BIGAntikus meglepetés az Eurovíziós Dalfesztivál hazai elődöntőjében

Az Eurovíziós Dalfesztivál első hazai elődöntőjének igazi meglepetése és legnagyobb nyertese Heincz Gábor „Biga” volt, aki megérdemelten jutott tovább a döntőbe. Ismerkedjünk meg egy tehetséges és alázatos zenésszel, egy igazi profival! 

Számos hazai előadó köszönheti Heincz Gábor „Biga” tehetségének a telítettebb hangzást. Úgy tűnik, most eljött az ő ideje, hiszen szólistaként lépett az idei Eurovíziós Dalfesztivál első magyar elődöntőjében a színpadra, ahonnan a zsűri egyhangúan a döntőbe szavazta.

Február 11-én, szombaton, 20.15 órától követhetjük nyomon a nemzeti döntőt az m1-en, ahol kiderül, melyik dal és előadó képviseli Magyarországot Bakuban. Addig is „hallgassuk” a raggae-pop stílusú Learning To Let Go rokonszenves előadóját, akinek laza, ám szerény és alázatos hozzáállása már az első pillanattól kezdve magával ragad.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

— Számomra te voltál az idei Eurovíziós Dalfesztivál első magyar elődöntőjének legizgalmasabb jelensége, te nyújtottad a legkompaktabb és legprofibb előadást. Hogyan állt össze a produkció?
— Mondhatnám, nem volt egyszerű, misztifikálhatnám az egekig a produkciót, de nem lenne igaz. Az igazság az, hogy Szabó Zével már egy ideje együtt dolgozunk – újabban a saját dalaim kapcsán. Régóta ismer, és pontosan tudja, mi az a stílus és életérzés, amit képviselek.
Létezik egy szerzőformáció Naughty Monkeys néven, akik Európa más-más országainak népszerű, igen foglalkoztatott és elismert szerzői. Magyar részről Szabó Zé erősíti a csapatot. A team rendszeresen összejön, írnak egy pár igen jó dalt, amelyeknek nagy része neves előadók szájából, ismert rádió- és tv-csatornák által, sokat játszott, futó slágerekké lettek.

— Mit hordoz magában a Learning To Let Go? Mit jelent neked?
— A Learning To Let Go igen friss. Az egyik szerző nagyszülővé válása során tapasztalt, személyes élményei alapján kelt szárnyra a dal mondanivalója. A téma adta magát, csak egy megfelelő tálalásra várt. Ezek után született meg a dal végső zenei formája, ami tökéletesen illeszkedik a sztorihoz. Ez nagyon fontos!

A dal annyira erős lett, hogy a szerzők mindenképp nemzetközi porondon szerették volna debütáltatni, így épp kapóra jött az Eurovíziós Dalfesztivál. Zének persze azonnal eszébe jutottam, mint lehetséges előadó. Mondta is, hogy szaladjak át hozzá, és énekeljem fel a dalt. Így is lett. Gyanúsan hamar végeztünk, és már akkor láttuk, hogy a dal – bár véletlenszerűen, de – nekem íródott. :-)
A téma is megfogott. Szívesen énekelek olyan dolgokról, amik jelentenek valamit, és nem tipikus, sablonos, elcsépelt, mindennapos giccsparádék. A dal varázsa az egyszerűségében és a mondanivalójában rejlik, úgyhogy nem akartuk túlszínezni.
Korpics Tibi stylisttal már az első alkalommal egyetértettünk az outfitet illetően: egyszerű, utcazenész forma, egyszerű dal, semmi fakszni, nincsenek törpék, óriások, sem tűznyelők; viszont van dal, mondanivaló a maga nemes egyszerűségében tálalva, egy egyszerű zenész szájából.

A dal hozzám nőtt, mintha mindig is az enyém lett volna, saját szerzeményemként szeretem. Minden ízében azt a fajta szabadságot, egyszerűséget, szeretetet és a legpozitívabb érzéseket hirdeti, amelyekkel együtt élek, és amelyek szerencsére körülveszik az életemet. Ez az, amikor a dal megtalálja a gazdáját. :-)

— Mit kívánjunk neked?
— Kívánjátok azt, hogy ezek az érzések velem maradjanak még nagyon sokáig, mert ez azt jelenti, hogy mindez egy találkozás, egy koncert alkalmával tőlem majd hozzátok fog vándorolni, ugyanis ragályos!

Nézd meg/újra Heincz Gábor elődöntős fellépését! 

[2012.02.01.]