– Széles skálán mozogsz: bár nyilván a dzsessz az alap, a fő szerelem, de ugyanúgy hallottalak, láttalak – Magyarországon amúgy kivételes és autentikus módon – francia sanzont énekelni, illetve most is felcsendültek popfeldolgozások. Vannak-e még olyan műfajok, amelyekben szeretnéd kipróbálni magadat? – Tényleg sokféle zenében próbálkoztam már; a popzenében például sok minden elért és megérintett. Népzenével még nem foglalkoztam, de egyre jobban izgat az is, meg tudnám-e csinálni, és hogyan. Azt hiszem, azért mindenre egy élet kevés, de valójában a dzsesszben azt a szabadságot szeretem nagyon, ahogy engedi a zenei kreativitást kibontakozni.
A műsorban a dalválasztások sokfélesége abból fakad, hogy az egészet egy hangszerrel, a gitárral kíséri Pintér Tibor. Ennek van egy hangzása, amit különböző dalokkal, stílusokkal szeretünk színesíteni. Másrészt meg is unnám magamat, ha nagyon egyfélét csinálnék. Ez az egyedi duóhangzás azonban összefogja a műsort, így nem olyan nagy baj, ha egy kicsit kicsapongunk a funky, a blues, a szving, a latin zene irányába.
– Ez a láthatóan jól összeszokott, harmonikus duó hogyan jött létre? – Ennek már hat éve; s ez alatt az idő alatt vált ennyire összeszokottá. Kellett az idő, mire megtanultunk ilyen módon, együtt lélegezni. Ez egy kivételes találkozás volt, ami emberileg sikerült a legjobban.
Tibi sem így gitározott hat éve. Nagyon sokat változott, miután a duóban el kezdett foglalkozni azzal, milyen technikát fejlesszen ki a basszus, a kíséret, illetve a szólórészek olyan formában való megtöltésére, hogy ne legyenek unalmasak, egyhangúak.
Igazából azért jött létre a duó, mert találtam egy ének-gitár versenyt Németországban, s – mivel Tibit ismertem korábbról, zenekarban játszottunk együtt – feltettem neki a kérdést, nem lenne-e kedve egy ilyen irányban készülni, gyakorolni. Szerencsémre volt. Igaz, elég zöldfülűek voltunk, amikor oda elmentünk, de így is a legjobb nyolc között díjaztak bennünket. Ezért úgy gondoltuk, kellene ezzel valamit kezdeni, folytatni, elmélyülni benne, s tökéletesebbre csiszolni. Most már, a harmadik, idén tavasszal megjelent lemezünknél [Voice & Guitar – a szerk.] azt mondhatom, hogy elégedett vagyok. Ezen vannak olyan pikáns, egyedi fantáziák, ötletek, hangszerelésben, illetve ahogy megszólalnak a dalok, amikre – mint saját alkotás – igazán büszke tudok lenni; hisz’ ezektől az egyedi ötletektől válhatnak a feldolgozott dalok is sajáttá.
– A francia vonal hol gyökerezik benned? – Nem tudom megmondani, miért, de a nyelv szeretete, vonzódásom Franciaországhoz már gyerekkoromban hajtott. Ezért főiskolán tanultam a francia nyelvet, s rájöttem, hogy ez a fajta, nagyon dallamos, romantikus zene is érdekel. Mivel szerintem nagyon nőies, úgy érzem, ebben a stílusban meg lehet mutatni a nőiességet.
A zenekarommal pedig egy új, abszolút vidám, táncos, vegyes szvingműsorral készülünk, amiben nagyon sok dal franciául fog elhangozni, mert egyszerűen jól áll hozzá ez a stílus.
Talán az sem véletlen, hogy Myrtill-nek keresztelt az édesanyám, ami franciául a fekete áfonyát jelenti.
– Egyfelől a színpadon elég magas szinten ki tudsz teljesedni. Viszont mindent összevetve, boldog vagy? – Igen, boldog vagyok, de ezért tenni kell. Nyilván, ami átfűti ezt az egészet, az a szeretet érzése, az, hogy az ember magában megkreálja és adni tudja, megcselekedje. Úgy gondolom, ha szeretetet tudok cselekedni, akkor az nekem nagyon jó lesz, és jó lesz másoknak is. Valahol ez motivál, s ezért mondom nagyon határozottan, hogy igen. Ehhez is szükségeltetik némi tudatosság – nem is kevés –, de ha az ember ezt megcselekszi, s ott a tudata, hogy mit tesz, akkor igenis eléri. A jelenben kell elképzelni, hogy megcselekszem és boldog vagyok; tehát nem a múlton rágódni, nem a jövőt reménykedni, hanem a jelenben élni és tevékenynek lenni. Akkor szerintem ez napról napra összejön, s nem egy áhított, elérhetetlen vágyódás marad helyette.
- Aigner Ivan -
A következő oldalon még három zsenális felvételt találhatsz a duótól!
Hírek
