Pop, rock és operett egy színpadon - Nagyot szóltak az Attilák

Teltházas koncerten tett bizonyságot profizmusáról a három tenor: Dolhai Attila, Serbán Attila és Tóth Attila. A január 12-i előadásban minden megvolt, amit a közönség elvárhat kedvenc előadóitól. A musicalszínészeket két órás előadás keretében láthattuk bohém fiatalok, kemény rockerek, érzékeny és sebezhető művészek, illetve visszafogott előadók képében - képes beszámoló

A három előadó neve szinte már önmagában garanciát jelentett egy tökéletes estére, a hangulat azonban a legjobb várakozásokat is felülmúlta. Dolhai Attila, Serbán Attila és Tóth Attila olyan fergeteges koncerttel kedveskedett a közönségnek, amelyben zene, humor és színészet egyaránt reflektorfénybe került. A produkció kivételes, azonban kifejezetten pozitív sajátossága volt, hogy a ma oly divatos, kiváló technikai látványelemek közel teljes mellőzése miatt az este fókuszában mindvégig a szakmai tudás és tapasztalat állt. Ígéretükhöz hűen produkciójuk távol maradt az egymással való rivalizálástól, előadásuk inkább a közös emlékek felidézésére, illetve a jelen jókedvű átélésére összpontosított.

De nézzük, mit élhettek át a jelenlévők.

Némi késéssel, de annál lendületesebben kezdődik a koncert. A szétnyíló függönyök mögött tökéletes képet kap a néző: a három - már ránézésre is magabiztos - énekes mögött egy erős egységet sugárzó, piros-fekete öltözetben megjelenő kórus, a Jazz and More látható. Az előadás első dala a hihetetlen energiákat közvetítő Szupersztár, melyben már az elején olyan dinamizmust tapasztalhat a közönség, ami az egész este hangulatát meghatározza. A dalt Serbán Attila kezdi, majd az énekesek hol egymást váltva, hol pedig közösen kápráztatják el a hallgatókat, akik már az első pár ütem után folyamatos tapssal kapcsolódnak be a produkcióba. 

A meglepően családiasra sikerült, sziporkázó humortól duzzadó konferansz után Simon dala kezdődik Dolhai Attila és Serbán Attila előadásában. Az „Apácashow” hatását keltő, folyamatosan táncoló Jazz and More kórus mozgásába ezúttal az előadók is bekapcsolódnak és az Oltári Srácokból jól ismert koreográfiával rukkolnak elő, sőt Serbán Attila még egy rövid rap-betéttel is meglep bennünket. Ha már Jézus Krisztus Szupersztár, akkor a kihagyhatatlan Getshemane, melyet Tóth Attila szólóprodukciójaként hallhat a közönség. Ahogyan később Serbán Attila is utal rá, itt igen komoly falzetteknek lehet tanúja a jelenlévő közönség, amit hosszantartó vastapssal meg is hálál. Ezután a Rudolf musicalből ismert Hétköznapi hős következik Dolhai Attila és a Jazz and More kórus tagja, Kovács Adrián (zongora) előadásában. Az énekest Serbán Attila váltja a színpadon és a Csak szállj hangzik el zongorakísérettel. Ez az a pillanat, amikor az addig kevésbé tapintatos, „duruzsoló” nézők is elnémulnak és feszült figyelem veszi kezdetét.

Rudolf után Elisabeth következik először Dolhai Attila, Serbán Attila és a Jazz and More előadásában, ahol az impozáns színpadi elrendezés tökéletesen illeszkedik az előadók, illetve a Ma nagyot nőtt az árnyék című dal mondanivalójához. A műsort Tóth Attila folytatja a Haláltánc című dallal, melyből ez alkalommal sem hiányozhat a humor: az énekes látványos válogatásba kezd a kórus tagjai között, majd a dalból idézett „csupa bámész népség; röhög, összesúg” mondattal a nézőkhöz fordul. Ahogyan a színpadon, a nézőtéren is egyre oldottabb a hangulat, a közönség az előadók legkisebb rezdüléseire is azonnal reagál, így - mivel jókedvű művészek állnak színpadon - szinte folyamatos a mosolygás. A Haláltánc után Dolhai Attila Miss Saigonja következik, melyet ezúttal Hajdu István (zongora), illetve a Jazz and More férfikara támogat előadásával.

További képekért kattints!

Pár percre elfelejtjük a jó kedvet, amikor Serbán Attila és Tóth Attila előadásában hallhatjuk Jekyll és Hyde Párbaját. Az önmaga jó (Henry Jekyll) és gonosz (Edward Hyde) énjével viaskodó orvos kettős szerepének megformálása olyannyira jól sikerül, hogy az embert a hidegrázás kerülgeti, egy-egy pillanatra talán a félelem is elfogja.

Szerencsére hamar átlendülünk a pillanatnyi aggodalmakon, amikor Dolhai Attila, Serbán Attila és Tóth Attila egy közös Mozart - Árnyékdallal áll a színpadra, melyben a kórus mellett a közönség is folyamatos támogatást nyújt, majd a felhőtlen jókedv az Egyszerű út című dalnál tetőzik, ahol Dolhai Attila és Tóth Attila szakadatlan élcelődéssel gondoskodik a közönség lelkiállapotáról.

Lájk, ha kedveled Dolhai Attilát.

Természetesen a következő dalban sem maradunk vicces jelenetek nélkül, a Zene, az vagyok én első sora például így hangzik el a Serbán Attilát hiányoló Dolhaitól: „Csak Te, meg én, meg a Serbi, aki győz”. Talán már mondanunk sem kell, hogy Serbán Attila „berepülős” megérkezése sem marad nevetés nélkül, ezt is sikerül azonban fokozni egy előre megbeszélt, végül mégis nevetésbe torkolló koreográfiával.

 

A szünet után ismét kisebb borzongásban lehet részünk, a félhomályban ugyanis vámpírok jelennek meg a színpadon és a közönség soraiban. A Vámpírok bálja részletét láthatjuk a Jazz and More - egyébként professzionális - előadásában. A nézőket ijesztgető csuklyások okoznak némi nyugtalanságot, de az „Attilák” ezúttal is gondoskodnak a hangulat gyors oldásáról. A Serbán Attila által kezdődő Szegény kissrác panaszainak szuggesztív előadása már-már könnyeket csal az ember szemébe, amit később az is fokoz, hogy Dolhai Attila a színpad szélén ülve énekel, igazán gyermeki érzelmeket közvetítve ezzel. Az elismerő vastaps után Dolhai Attila és Serbán Attila marad a színpadon, hosszasan tárgyalt és komolyságot mellőző konferansz után végül megtudjuk, a következő dalt Tóth Attila adja elő.

A már korábban is hallott Árnyékdalt az énekes ezúttal éles váltásokkal teli, széles dinamikatartományt kihasználó, leginkább progresszív rock benyomását keltő köntösbe öltöztetve interpretálja, aminek következtében a rock-rajongóvá átszellemült közönség az eddiginél is nagyobb tombolásba kezd. Egy hirtelen fordulattal Dolhai Attila operett előadása következik. Kétségtelenül magas a mérce Marica grófnő Hej Cigányánál, hiszen olyan nagy elődök nevéhez köthető, mint például Sárdy János, vagy Simándy József. Dolhai Attila azonban könnyen veszi az akadályt, a lenyűgöző produkció alatt még arra is marad energiája, hogy néptánc és léggitározás ötvözésével szórakoztassa a közönséget. Bár a nézők a remek dal után nehezen engedik el Dolhai Attilát, Serbán Attila Epiphany (Oltári Srácok) előadása pillanatok alatt mindenkit magával ragad.

Pár percre egy fenomenális koncerten érzem magam a Broadway kellős közepén, ahol amerikai soul énekesek kápráztatják el közönségüket gondosan kimunkált, jazzes frazírjaikkal. Épphogy csak magunkhoz térünk máris Dolhai Attila és Tóth Attila rock-koncertjébe csöppenünk, ahol elsőként a Minden sarkon álltam már című szám hangzik el a közönség nagy örömére. Itt aztán minden igényt kielégítő műsorban lehet részünk: léggitár-verseny, tapsoltatás, közönségénekeltetés, a nézőtéren futkorászó előadók. A szorgos jegyzetelés közben észre sem veszem a hátam mögül érkező Dolhai Attilát, aki rövidtávú szívmegállást okoz váratlan „Mit írsz?” kérdésével. Miután meglepetésemtől elhaló hangon elmondom neki, hogy cikket írok, egy „Ciki lesz az a cikk!” felkiáltással tovább is fut, hogy aztán a színpadon folytassa az őrjöngést. Idővel Serbán Attila is megérkezik és léggitározva keresztülfut a színpadon. Jó rock-koncerthez illően Dolhai Attila végül a rajongók közé dobja sapkáját, a közönség hangulata pedig szinte fokozhatatlan méreteket ölt.

A produkciót a Hűtlen, majd a Kölyköd voltam követi, végül pedig a Piramis Becsület című száma zárja a „rock-blokkot”, melyet a nyolc éves - fejlődési rendellenessége miatt körülbelül 85 cm magas - Hanza Márk, Manó erősít játék-gitárszólójával. Miután az előadók és a közönség egyaránt elfáradt a közös „rockerkedésben”, némileg visszafogottabb produkció következik. Mivel azonban a Queen - Bohemian Rhapsody komoly szakmai tapasztalatot, gondosan kidolgozott előadásmódot kíván meg, egyelőre csak mi pihenünk a nézőtéren.

Serbán Attila, Hajdu István (zongora) és a Halkovics Ágnes vezette Jazz and More hangról hangra tökéletesen megkomponált előadással nyűgözik le a közönséget, szinte észre sem vesszük, hogy a zenekar szerepét ez alkalommal teljes egészében a kórus tölti be. Minden bizonnyal Serbán Attila is hiánytalannak érzi a hangszerelést, amikor a dal közben váratlanul ugrálni kezd a színpadon. A Queen világklasszisai minden esetben sikerdarabnak számítanak, ritka azonban az olyan előadó, aki a dalok hitelességét és értékét megőrizve képes átadni azokat. Ezúttal azt hiszem, ez kitűnően sikerült, amit a közönség pozitív visszajelzése is igazol. Nehéz az ilyen eredményes muzsika után megfelelő dallal folytatni a koncertet, a We will rock you mégis ideális választásnak tűnik.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

Utolsó dalként a We are the champions csendül fel, amit az „Attilák” közösen prezentálnak, s természetesen újfent nem hiányozhat az este során már jól megszokott humor sem a színpadról. A többszörös vastaps után a kórus vezetője, Halkovics Ágnes veszi át az est menedzselését, így például Dolhai Attila születésnapi Happy birthday-t, illetve mindhárom Attila egy-egy ajándékot kap, melyeket Manó ad át a színpadon. Dolhai Attlia felvetése alapján végül a három énekes és Manó egy közös Honfoglalással búcsúzik a közönségtől, a kórus azonban nem várt meglepetéssel áll elő. Ezúttal a Jazz and More lánykara marad a színpadon és az énekeseket körülrajongva, nekik tetszelegve adják elő a West Side Story Maria dalának „Attila” névre szóló átiratát. Hát így, hangos kacagások közepette, derült hangulatban ér véget az este.

 

Nehéz kritikus szemmel nézni egy olyan produkciót, amelyben az ember két óra leforgása alatt boldog, szeretetteljes, olykor fájdalmas, vagy elgondolkodtató jeleneteknek lehet tanúja, azaz pillanatok alatt gyakorlatilag az élet majd’ minden érzését átéli; mindezt ráadásul úgy, hogy a hazai musicalvilág elitje szórakoztatja. Inkább azt mondom, aki teheti, élje át maga az élményt.
Annak eldöntését pedig, hogy a cikk végül ciki lett-e, vagy sem, az olvasókra bízom.

– Fülöp Dóra –

[2012.01.15.]