Történelem a színpadon - Ringo Starr elhozta a '60-as éveket

Igazi történelmi pillanatot élhettek át tegnap este a Papp László Budapest Sportarénában a '60-as évek zenebolondjai. Ringo Starr és All Starr Band-jének tagjai még mindig ugyanolyan lendülettel hakniznak, mint negyven éve. Ennek ellenére csak kevesen voltak kíváncsiak az egykori Beatle-re.

A kapunyitás előtt fél órával csupán egy maroknyi ember várakozott a Papp László Sportaréna bejáratánál, bebiztosítva magának, hogy a lehető legközelebbről élvezhesse Ringo Starr és csapata koncertjét. A sprint az első sorért nem volt túl hosszú, hiszen a hatalmas arénát csaknem egyharmadára redukálták. A busás jegyárak mellett nem csoda, hogy méltatlanul kevesen jöttek el a Beatles dobosának majd’ kétórás koncertjére.

Angolos késéssel, de mondhatni időben megérkeztek a rock and roll nagypapái, végül hatalmas tapsvihar közepette maga Ringo Starr is felsétált a színpadra, felgyúltak a fények, és bele is csaptak a fish & chips-be. A megvilágítás egy pillanat alatt a '60-as, '70-es éveket idézte fel bennünk hippis színkavalkádjával, a hatalmas liliomos háttérrel pedig finoman a Beatles indiai éveire is utaltak. Carl Perkins klasszikusa, a Honey Don’t után jött a kötelező „Good Evening Budapest”, és a kérdés, ugye mindenki jól érzi magát? A közönség sikításából ítélve minden rendben volt, kezdtünk bemelegedni, Ringo a következő pillanatban pedig már dobemelvényen volt, hogy a többiek dalai alatt szinkrondoboljon Gregg Bissonette-tel.

Az All Starr Band-ből elsőként Rick Derringer - akit többen a The McCoys-ból ismerhetnek - fitogtatta gitár- és énektudását a Hang On Sloopy című dalban, aztán sorra jöttek a többiek is. Edgar Winter, aki a Muppet Showban is főszerepet kaphatna hófehér hajzuhatagával, nyakba akasztható szintetizátorával egy Free Ride-ra vitte a közönséget. A számomra legszimpatikusabb, bongyor hajú Wally Palmer a Talking In Your Sleep című Romantics-feldolgozással folytatta, majd jött az első, várva várt, eredeti Beatles-dal, az I Wanna Be Your Man, meg az üdvrivalgás.

„Ha ezt nem ismeritek, rossz helyen vagytok”

A helyben táncolás után egy lassabb szekció következett Gary Wright Dream Weaver-jével és Richard Page Kyrie-jével, s mire kettőt pislantottunk Mr. Richard Starkey ismét a mikrofon elé pattant, a technikusok köré pakolták mini dobszerkóját, és máris Liverpool másik oldalán találtuk magunkat. A következő számot be sem kellett mutatni, mindenki kívülről fújta a Yellow Submarine szövegét, és kaptuk is a dicséretet, hogy mennyire jó közönség vagyunk.

A koncert hátralévő részében olyan klasszikusok csendültek fel, mint a fantasztikus Frankenstine Edgar Wintertől, a What I Like About You Wally Palmertől, Ringo Starr pedig a Photograph, Back Off Boogaloo, illetve a Peace Dream című saját szerzeményei mellett, néhány olyan Beatles-slágerrel is kedveskedett, mint a Boys vagy a With a Little Help from My Friends.

Peace and Love

Érezni lehetett, hogy rohamosan közeledik a koncert fináléja, ami sajnos visszatapsolás nélkül zárult. A rajongók közül a szerencsések nem mentek haza üres kézzel – Ringo néhány fehér, „Peace & Love” feliratú gumikarkötőt dobott a lelkes közönség közé, melyekért paradox módon szinte vérre menő küzdelem folyt. „Give Peace a Chance” énekelte végül az egész zenekar, és békejelet mutatva búcsúzott a hálás közönségtől a még hálásabbnak tűnő All Starr Band. Színvonalas, jól összerakott műsort kaptunk - az évek meg a rutin, ugye - amit még elhallgattam volna egy darabig. Egy biztos, ritkán lát az ember történelmet megelevenedni a színpadon.

- Kopányi Vanda -

[2011.07.01.]