Könnyeztek a nézők a Csiribiri közben - Halász Judit égbeszökő könnyedséggel röpködött

Rendkívüli nap volt számomra szeptember 30-a: több száz gyerek társaságában nézhettem meg, premier előtti vetítés alkalmából, Halász Judit új koncertfilmjét, a Csiribirit.

Németországban nevelkedtem, így kevés magyar előadót ismertem, de Halász Judit lemezei elmaradhatatlan részét képezték kis gyűjteményemnek.

A vetítés előtt a főszereplő köszöntött bennünket, gyerekeket, hiszen erre a másfél órányi időre örömteli metamorfózison mentem át. Boldogan csattogtam le a lépcsőn, s ott állt előttem Jutka néni. Tőlem szokatlan módon, picit félénken közelítettem felé, s kérdeztem meg, készíthetünk-e egy közös képet. Letaglózó bájjal mellém állt, s már kattant is a vaku. Néhány mondat után aztán odébbálltam, hogy a többi gyereknek is életre szóló élményben lehessen része.

A dal ugyanaz marad

Pár perccel később eltompult a világítás, és kezdetét vette a hiánypótló film vetítése.A film több helyszínen felvett koncertanyag, werkfilm és néhány animációs betét tökéletesen megkomponált egysége. Rögtön a legelején felcsendült a Csiribiri, amit A dal ugyanaz marad követett. Az első hátbizsergető hullám ekkor kapott el.

„Én énekeltem egy dalt, és te énekeltél velem;
a lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden.
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő, hogy szalad,
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad.”

Rögtön belém hasított a kép, miszerint két évtizede már, hogy Jutka néni a szívembe vésődött, s most az 5 éves keresztfiam az, aki csillogó szemekkel fedezi fel magának a Halász Judit-csodát. Lepergett előttem, ahogyan minden évben, születésnapi buliján körbe-körbe táncolunk a Boldog születésnapotra.

Mérhetetlen az az öröm és boldogság, amit milliók köszönhetünk ennek a végtelenül szerény és alázatos embernek.

Elmélkedésemből visszaránt a vetítővásznon lejátszódó képsor: a színházteremben felnőttek, szülők szeme telik meg könnyekkel, miközben gyerkőceik egymást ölelgetik, táncolnak, énekelnek. Igen, úgy látom, nem vagyok egyedül. Sőt!

Ne legyen többé testvérháború

A film dramaturgiája megkérdőjelezhetetlen profizmussal ötlik szembe. A dalok mesteri szövedéke folyamatosan feljebb viszi az embert, nincsen üresjárat, mindenkit hullámokban érnek a legkülönfélébb pozitív érzések.

Aztán felcsendül a Ne legyen többé testvérháború című dal, egy újabb katarzis. Számomra mindig attól nagyszerű egy művész, ha mondanivalóját a legegyszerűbb módon fejezi ki, közben pedig úgy hat, úgy terel jobb mederbe, hogy szinte észre sem lehet venni, milyen mély tartalmakat önt belénk.

„A testvéreddel együtt sokkal többet érhetsz el,
a veszekedéstől bánatos és rosszkedvű leszel.
Aki nem tud együtt játszani, az mindig szomorú.
Én azt kívánom, ne legyen többé testvérháború!”

Ezt a gondolatot bármelyik történelmi korban, bármelyik hatalmi erő zászlajára tűzhetné. S talán éppen ebben rejlik Jutka néni titka: minden egyes mozdulatából, megnyilvánulásából, hangsúlyából a szeretet áramlik.

Egy pillanatra felháborodtam

Újra a filmben, egy apuka az egyik dedikálás alkalmával egy „ősrégi lemezre” kér aláírást. Egy pillanatra felháborodtam, hogyan mondhat ilyet egy hölgynek. Aztán átrepül az agyamon egy gondolat: az ország Jutka nénije kortalan; számtalan generáció nőtt fel a zenéjén; egyfajta nemzeti kincs, akiről úgy érezzük, mindig is velünk volt. Nézem a képeket, s valóban fiatalos lendülettel, égbeszökő könnyedséggel röpköd a színpadon, s árasztja magából a már védjegyének számító, páratlan jóságot.

Szép sorjában elhangoznak a legszebb Halász Judit-dalok, köztük a Boldog születésnapot, a Panda maci dal, a Bóbita, a Sehallselát Dömötör, na, meg persze az elmaradhatatlan Micimackó. Kicsik és nagyok táncolnak, énekelnek; én sem bírom türtőztetni magamat, bár csupán helyemről fűzöm a hangokat egymás után.

A koncertfilm egyik, már felnőttkori kedvencemmel zárul. A Minden felnőtt volt egyszer gyerek rólam is szól, sok-sok évvel azután, hogy először fülembe hatolt az az angyali hang, amelyet szívből remélem, unokáim is olyan boldogsággal fognak felfedezni, mint egykoron én.

Az utolsó szó jogán csak annyi a kívánságom, értékeljük, ápoljuk e kincset, mi csak egy van a nagyvilágon!

Halász Judit: "Hálás feladat ilyen filmet forgatni"

Nyéki Iván

[2009.10.13.]