"Nekem és a népdalnak nem ez az utunk"

Bognár Szilvia neve nem cseng ismeretlenül a népdalokat kedvelők fülében, hiszen jó pár lemezzel és számos formációkban bizonyított már – amit a szakma is több különféle díjjal honorált. A tavaly megjelent, „Semmicske énekek” címet viselő albumán csuvas, bolgár és cseremisz népdalokat is megismerhetünk a hazaiak mellett. Minderről a júniusi műjégpályás koncertje előtt faggattuk ki az énekesnőt.

- Pár hónap eltelt a legutóbbi lemez megjelenése óta. Hogyan gondolsz most vissza az akkori munkára, a dalokra?
- A lemeznek nemrég, június 6-án volt egy szép bemutatója a Művészetek Palotájában. Előzőleg decemberben tartottuk a lemezbemutatót, de azóta dolgoztunk a dalokon, kicsit változtattunk a megszólaláson, és a csapat is összerázódott. Bár már szeptemberben játszottuk az anyag egy részét, hogy összeérjen a produkció, de mindig lehet finomítani, tökéletesíteni. Egyébként jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen egy igen intenzív munkafolyamat volt, főleg a páromnak, Kovács Zoltánnak, aki a zeneszerzője és zenei rendezője az albumnak, illetve egyben a zenekar vezetője is. Konkrét elképzelésekkel álltunk neki az anyagnak, eldöntöttük, hogy az előző lemezhez képest miben legyen más és miben hasonlítson. Megkerestük azokat a dalokat, amelyek mindkettőnk számára izgalmasak.

- Voltak egyébként viták köztetek, hogy mi kerüljön fel a lemezre és mi nem?
- Persze, hiszen ez mindig egy egyeztetési munka is, sok olyan dal van, amit én nagyon szeretek, de zeneileg őt nem inspirálja. Az is előfordult már, hogy neki tetszett valami, ami nekem nem igazán. Vagy inkább csuvas dalt válasszunk, mint bolgárt. Ilyeneken szoktunk egyezkedni, de óriási vitáink nincsenek. (nevet) Az első albumnál egyfajta koncepciót követtünk, és szerettem volna, hogy bizonyos hagyományos énekek szerepeljenek az albumon, ám a mostaninál szabadabb volt a választás.

- Változtak a dalok ahhoz képest, hogy milyen volt amikor felvettétek, és milyen élőben megszólaltatni?
- Sok dalnak változik a hangszerelése, pl. ahol 3-5 gitárszólamot rögzítettünk, azt élőben nem lehet előadni ugyanúgy, olyankor változik a megszólalás. Az első album két és fél éve jelent meg, és pl. most alakítottuk át az „Utolsó átváltozás”-t egy új koncertverzióra. Vagy például a csuvas dalok közül a „De jó együtt dalolgatva jó sört inni” kezdetűben a gitárszólót koncerten szaxofonra cseréltük.

- Kísérettel vagy kíséret nélkül izgalmasabb dolog számodra fellépni?
- Sokáig énekeltem kíséret nélkül, ugyanakkor sok zenei formációban megfordultam. Az egyéni megszólalás kicsit több izgalommal jár. Ha van zenei kíséret, az ad egyfajta biztonságot. Ha másokkal együtt zenélsz, az közösséget jelent, ami belül is biztonságérzetet ad, pedig ott is nagyon kell figyelni, hogy mihez intonáljak, mik legyenek az arányok, az sem kevesebb feladat. Talán jobban szoktam izgulni, ha szólóban kell énekelni.

- Ha egy dalt kellene kiemelned, ami a legjobban jellemez téged, illetve a pályádat, melyik lenne az?
- Ez mindig változik, de ebben a pillanatban az új lemezről egy összeállítás áll közel hozzám, ami két track, a „Szemünk-lelkünk” és az „Ádil hullám”, ezek csuvas dalok Berecz András műfordításában, nagyon szép, visszafogott hangzású nóták, filozofikus mondanivalóval.

"Izgalmas volt az Animás időszak"

- Az Anima Sound Systemes időszakodra mai fejjel hogy emlékszel vissza?
- Szép emlék, főleg, mikor akusztikusabb megszólalású volt a csapat – az ütőhangszerek is –, de egy percig sem bánom, hogy így alakult, mert így volt helyes. Nagyon izgalmas volt, és kihívásként éltem meg 18 évesen, de éreztem, hogy nekem és a népdalnak nem ez az utunk – amit ma is így gondolok.

- Ha azt mondom, hogy: népdal, mi az első szó, ami az eszedbe jut?
- Nehéz kérdés! (nevet) Nem tudnám szavakban megfogalmazni, ez inkább egy érzés, a hagyományos kultúrához való kötődés. De a magyar mellett másfajta kultúrákat is nagyon szeretek és tisztelek, azok az erők és értékek, amelyeket hordoznak, közel állnak hozzám.

Svéd dalokra vált az énekesnő?

- Van olyan népcsoport, amelytől tervezel valamit elénekelni a következő albumom?
- Konkrétan most nincs ilyen terv, de lesz a Gödörben egy Svédcsavar című svéd-magyar est, ahol svéd dalt is fogok énekelni. Valószínűleg egy bőgő-ének duó lesz, így maga a feldolgozás sem annyira hagyományos.

- Nyáron merrefelé lehet megnézni titeket?
- Az új album kapcsán lesz még 13-14 koncertünk szeptemberig, az ország több pontján is bemutathatjuk a dalokat. Mellette akadnak más jellegű meghívások, változatos lesz a nyár, dolgozom új produkción is, van bőven feladat, a háttérmunka kitölti az időmet, ha koncert nincs is olyan sok.

- Dolgoztál már többek között Sebestyén Mártával, a Sebő Együttessel. Van olyan előadó, akivel szívesen zenélnél együtt?
- Nem igazán voltak ilyen álmaim, pl. sosem voltak poszterek a szobám falán, nem voltam ilyen rajongó típus, pedig sok zenét és előadót nagyon szeretek. Ezeket a lehetőségeket valahogy az élet hozta, mindig nagyon örültem minden alkalomnak, Sebestyén Mártának, Berecz Andrásnak, Fábián Évinek, vagy hogy most már két és fél éve az Ágikkal éneklünk együtt (Szalóki Ági és Herczku Ágnes – a szerk.) a Szájról-szájra produkcióban és a lemezemen is vendégeskednek. De bevallom, nem szoktam tervezgetni.

- Mit gondolsz, a népi kultúrát a hétköznapokba be lehetne jobban vinni valamilyen módon?
- Mindenki az egyéni életében eldönti, hogy ezekhez a hagyományos értékekhez mennyire nyúl vissza, akár a hétköznapi életvitel egyes elemeihez: süt-e kenyeret, szövöget-e otthon, stb. Lehet ebből szemezgetni is, de van aki összefüggésében szemléli és az egész életmódjával ragaszkodik ehhez. Nehéz feladat, de ennek nagy most a divatja, amit meg kell próbálni jó módon megragadni és kihasználni. Pl. a világzene nagyon divatos, amivel fel lehet nyitni néhány ember szemét, hiszen ugyan nem sokan jutnak el az autentikus népzenéhez a világzene által, de mégis kapnak belőle ízelítőt a dalokon, szövegeken keresztül. Így néhányan kíváncsiak lesznek többre vagy mondjuk nem kapcsolják ki a rádiót, ha esetleg népzene szól. Előfordulnak szerencsés és kevésbé szerencsés próbálkozások, és vannak olyasmik, amit én pl. nem tudok elfogadni.

- És mi volt az, ami számodra ennyire idegen?
- Egy-két éve is hívtak olyan produkcióba, ahol egy Dj-vel kellett volna együtt énekelnem, az Animához hasonlóan, de az nem az én zeném, nem érzem otthon magam. Csak akkor tudok hiteles dolgot létrehozni egy, a hagyományostól eltérő zenei közegben, ha számomra a népdal megmaradhat annak, aminek érzem.

„Szeretnék még sokat énekelni…”

- Hol látod magad 10 év múlva?
- (nevet) Ez megint a plakát-kategória, nincsenek nagy elvárásaim. Próbálok arra törekedni a párommal, hogy tegyük szépen a dolgunkat, megalkossuk az ötleteinket. Igyekszem nyitott szemmel járni, de nem vagyok egy önmenedzselő típus. Rengeteg mindent adott az élet, sok mindent meg nem. Szeretnék sokat énekelni, jó zenéket csinálni, hitelesen közvetíteni a magyar népdalt, és remélem meglesz ehhez az erőm, egészségem, kellő alázatom tíz év múlva is.

- Otthon milyen zenét hallgatsz?
- Változó, sokfélét, nem kifejezetten metált vagy elvont stílusokat. Kíváncsiságból rengeteg dolgot meghallgatok, maximum egy perc múlva átkapcsolok máshova, ha nem tetszik. Mivel a párom jazz-zenész, sok jazzt hallgatunk, ugyanakkor különböző népek zenéit, nagyon szeretem pl. az indiai, arab, török, görög zenéket, a keleti kultúrákat.

- Mi az élet értelme?
- Mindenkinek önmagához és a körülményeihez mérten meg kell próbálnia szeretetben élni és valami olyasmit adni a társainak, a családnak és az embereknek, ami pozitív, szeretetteljes, nemes értékeket hordoz, ami feltölt a hétköznapokban. De ez egy mindennapos küzdelem, csak van, aki többször gondol bele, van aki kevesebbszer, és persze ez a megfejtés is az ember életében időről időre változik.

- Valentin Szilvia/nepzene.hu-

[2009.06.30.]