Művészportré, Arnóczky Noémi előadóművésszel
- Mindig jó nevű zenészekkel, zeneszerzőkkel dolgozol együtt. A zenekarod is egy összeszokott, a szakmában elismert művészekből áll. Bemutatnád őket az olvasóknak?
- Igen, jól látod, - ez így van. Szerencsés vagyok, mert a zenekarom valóban az ország egyik legjobb csapata, akiket én magam hívtam meg a produkcióba, és boldog voltam, hogy szívesen vállalták el a feladatot. Mindenki jól ismert muzsikus a szakmában.
Billentyű: Vinnaz Csaba, Gitár: Tóth András, Gitár: Tarr Dávid, Basszus: Perjési Szabolcs, Dob: Tiba Sándor. Természetesen dolgozunk vendégművészekkel is, ha úgy adódik.
- Nemcsak magyarul, hanem angolul is jelennek meg dalaitok, klipjeitek. Igaz, hogy dalszöveget is írsz?
- Igen, írok dalszövegeket is, de azt csak alkalmanként, amikor valami épp kipattan a fejemből. Ebben nem vagyok mindig a toppon, de vannak
olyan szövegeim, amik kifejezetten jól sikerültek. A dalszöveg írása is egy külön szakma, és képesség, és vannak dalok, amikre igen könnyen jön egy szöveg, de van, amivel nem is próbálkozom, mert érzem, nem lenne elég jó ahhoz, hogy publikálhassam, és ilyenkor szükségem van egy jó szakemberre.
- Tudom, hogy imádod a Távol – Keletet, de számos Európai országban is felléptél már. Megosztanád az olvasókkal, hogy merre is jártál már a nagyvilágban?
- Az életem szerencsés alakulásának köszönhetően valóban sok helyen megfordultam a világban, de sokszor talán nem is a magam érdemeinek köszönhettem, hanem az adott helyzeteknek. Távol - Keleten éltem éveken át, így ott nagyon sok helyen megfordulhattam. Thailand, Taiwan, Malaysia, Indonesia, Bali, Maldiv Köztársaság, Dominika, Holland Antillák, Törökország, Olaszország, Görögország, Franciaország, Ausztriában néhány fesztivál. Egyik országba sem nyaralni mentem, hanem zenélni, de ha éppen nyaralni szerettem volna, akkor abból mindig a zenélés alakult ki. Sok kedves történetet őrzök, és rengeteg emléket.
- Mi a kedvenc stílusod a zenében, illetve mennyire tartod fontosnak, hogy az adott zenei irányzathoz öltözz fel, egy-egy fellépésed alkalmával?
- Nincs kedvenc stílusom, és kedvenc kiemelt előadóm sem, sokféle zenét hallgatok az éppen adott hangulatomnak megfelelően. Természetesen a Rock – Country – Blues keverékű zenéket játszom én magam is, de ettől függetlenül nagyon szeretem a funky, soul zenét is, és természetesen játszani is szeretem.
Az öltözködés nem befolyásol, de a divat sem, nem a kirakatnak öltözöm. Szeretem a nőies ruhadarabokat, de szeretem a farmert és a lezser öltözéket is. Egy a lényeg számomra, a kényelem. Nem érzem magam plázacicának, tehát engem az utcán talpig sminkben és frissen belőtt frizurával nem nagyon lát senki sem, de az egyéniségemnek megfelelően választom ki a napi viseletemet. A műanyag dolgokat nem szeretem, inkább a természetesség jellemző rám.
- Magad is foglalkozol sztárképzéssel, fiatal tehetségek helyzetbehozásával. Mi a véleményed a kereskedelmi csatornák sorozatos sztárgyártásával?
- Ez egy fogós kérdés, és sok vitára ad alapot a közvélemény szerint is. Az én véleményem ebben a kérdésben kemény, és nem kell mindenkinek egyet értenie vele, de ha már így rákérdeztél, - nem kertelek. Ami a mai sztárgyártást jellemzi, számomra minőségen aluli, eltekintve egy-két kivételtől. Senki érzéseit nem szeretném megbántani. A jelenleg is folyó verseny igen csekély tudású palettát vonultat fel, de ennek megvan a producerek oldaláról a megfelelő marketing magyarázat is. Azonban azt magad is jól tudod, - a művészet nem marketing, hanem egyszerű és tiszta dolog, amihez semmilyen piackutatási ideológia nem szükséges.
Én mindig a művészi értéket, a tartalmat, a tudást, a belső intelligenciát, a hitelességet keresem a zenei produkciókban, és ebbe belefér egy – egy baki, nem ez a lényeg, hiszen mi a hallgatók sem vagyunk tökéletesek. Ami inkább számomra szemet szúró dolog, az, hogy manapság elegendő a sztársághoz a bulvár hazug világa, a szemfényvesztés, megtévesztés, egy valóságshow - ban való szereplés. Véleményem szerint valaki akkor lesz igazi művész, ha sokáig érlelődik, mint a jó bor, kifinomul, akár a kudarcok, akár a sikerek útját járva, vagy mindkettőt megtapasztalva. A mai televíziós versenyek lerombolják az amúgy is szűk hazai piacot, felhígítva a minőséget. Nem nehéz mentorálni a befolyásolható, közepes tehetségű embereket, és elhitetni velük az álmok világát, ami nagyon rövid ideig tart majd, hiszen jön a következő év kitermelt közepes minőségű „sztárhadserege”. A kiforrott előadókat pedig még csak a színpad közelébe sem engedik, vagy gondosan eltakarítják, holott az igazi érteket náluk kellene keresni. Nekik nem mentorokra, hanem Mecénásokra volna szükségük.
A tanítványaimat arra tanítom, hogy a tudás, a belső érték, az eredetisége, a hitelesség mindig többet ér, és higyjenek a képességeikben. Ez a szakma nagyon sokat ad az ember számára, de művészként dupla annyit el is vesz tőlünk. De most is azt mondom neked: - nem szabad megrettenni, ha az út nem egyenes mindig. Kanyarogni kell vele, hogy közben csiszolódjunk, és a megélt tapasztalatok új műveket szülhessenek.
- Aki nemcsak, mint énekest ismer, azt tudja, hogy legtöbb szabadidődet a lovakkal töltöd, de imádod a tengert és a Balatont. Ezt hobby szinten űzöd, műveled, vagy van valami, amiért ennyire kötődsz a lovakhoz és a nagyvizekhez?
- Egy szót mondok neked. - Szabadság! A lovak, a víz, mind ezt jelentik számomra. Egyébként természetesen aktív lovas sportoló vagyok, a lovak mindennapos részei az életemnek.
- Folyamatosan pörögsz, fellépsz, tanítasz, dolgozol. Mit lehet tudni a jövőbeni terveidről, mi a nagy megvalósításra váró álmod?
- Nyugodt, boldog élet. Nem tervezek, mert ma nem a nagytervek időszakát éljük. Szeretném továbbra is jól csinálni a feladatomat, sokat adni az embereknek, a tanítványoknak, és remélem, hogy ezzel maradandó nyomot hagyhatok én is a világban. Nincsenek elrugaszkodott álmaim, egyszerű emberi álmok foglalkoztatnak. Én szerencsés voltam
egész életemben, azt hiszem most is az vagyok, hiszen azt tehetem, amit szeretek csinálni, zenélek, tanítok, lovagolok. Az én álmaim valóra váltak.
- Tamás István -
[2011.11.24.]