Öreg rockerek az erdőben - a Twisted Sister Várpalotán lépett fel

Hakni. Ezzel az egy szóval jellemezném a Twisted Sistert 2011-ben.

Dee Fuckin Rockstar Sneider kibaszott rocksztárhoz méltóan, már a Budapesti reptéren meg akart verni valakit, aki fényképet akart vele. Aszott uborka arca csak a színpadon mutat jól. Rózsaszín mikrofonálvánnyal körítve. Egy dolog feltétlen érthetetlen besorolást kap, ha már reunion: mé' nem lehet felvenni a régi göncöket, a rojtos Stay Hungry kosztümöket, és hozzá a jól bevett arcfestést? Enélkül nem az igazi, mint ahogy a Kiss sem volt az maszkok nélkül.

Vagy ha már ráharapunk az utcai stílusra, akkor az elmúlt 10 évben megírt mintegy 1, azaz egy dalt ismertessük már meg a nagyérdeművel élőben legalább. Második magyarországi fellépésük bemelegítés volt a Download Fesztiválra.

A "What You Don't Know (Sure Can Hurt You)"- val színpadra vetődő banda érezhetően idény eleji formáját mutatta: Mark The Animal Mendoza basszusgitáros tevékenysége egyenesen nevetséges. Hol a gitár testét püfölte, hol a gitár nyakát, de játszani nem játszott semmit. Fogalmazzunk úgy: a látványra ment. Ha már látványnál tartunk, Dee Sneider igazi Rock N Roller módjára viszi a vállán a bulit. Mozdulatai zsigerből jövők. Látványosak, tekintélyt parancsolók. Még ha hanyatt is vágódott a Kids Are Back alatt, nem csapkodta a mikrofon állványt, szépen nyugodtan fekve maradt, és fejét a színpadról hátrahajtva énekelt tovább... táptalajt adva a fotósok hadának arra hogy jó felvételeket készíthessenek. Egyszerűen Ő maga a Twisted Sister.

A Captain Howdy-nál azért már kiderült, hogy hányan ismerik mind a 4 lemezt. Az arány egy az ezerhez. A Fire Still Burns-t csúcspontként említeném, fogós refrénjével. A Price alatt öngyújtók égnek, és telefonok világítanak. Számomra hirtelen jött a közönségénekléssel 10 percesre duzzasztott, mindenki által ismert We're Not Gonna Take It. Az azt követő Shoot 'em Down-t én nekik küldeném. Ez nem egy egynótás fisi-fosi banda, még ha ostorozom is őket, szeretetből teszem.

Ezeket a dalokat ŐK írták. Noha a Burn in Hell utáni dobszólót is a könnyen felejthető 'tipli a büfébe' kategóriába sorolom. A.J. Pero mégis szerethető figura... Na most ebből én hogy jövök ki a végére, úristen, hisz az AC/DC Whole Lotta Rosie-ját a magyar AB/CD ezerszer jobban adja elő.

Inkább sóhajtok egy nagyot, és azt mondom: I Wanna Rock. Az legalább telitalálat. Dee jól bánik az angolul alapfokú végzettséggel bíró nagyérdeművel. I Wanna Fuck-os énekeltetéssel örvendeztet minket. És mi örülünk, hisz Rock N Roll körhintára váltottunk jegyet. A ráadás a Come Out And Play, majd az elmaradhatatlan S.M.F. azaz Sick Mother Fucker .

Ezek a sick mothherfucker-ok New York Fuckin Cityből kibaszottul elszórakoztattak minket ma este. Még ha szemfényvesztés is a kategória neve ahova sorolhatjuk őket. Egy élő legendát láttunk, egy színpadra termett frontemberrel, egy feleslegesen sokat konferáló J.J. French gitárost, egy Kukovecz Gábor (Pokolgép) hasonmást, Eddie Fingers Ojedát, akinek A. Fingers beceneve meglehetősen indokolatlan, gitár-viruózitását tekintve. De összességében éppen ezért szeretjük ezeket az anyabaszókat. Mekkora zárszó ez kérem alázattal: A_NYA_BA_SZÓ!!

-puli-

[2011.06.20.]