"Újra élvezem az életet." - Exkluzív interjú Király Lindával
A Fugees zenakar alapítójával, Pras-zel közös formációban, az S.O.S. Love! című film betétdalával, az Untrieddal indul újra a slágerlisták élére Király Linda. Egy nehezebb időszakot maga mögött hagyva, az énekesnő most ragyogóbb, energetikusabb és boldogabb, mint valaha.
Az aranytorkú Király-lány, azaz Király Linda még alig volt 17 éves, amikor berobbant a Szerelem utolsó vérig című Presser-dallal a hazai köztudatba. A két kultúra jegyeit magán viselő énekesnő az első, magyar származású előadó, akinek valódi esélye van egy nemzetközi zenei karrier befutására. A Can’t Let Go Indonéziától, Franciaországon és Spanyolországon át, Ausztráliáig elképesztő sikert aratott. A Pras Michel által életre hívott együttesben még nagyobb távlatok nyílnak meg Linda előtt, aki tehetsége mellett kitartásának, a kemény munkának és önmaga folyamatos továbbfejlesztésének köszönheti azt, amit elért.
Őszinte beszélgetés az S.O.S. Love! című film betétdalának, az Untried „fenséges” előadójával.
— A Can’t Let Go nemzetközi sikere után itt egy újabb, slágergyanús dal, az Untried, amit a Fugees-hoz köthető, új formáció énekesnőjeként készítettetek el. Miként született a dal?
— Ezt a dalt a Fugees alapító tagjával, Pras Michellel közösen csináltuk. Az utolsó, hatalmas, 1998-as slágere, a Ghetto Superstar óta nem adott ki dalt. Ezért nyilván nagyon boldog vagyok.
Érdekesen jött az egész. Éppen Nashville-ben, a stúdióban dolgoztunk a másik maximon, a Love Is Overrateden, amikor kaptam egy telefont. Valaki belemorgott, hogy „Hey! Is this Linda? I am Pras Michel.” Letettem, mert azt hittem, valaki szórakozik velem. Még kétszer hívott, amire újból felvettem, és ideges hangon kérdezte, mi van. Mondta, hogy tényleg ő az, és udvariasan megkért, ne rakjam le. [felnevet] Kiderült, hogy egy új formációhoz keresett egy nagyhangú énekesnőt, és előző este egy bulin Eric Benet – a világ egyik legjobb énekese, akinek a két évvel ezelőtti lemezére készítettünk egy duettet – engem ajánlott, bemutatta neki a Higher című dalomat, aminek köszönhetően New Yorkban szerződtettek.
Másnap átrepültem Nashville-ből Philadelphiába, és négy napon belül kilenc fantasztikus dalt vettünk fel. Azért nem volt semmi megemészteni az egész helyzetet. Megérkeztem a stúdióba, ahol Pras Michel, Roy ’RH3’ Hamilton – B.B. King unokaöccse, számos sikerlemez producere – és jó néhány legendás producer várt. Mondták, hogy „Menj a felvevőbe! Itt van a dal, hallgasd meg egyszer, aztán fussunk neki!” Nagy volt a nyomás, de borzasztóan élveztem.
Aztán leszerveztek egy, a csapatot – még mindig nincsen nevünk – és a dalokat bemutató koncertet New Yorkban, amire tíz nap alatt meg kellett tanulnom basszusgitáron játszani. Mindig is az egyik legszexibb hangszernek tartottam, de sosem nyúltam hozzá. Egyszerre énekelni és basszusgitározni sok év gyakorlásába telik, ráadásul vadonatúj dalokról volt szó. Nem tudom, mi történt a fellépés előtt két nappal a próbán, de valami bekattant, és megcsináltam. Pras rám nézett, és így szólt: „Megmondtam.” Tulajdonképpen basszusgitározva csináltam végig a fellépést. Hihetetlen volt. Ezért nagyon csodálom és szeretem Pras-t. Tehetsége van ahhoz, hogy meglátja, mire képes a másik ember, és azt kihozza belőle. Mint ahogy engem is belehelyezett egy „megcsinálod vagy elvérzel”-szerű szituációba. Alapban különlegesnek találta a hangomat, viszont ezzel beletettünk még egy csavart az egészbe. Végül is igaza volt, mert imádom.
— Folyamatosan utazol, fellépsz a világ különböző pontjain, ami nyilvánvalóan – a siker és az örömök mellett – sok munkával, fáradtsággal jár. Mitől tudsz feltöltődni? — Tízévesen tudtam, mit akarok csinálni. Azóta megállás nélkül dolgozom. A szüleim nagyon ellenezték, hiszen a zeneiparban dolgoztak, és tudták, mennyire kemény. Évekig kellett harcolnom édesapámmal, amíg elkezdett támogatni. Tizenhárom éves voltam, amikor eljött az első koncertemre. Akkoriban klasszikus zenét tanultam, és annyit mondtam nekik: „Apropó, gyertek ma este 20 órára a Carnegie Hall-ba, mert énekelek!” Mindezt a hátuk mögött szerveztem le. Aztán megjelentek, és láttak a Rigolettóból Caro nome-t és a Varázsfuvolából Az Éj királynőjének áriáját énekelni… A szüleim nagyon szigorúak. Be kell bizonyítani nekik, hogy komolyak a szándékaid. Viccelődésnek nincs helye.
Csatlakozz, ha szereted a zenét.
Szóval lazítani nem egyszerű. Utoljára három éve voltam szabadságon. Az igazat megvallva, együtt lenni a családommal számomra felüdülés, mivel ritkán látom őket. A testvéreim a legjobb barátaim.
Az elmúlt két-három év nagyon kemény volt. Nem fogok mellébeszélni: megjártam a poklot. Most viszont úgy tűnik, minden abba az irányba tart, amerre szeretném. Csodálatos a magánéletem, nagyon boldog vagyok. A párom mindenben támogat, felnéz rám, segít az előrehaladásban, emellett pedig olyan emberekkel dolgozom együtt, akiket világ életemben csodáltam. Ez egy áldás.
— Többek szerint a 2012. év sok szempontból változásokban gazdagnak ígérkezik. Szerinted számodra mit tartogat a jövő? — Nem szeretek olyan dolgokról előre beszélni, amelyek még nem véglegesek, de úgy érzem, a régi körforgás lassan a végéhez ér, és egy új kezdet van kibontakozóban. Különös, de olyan érzésem jár át, mint a Szerelem utolsó vérig megjelenése előtt. Valami van a levegőben. Nem tudom, mi az, nem tudom megmagyarázni, de újra élvezem az életet. Valahol itt rejlik a kulcs is: nem élveztem már, amit csináltam, és ez nagyon veszélyes. Szerzőként azonban hihetetlen módon fejlődtem ez idő alatt, ami mások számára is pozitív hozadékkal járt.
— Mondasz példát? — Az egyik dalom, a Stained rákerült a Monrose-albumra. Jelenleg a Mousse T.-nek írok pörgős dalokat.
— Olyan Horny-szerűeket? — Nem, olyat nem. [laughs] Más jellegűeket.
— Jó kislányos dalokat? — Nem. Igazából van egy alteregóm, és több dal is meg fog jelenni a közeljövőben ezen a néven.
— Ha a tükörben szembe nézel magaddal, milyen érzés fog el? Milyen álmok hajtanak? — Voltak olyan fázisok az életemben, amikor nem akartam tovább csinálni, mert annyi sérelem ért, hogy nem láttam értelmét. Sosem akartam híres lenni. Azért kezdtem el énekelni, mert én voltam az iskolában a dundi kislány, aki semmi másban nem volt kiemelkedő. Amikor először álltam ki a színpadra énekelni, azt a bizonyos bizsegést éreztem végigfutni a testemen tetőtől talpig. Aztán láttam az emberek reakcióit, és amit abban a pillanatban adni tudtam nekik. Azt gondolom, ez az, amit mindig hajszolok, ami folyamatosan hajt tovább. Ez az én orvosságom, amivel meggyógyítom magamat. Nem adhatom fel. Ez által jutok túl mindenen.
— Szóval zene kifulladásig? — Egészen az utolsó vérig. Ez számomra egyáltalán nem kérdés.
— Nem engeded el. [a Can’t Let Go Király Linda slágere; a.m. nem tudom elengedni – A szerk.] — Pontosan. [felnevet] Ezért jelent nekem olyan sokat az a dal.
A nyelvtanulóknak kedveskedve az interjút angol nyelven is közöljük.
— After the international success of Can’t Let Go, here is a brand new hit-suspicious recording, Untried, featuring Pras, as well as producer RH3. How did it come about?
— We did this song together with Fugees founder Pras Michel. He didn’t release any song after his last smash hit Ghetto Superstar from 1998. Therefore, I’m very happy.
It’s actually an interesting story. We were working in the studio on my other single, Love Is Overrated in Nashville when I got a call. Someone muttered “Hey! Is this Linda? I am Pras Michel.” I hang up, ‘cause I thought someone was kidding. He called me two more times before I picked up, and asked a bit nervously what was going on. He assured me that he was truly Pras, and asked me politely not to hang up on him again. [laughs] It turned out that he was looking for a female singer with a powerful voice, and Eric Benet – one of the best singers in the world, who I recorded a duet with two year ago – had suggested him on a party the night before to give me a call after showing him my song Higher, the one that got me the record deal in New York.
So, the next day I got onto a plane from Nashville to Philly, and within four days we recorded nine freaking amazing songs. But just digesting that entire situation I was in… I went into the studio, and I had Pras Michel, Roy ‘RH3’ Hamilton – B.B. King’s godson who produced some of the biggest records in the world – and a bunch of legendary producers there. They were like “Get in the booth. Here’s the song, listen to it once, and go.” It was a lot of pressure, but I never had that much fun.
Then we had a concert in New York, basically introducing the group – we still don’t have a name –, all the songs, and Pras needed me to learn the bass within ten days. I always thought it was one of the sexiest instruments on the planet, but I never touched it before. I thought he was joking. Singing and playing bass at the same time takes years of practice, plus they’re brand new songs. We went to the rehearsal two days before the showcase, and I don’t know what happened, but something clicked, and I did it. He stared at me and said “I told you.” Basically, I did the showcase playing the bass. It was incredible. That’s what’s awesome about Pras, and that’s why I love him so much, ‘cause one of his main gifts is that he sees what people are capable of, and he brings it out of them. Like he put me in a situation where it’s a do or die. He found my voice extremely unique, but now, there’s something extra, a plus. And the truth is he was right, because I love it.
— Besides the joy of being on stage and traveling a lot giving performances, I guess you also need some time to relax. What do you do to relieve stress?
— I knew what I wanted to do at the age of ten. I’ve definitely been working ever since. My parents were so against it. They were in the music industry, and know how hard it is. I had to fight my dad for years before he started to support me. The first concert that I actually got him come to was at the age of thirteen. I was studying classical at the time, and I told my parents: “Oh, by the way, come to Carnegie Hall at 08:00 p.m. tonight, ‘cause I’m singing.” I did all of that behind their backs. Then once they showed up, and saw me singing Caro nome from Rigoletto, the Queen Of The Night Aria from The Magic Flute... My parents are really tough. You have to prove them that you’re serious. There’s no joking around.
So, relaxing is not an easy thing to do. The last time I was on vacation was three years ago. The truth is for me being with my family at all is kind of a vacation, ‘cause I don’t get to see them a lot. My brothers are my best friends.
The past two-three years have been really hard. I’m not gonna lie, I’ve been to hell and back. Now, it looks like everything is going in the direction I want it to. My private life is amazing, I’m very happy. I’ve met someone who supports me no matter what, looks up to me, helps me push forward, and I’m working with people I’ve admired for my entire life. It’s incredible.
— The year 2012 is told to be a year of changes. What does the future hold for you?
— I don’t like to speak on things before I see something definite, but I have to say that I feel my old cycle coming to an end, and there’s a new beginning right now. Strangely enough, it kinda feels like right before Szerelem utolsó vérig came out. This is literally what I felt like, like there’s something in the air. I don’t know what it is, I can’t explain it, but I’m having fun again. That’s where the key is: I stopped enjoying what I was doing, and it’s very dangerous. Though it helped develop me incredibly as a songwriter, which is great for other people as well.
— Give us a bite please.
— One of the songs just got placed on a Monrose album. It’s called Stained. I’m working with Mousse T. now on writing dance stuff for them.
— Like Horny?
— No, I don’t write that. [laughs] I do other stuff.
— Some good girl type songs?
— No, I actually have an alterego. Very much so. Actually, I’m gonna be having a lot of things coming out on that name.
— What do you feel when you look into the mirror, deep into your eyes? What dreams drive you?
— I’ve gone through phases where I was over it, I didn’t wanna do it anymore, ’cause I kept getting hurt so much that I didn’t see why I was trying to put myself out there. I never wanted to be famous. I started to sing because I was the chubby girl in school who wasn’t really good at anything else. The first time I ever got on stage and sang, I literally felt this chill going up and down from the bottom of my feet to the top of my head. Then I saw people’s reactions, what I actually gave to them at that moment. I think that’s what I chase all the time, that’s what keeps me going. It’s my drug, that’s what I do to heal myself. I can’t give it up. That’s what gets me through it.
— So, music till the end?
— Till the end. There’s no question in my mind at all.
— Can’t let go…
— Exactly. [laughs] Hence why the song spoke to me so much.
Nyomj lent egy lájkot, ha tetszik az anyag.
Hallgasd meg Király Linda, Pras & NH3 bemutatkozó dalát, az Untriedot!
Hírek
