Aloha, Myrtill! - interjú Micheller Myrtill-lel
– Myrtill kiváló énekesnő. Milyen hangképző tanárként, mesterként?
– Mindkettőnek maximálisan eleget tesz, profi. Azt tudom, hogy az országban az egyik legjobb énektanár; többen is őt ajánlották. Lassan fél éve járok hozzá. Előtte soha nem kaptam hangképzést. Még szokatlan a módszer, de megbízom benne, és bízom magamban is.
– Mi történt veled az elmúlt évben? Elkötelezted magad a zene iránt? Fellépések? Tervek?
– Ugyan felvettek az ELTE földrajz szakára, számomra nem kérdés: az első hat helyet a zene teszi ki, utána jöhet minden más. Menedzseremmel, Spiriev Olivérrel – aki a bátyám – igyekszünk minden lehetőséget kihasználni. Fellépéseim vannak; most például a Budapest Sportarénában lépek fel két dal erejéig, emellett esküvőkre, szalagavató bálokra kapok meghívásokat, valamint szeptembertől az alakuló bandámmal klubkoncerteket tervezünk.
A második részben az izgalmas, sziporkázó előadás folytatódik Micheller Myrtill-lel és a zenekarral, azaz Pintér Tiborral. Látni a zenét: az ének, az improvizáció, a gitárjáték annyira kifejező, testmozgásuk annyira összehangolt mind egymással, mind a muzsikával, hogy a süket is hallja, a néma is velük dúdol. A harmóniamenetek, hajlítások, díszítések úgy egyenként, mint egységben makulátlanok. Lehet ezt még fokozni?
Myrtill azon kevés magyar énekesek egyike, akik nemcsak mímelik, hanem valóban hitelesen éneklik a francia dalokat, sanzonokat. Sting La belle dame sans regret-je beleivódik a lelkembe. Hasonlóan, a Sweet Georgia Brown, a rapbetétet nem mellőző, sajátságos Black Or White további, lenyűgöző darabjai egy amúgy is kiváló estének.
A közönség ráadás nélkül nem engedi haza a duót: a Change The World méltó megkoronázása egy csodálatos és felejthetetlen élménynek. Ahogy az egyik néző fogalmaz: „Nem emberek vannak a színpadon, hanem maga a muzsika. Mindketten áradnak, minden porcikájuk zenél.” Ám árad a közönség is az öltöző elé: sokan személyesen akarnak gratulálni a művészeknek. Ők pedig őszinte mosollyal és szeretettel, készségesen adnak „egy darabot a szívükből”.
Miután a tömeg lassan elfogy, Myrtill mellém ül, majd beszélgetésbe elegyedünk.
– Énekesként egy élmény volt hallani, hogy – bár nyilván, mindent lehet fejleszteni – technikailag megkérdőjelezhetetlenül tökéletes vagy. Ez minek köszönhető?
– Elsősorban a tudatosságnak, illetve a nagyon-nagyon sok tanulásnak, munkának és gyakorlásnak. Alapvetően elég rossz megszokásokkal, nehézkes légzéssel kezdtem az éneklést. Aztán rátaláltam egy énekmesterre, Dékány Endrére. Több énektanárnál is jártam, de azt, hogy a torok hogyan működik a legkényelmesebben, a légzés hogyan lesz a legakadálytalanabb, az ő segítségével sikerült elsajátítanom. Nyilván ezt be kellett gyakorolni, hogy az izmok megszokjanak egy teljesen más dolgot; amit könnyen megszoknak, mert a természeteshez ez áll a legközelebb. Szocializálódásomkor mást szoktam meg; picit szégyellős, befelé forduló tinédzser voltam. Hosszú út volt, amíg ilyen kiáradóvá váltam, hogy látszódjon az az öröm, amit ez nekem okoz. Viszont megérte, mert így jobban érzem magamat, és – a visszajelzések alapján – a közönség is.
Folytatás a következő oldalon![2011.08.12.]
Hírek
