Az 1974-ben megjelent lemezével műfajt teremtett HALÁSZ JUDIT. Vadonatúj, Apa, figyelj rám! című lemezének megjelenése apropóján beszélgettem el az örökifjú „Jutka nénivel”.
Kevés előadó mondhatja el magáról, hogy nemcsak színészként, hanem énekesként is negyedik évtizede, töretlen sikerrel és szeretettel, illetve szeretettől hajtva van színpadon.Halász Judit – csakúgy, mint dalai – kortalan, bájából mit sem vesztett, a mai gyerekek ugyanúgy nőnek fel zenéin, mint annak idején én vagy nővérem. Az egykori gyerekek szülők lettek, s tudják, hogy van egy távoli „családtag”, akire nyugodtan rábízhatják csemetéiket, aki mélyen belopta magát az ország aprajának-nagyjának szívébe. Ő a megtestesült, mesebeli jó tündér, aki a mindennapi életben ugyanolyan közvetlen, hiteles és sugárzó, mint megannyi hang- és videofelvételen.
A jelenkori magyar nemzet egyik kincse vadonatúj lemezzel jelentkezik vissza, ezúttal az (édes)apákat és a velük való kapcsolatot helyezve a rivaldafénybe. Az Apa, figyelj rám!-ban egy igazi magyar csillag fénye szóródik legkevesebb tízmillió irányba.
Őszinte beszélgetés az időtálló és népszerű gyermekdalok még népszerűbb előadójával…
- Közel négy évtizede nő fel milliónyi gyerek Halász Judit-dalokon. Hogyan lehet ennyi időn keresztül aktuálisnak maradni?
- Azt hiszem, az adja az aktualitását, hogy én magam is a jelenben élek, azon körülmények között, amelyek között mindannyian. Figyelem az embereket, nézem a világot magam körül, ahogyan cseperednek a gyerekek – személy szerint a második generációt, mert a fiam felnőtt, neki meg született három kisfia –, s tulajdonképpen mindig is a gyerekek közelében voltam az által, hogy énekeltem nekik.
- Ez a kortalanságot árasztó erő miből fakad?
- Egyrészt biztos genetikus; másrészt pedig azt gondolom, amíg az embert érdekli az őt körülvevő világ, a másik ember, addig képes megőrizni a „fiatalságát”. Nagyon jól emlékszem arra, amikor még talán nem is diplomáztam le; együtt dolgoztam egy kollégával, aki a húszas évei legelején járt, és volt egy másik, aki már negyven is elmúlt. Ennek dacára a fiatalember egy vén öregember volt mellettem – nem mozgásában vagy a külsejével, hanem azokkal a gondolatokkal, azzal a világnézettel, amivel élte az életét –, a másik pedig olyan volt, mintha a mi korosztályunkból való lett volna. Szerintem minden fejben dől el.
- Az elmúlt 10 év lemezeinek fókusza a testvérekre, a nagymamákra, a családokra irányult, most pedig az apukák következnek. Az Apa, figyelj rám! különbözik-e a korábbi dalcsokrok hangzásvilágától? Kik az alkotók?
- Az alkotók nagyjából ugyanazok (Bródy János, Móricz Mihály, Tolcsvay László), ám ezzel együtt valahogy más az egész lemez hangzása. Abban a zenekarban, amelyikkel koncertezem, van néhány olyan szerző, aki egészen új hangzásokat talált erre a lemezre, s aminek rettenetesen örülök: Fodo (ifj. Födő Sándor) remek, érdekes, a balkáni zenére hajazó zenéket csinál; Anti Tamás – akivel már régóta dolgozom – írt verseket, amikből szintén nagyon jó zenék születtek. Maga Bródy is megújult egy kicsit – amellett, hogy mindig ő írja nekem a címadó dalokat, vele tudom leginkább megbeszélni az elkövetkező lemez tematikáját.
- Van kedvenc dala az új lemezről?
- Egy színésznek mindig a legújabb szerepe, az énekesnek a legújabb lemeze a kedvence. A lemezen belül pedig mindig az a kedvenc dal, amire megérzi az ember, hogy a közönség mit szeret a legjobban. Most még kevés az információm, mert szombaton lesz az első koncert, amit ennek a lemeznek a jegyében adunk. Ez nem lemezbemutató, mert mindenki beleun abba, hogy egy órán keresztül vadonatúj zenéket hallgasson; ráadásul van néhány olyan dalom, amit effektíve nem hagyhatok ki, mert az asztalra csapnak a gyerekek. Ebbe a koncertbe becsempészünk hét új dalt is, az előadás egy új szerkezetben zajlik; így most lesz az első visszajelzés arról, melyiket is kellene a legjobban szeretnem. Bár az unokáim – akik a legfiatalabb korosztályból valók – már jelezték nekem, melyiket szeretik leginkább.
- Egy színészi, illetve filmszínészi pályafutás mellett egy merően új műfajt sikerült megteremteni a 70-es években…
- Az új műfaj az volt, hogy azzal a zenével, amivel az első lemezemet csináltam, illetve amit az Illés zenekar csinált, amiben az akkori kortársaink a különböző művészeti forradalmat látták, azaz a beatzenével párosítottam azokat a magyar verseket, amelyeket elénekeltem.
További képekért klikk a fotóra
- Halász Judit hogyan látja Halász Juditot? - Egy élet kevés ahhoz, hogy az ember önmagát megismerje. Nekünk legalábbis még azt tanították a főiskolán, hogy az embernek egész életében azzal kell foglalkoznia, hogy a saját lehetőségeit megismerje, s azok határait bővítse – felvállalva a fizikumát, az adottságát, ami saját maga –, illetve megtanulja azt, amire képes. Mindannyian minden nap változunk, mint ahogy a környezetünk is állandóan változik.
- Miből táplálkozik ez a mérhetetlen báj és kifogyhatatlan szeretet?
- Azt mondják a pszichológusok, hogy az ember életének első két évében megkapja a fő indíttatásokat arra, ami aztán kifejleszti később a teljes jellemet, a teljes egyéniséget. Egész gyerekkoromban nagyon sok szeretetet kaptam a családomtól. Egyke gyerek voltam, nem volt kivel konkurálnom a szűk családi körben, első unoka voltam a nagyszülőknél is. Hallatlanul fontosnak tartom a figyelmet és a szeretetet. Azért is adtam az új lemeznek azt a címet, hogy Apa, figyelj rám!, mert néha az az érzésem, nem figyelünk eléggé egymásra. Ráadásul annak, akinek kisgyereke van, általában még az is hátra van, hogy az életének bizonyos részeivel megküzdjön, sínre tegye azt. Nagyon nehéz olyan figyelmet adni, amilyet egy kisgyerek megkíván. Azt gondolom, akkor legyen az embernek igazán gyereke, amikor már meg tudja adni a biztos érzelmi hátteret.
- Egykori lovasként célja ennek a többszörös díjnyertes csodaparipának a hátán eljutni hetedhét országon, de akár még az Óperenciás-tengeren túlra? Hány generáció élvezheti még élőben a Micimackó-dal, szinte családtagnak számító előadóját?
- Megmondom őszintén, nem tervezek. Ez nagyon változott a harminc évvel ezelőtti Halász Judithoz képest. Régen nagyon is gondoltam arra, minek mi lesz a folytatása, a következménye; az évek múlásával azonban a jövőtervezés ambíciója nagyon szűkül az emberben. Ma arra gondolok, hogy azok a mindennapok, amiket megélek, legyenek olyanok, amiért érdemes élni.
Nyomj lent egy lájkot, ha szereted Halász Juditot!
Hírek
- Ez a kortalanságot árasztó erő miből fakad?
