bátorságról és férfiasságról téve tanúbizonyságot.

Összességében azt mondhatjuk, egy tökéletes helyszínen a tökéletességtől távol álló koncertet láthattunk. Erős, bár kevésbé koncepciózus, sokkal inkább fesztiválképes tracklist-el, az átlagosnál több Cserkó szólóval gazdagítva, és korántsem élete legjobb formáját futó Lukáccsal. Hosszú még a fesztiválszezon, biztos vagyok benne, hogy állnak még jobban össze a csillagok Fejesék feje felett. Csak remélem, hogy akkor is ott leszek, amikor ez megtörténik. Egyáltalán nem bántam meg, hogy kilátogattam az Orczy Parkba, de biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a Tankerek világának veleje. Szerencsére nem is a vége, hisz holnap valamennyiünket új nap vár. Nem is beszélve június 30-áról, amikor Sopronban, a Volt Fesztiválon dübörögnek tovább a Tankok...

- Balázs András - 

[2011.06.23.]