Pár-ének: Herczku Ágnes Bartók-estje a Nemzeti Táncszínházban 

E különleges produkció alapjául Bartók Béla népdalfeldolgozásai szolgálnak, s a magyar zenei és táncélet unikális művészeit láthatja benne a közönség. A cím egyben a Húsz magyar népdal című ciklus egyik megrázó szépségű darabját is takarja. 

Herczku Ágnes népdalénekes és Djerdj Tímea zongoraművész 2007-ben lemezfelvételt készített Kelemen László zeneszerző-zenetudós irányításával Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára című című művéből. A felvétel különlegessége, hogy e mű most először szólalt meg népdalénekes előadásában, olyan formában és stílushűen, amely anno megihlette Bartókot műveinek írásakor.

Népzene és zongora: a paraszti kultúra és a koncerttermek világa. Látszólag két átjárhatatlan világ, Bartóknál és az est előadóinál két egymást erősítő energia. Ez a kettősség a koreográfiákban is végigvonul: az autentikus táncnyelv és az abból sarjadó, ugyanakkor autonóm, individuális mozgásvilág élesen elválasztható, mégis koherens elemei az előadásnak.

Silló Sándor rendezésében – három életkor tükrében – ezek a “vonzások és taszítások” külön kontúrt kapnak. Az eleinte a “tiszta forrást” képviselő gyerekek, illetve az öreg pár lépései lassan összevegyülnek a “modern”, stilizált mozgású fiatal pár mozdulataival, és végül csupán a kifejezés marad mint az egyetlen lényeges momentum. Ez a fejlődés szinkronban áll a “Bartóki-nyelv” kiforrásával, ami a Tíz magyar népdal kiadásától a Húsz magyar népdal megjelenéséig nyomon követhető.

[2012.03.12.]