˝Sörért és krumpliért akartunk fellépéseket vállalni˝
– S kik alkotják a közönségeteket?
– Alapvetően minden korosztályból találhatunk embereket a koncertjeinken, de túlnyomó részt azért az egyetemisták és a talán a gimnazisták alkotják a bázist. Gondolom azért, mert „kocsmazenekar” vagyunk és buzdítjuk az embereket az ivásra. :-) Őket pedig nagyon még buzdítani se kell és otthon érzik magukat! :-) Mondom, hogy egy nagy, család vagyunk! Persze azért nem csak erről szól a dolog. Főleg a második lemezünk. Itt azért próbáltunk már több témáról írni és néha komolyabb hangvételű dolgokról, nem csak a kocsmáról.
– Térjünk át az új lemezre, a Hymns For Bastards-ra! A koncertek mellett nehezebb volt dalokat írni, stúdiózni?
– Egy évvel ezelőtt jelent meg az első lemez, most pedig itt is második. Az igaz, hogy a Rats on Board dalai már 2 éve meg voltak, és már születtek újabb dalok az első lemez készítése alatt is. De a Hymns for Bastards dalok nagy része az elmúlt egy évben készültek.
– Miben más ez, mint az előző?
– Az első lemez, bohóckodás volt. Egyáltalán nem gondoltuk komolyan ezt az egész Paddy dolgot. Sörért és krumpliért akartunk fellépéseket vállalni és ez a dalokon is meglátszott. Főleg a szövegek témái voltak baromságok, de jó is volt így. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a dalokat, mert nagyon is. Csak egyszerűen akkor alakult ki a stílusunk, ami szerintem mostanra érett össze igazán. A második lemezt már sokkal tudatosabban írtuk. Sokkal több témát érintenek a szövegeink, sokszor mélyebb, komolyabb hangvételű dolgokról. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek már vicces sztorik vagy baromságok, de valahogy azok is sokkal jobban meg lettek fogalmazva. Szerintem zeneileg és szövegileg is sokkal előremutatóbb az egész.
– Ezen a korongon nincsenek feldolgozások. Miért?
– Az előző lemezre is csak kettő került. Azok is, csak azért mert szerettük azokat a dalokat. Alapvetően mi a saját ötleteinket, gondolatainkat szeretjük megvalósítani. Rengeteg olyan ír-punk zenekar van, aki népdalokat dolgoz fel, de szerintem abban nincs akkora kihívás, mint saját dalokat írni egy ilyen műfajban. Amellett halálosan unalmas meghallgatni mondjuk a Wild Rovert a tízedik zenekar előadásában is nagyjából ugyanúgy. Az élő koncert az más. Ott néha, mi is játszunk feldolgozást. Bár már egyre kevesebbet, mivel inkább a saját dalaink élveznek előnyt. De alapvetően mi nem egy tribute zenekar vagyunk, aki a mások dalait játsza, hanem a Paddy and the Rats, aki a saját dalait szólaltatja meg egy sajátos stílusban. Amit nevezhetünk ír-punknak, de mi jobban szeretjük a pub’n’roll-t vagy a pirate punk-ot! :-) Mert nem csak ír jellegű dalaink vannak, hanem közösen üvöltöző kocsmadalok. Sorsokról, érzésekről, emberekről, amiket közösen jó elénekelni. Ez az talán, amit legjobban az ír kocsmakultúrából hozunk, de szerintem ez hazánkra is igaz. Az emberek régen szerették közösen elénekelni az örömüket vagy a bánatukat a kocsmában. És mi ezt szeretnénk visszahozni. Egy Paddy koncerten ez van. Az emberek kiadhatják magukból a hétköznapi gondjaikat és mi csak ehhez segédkezünk.
– Áruld már el, a most is nagyon ütős, igényes borító kinek a terve, illetve a munkája volt?
– Noa Rock és Gróf István munkája a mostani. Őket amúgy a Lovegun nevű zenekarból lehet ismerni. Noa ott az énekes lány, aki amúgy tetováló művész. Szóval a rajzok az ő keze munkáját dicsérik.
– Maradjunk még a borítónál! Velem együtt szerintem sok hölgytársamnak hiányzik, hogy nincs a zenekarról fotó. Miért nem mutogatjátok magatokat? :-)
– Mert kövérek vagyunk. :-) Igazából jobban szeretjük a rajzot, a grafikát, mint a fotókat. A mi, kitalált világunkat jobban ki lehet így fejezni, mint fotókkal. Amúgy készültek fotók is, de azokat csak promóciós célra használjuk.
– Ráadásul klipet sem láthatunk még. Amolyan igazit, mert ok, koncert jelenetekből összevágott kisfilmetek már van. Nem kellene ezt az adóságot már törleszteni?
– Rajta vagyunk a dolgon. A nyáron két videót is forgatunk a tervek szerint. De az, hogy melyik dalokból, az legyen még titok.
– A közönség hogy fogadta az új dalokat?
– Nagyon jól! Sokan már a lemezbemutatón is tudták a szövegeket, pedig még csak egy hete voltak akkor hallhatóak a neten a dalok. A legtöbb ember véleménye az volt eddig, hogy jobb lett, mint az előző, pedig nem gondolták volna, hogy azt lehet überelni. :-) És ez nagyon jó érzés. Ezért csináljuk az egészet, mert örömet okoz az embereknek. Ők pedig nekünk. :-) A külföldi kritikusok is tök jókat írtak eddig. Volt aki, azt írta a lemezről, hogy ez egy fordulópont az ír-punk történetében! Ez szerintem azért nincs így, de mindenképpen jó ezt hallani! :-)
Hírek
