Myrtillel a napokban megjelenő Swinguistique lemezről beszélgettünk

Már csak pár nap választja el Myrtillt és zenekarát az új, Swinguistique lemez megjelenésétől. Az április 11-i lemezbemutató koncert közeledtével elérkezettnek láttuk az időt, hogy közelebbről is megismerkedjünk az album dalaival, melyekről ez alkalommal Myrtill mesél nekünk.

- J’AIME LA MUSIQUE - Mit jelent egy előadónak a zene szeretetéről énekelni?
- Nem véletlenül a korong indító dala lett „A zene a szerelmem” c. dal, amely már az elején megteremti azt az alaphangulatot, amit mindig érzünk, amikor együtt játszunk. És ezt az örömteli érzést a zene és a közös zenélés, azaz egymásra gyakorolt hatásaink okozzák.

- SYMPATHIQUE - Megtartottátok a szám 1997-es, Pink Martini-s stílusát, az akusztikus hangszerelés és a zongora elhagyása mégis új megvilágításba helyezi ezt a dalt. Hallgatása közben Párizs macskaköves utcáin érzi magát az ember. Számodra mit jelent ez a dal?
- A dalban megjelenő hangulatra szokták talán azt mondani: „Cool!” Akkora slágerré vált ez a dal (2000-ben Franciaországban az év dala lett.) hogy nem lehetett lehagyni a lemezről. Én egy egyszerű fúvós hangszerrel, egy kazoo szóló játékkal színesítettem ezt a sanzont, ami egy kicsit a sordino-s trombita hangzására emlékeztet.

- VIENS DANSER
- Nagyon hasonló ez a dal az első track hangulatához, tartalmilag viszont nem a zene, inkább a tánc örömeiről szól. A színpadi előadó művészet annak idején sosem vált szét több ágra, a színész énekelt, táncolt, mesélt, előadott, és mindegyiket magas színvonalon tette. És ez az egész album gyakorlatilag a swing korszak tánczenéje.

- WHY DON’T YOU DO RIGHT? - A dal eredetije az 1937-es Peggy Lee felvétel, melyet 2010-ben a Gramophonedzie vitt sikerre. A Ti verziótok némi ’Pink Panther’-es beütéssel már-már burlesque hangulatot idéz a hallgató elé. Kedveled ezt a világot?
- Igen, nekem inkább a gengszter korszakot idézi fel, a tartalma miatt is: „Get out of here and get me some money too.” Ezt a füstösségét nagyon erősíti, hogy a dal első fele csak ének-bőgő duóban hangzik el. Szerintem ez szexi.

- THEM THERE EYES - Egy világhírű jazz-standard, melyet Louis Armstrong, majd Billie Holiday elsők között rögzített. Az akusztikus hangszerelésnek, illetve stílusos előadásmódnak köszönhetően a hallgató pár percre kipróbálhatja, milyen is volt egy 1930-as évekbeli jazzelőadás. A dal közben még rövid „pozanszólót” is hallhatunk tőled. Mi jelenti a legnagyobb kihívást egy olyan dalban, amit a világ szinte összes jazzóriása elénekelt?
-Ez a dal igazán alkalmas a virtuozitásra, és az én kissé vicces szólóm mellett a hangszeres szólók is ebben a dalban kapnak nagyobb szerepet. Érdemes figyelni a dobszólóra, hogy bár Attila dobfelszerelése nagyon minimális összeállítású (az átlagos dobfelszereléshez képest), de mégsem ezen múlik, hogy egy szóló érdekes, izgalmas legyen.

- COMME LE JOUR ET LA NUIT - A verse kissé latinos lüktetést kapott, de egyébként sem állnak távol tőletek a stílusok közötti kalandozások. Mondhatjuk, hogy zeneileg teljesen nyitottak vagytok?
- Ezért is került be ez a dal a repertoárba, hogy egyrészt kicsit megtörje a sok swinges lüktetést, másrészt egy igazán mély, spirituális tartalmú szöveget írt hozzá Dany Brillant, vagyis: Ahogy a nappal és az éjszaka állandóan váltakoznak, úgy semmi nem állandó az életben sem; Minden ember bizonyos teendőkkel jött erre a világra, és bízzunk meg abban, hogy minden dolog a megfelelő pillanatban érkezik el.

- QUAND TU VIENS CHEZ MOI
- Ezt a dalt a ritmikájáért szeretem nagyon, és meg kell, hogy mondjam, a legtöbb gyakorlást ez a dalszöveg igényelte. Igazán csak gyors tempóban mutat jól, viszont nagyon-nagyon lazán kell mondani a szöveget, hogy baki nélkül, tempóban maradva meg lehessen csinálni.

- SI TU SUIS TON CHEMIN - Ismét új oldaladról ismerhet meg a közönség, hiszen ebben a dalban melodikán játszol. Az már csak hab a tortán, hogy a melodika hangjáról a hallgató azonnal a Párizsra igen jellemző tangóharmonikára asszociál.
- Igen, valóban nagyon belepasszol ebbe a zenébe a harmonika, és ezért vettem a bátorságot, hogy legalább egy melodikát beiktathassunk a hangzásba. Nem próbáltam ki soha azelőtt ezt a hangszert, de nagyon szórakoztató rajta gyakorolni, bárcsak több időm volna rá. Ez a dal is elég mély gondolatokat taglal, vagyis: Ha követed az utadat, a sorsodat, ha elengeded a félelmeidet, kétségeidet, akkor valóban a legmesszebb juthatsz, és learathatod ennek gyümölcsét.

- THE OTHER WOMAN
- Azt hiszem, ez az a dal, amit egy élő koncert után mindenki meg szokott jegyezni. Ezt a témát – címe is jelzi – mivel elég kényes, igazán jól elő lehet adni. Úgyhogy élőben nagy hatással szokott lenni a közönségre. Remélem, így a lemezről hallgatva is átjön a drámaisága. A szerzőket zseniálisnak tartom, akik eredetileg Caro Emeraldnak írták ezt a dalt.

- PUTTIN’ ON THE RITZ
- Egy musical film betétdalról van szó 1929-ből. Abszolút az eleganciáról, a divatról szól a történet. Engem nagyon-nagyon izgat, milyen is lehetett az az 1929-es elegancia, intelligencia, báj, finomság, ahogyan éltek az emberek.

- ITSI BITSI PETIT BIKINI - Ez a dal számomra maga a SWINGUISTIQUE. Milyen érzelmeket vált ki belőled ez a szám?
- Ez a dal szintén óriási sláger volt 1960-ban, olyannyira, hogy valaki még magyar szöveget is írt rá, talán a 80-as években. Egy egyszerű strandos sztori, de azt hiszem, a merészen gyors tempójával sikerült egyedivé tennünk. Abszolút a zenekar virtuozitásáról szól ez a dal. Koncerten még a lemez verziónál is gyorsabban szoktuk játszani, és Tibi keze alatt füstöl a gitár.

- I LOVE PARIS - A cím egyértelmű. Kötnek személyes élmények Párizshoz?
- Bizony, kötnek. Párizs számomra a világ legvonzóbb városa! Néhány hetet töltöttem már ott, igen régen, és nagyon visszavágyom már, úgyhogy jövőbeni céljaim egyike újra ellátogatni oda.

- TEA FOR TWO - Ez a dal szerepel a duó repertoáron is Pintér Tiborral. A zenekari, vagy a duó előadás izgalmasabb számodra?
- Örülök, hogy ezt felfedezted, igaz, egész másképp szól a két felvétel. Nemcsak a duó és a zenekari hangzás a különbség, hanem eddig mindig swinges lüktetésben énekeltem ezt a dalt, erre a lemezre pedig egy kicsit latinos ritmust kapott. Ez természetesen, a téma éneklésében szükséges hangsúlyozást is egészen megváltoztatja. Így nekem félig-meddig egy új dal lett ebből az örökzöldből.

- JE DIS NON
- Ez a dal egy kedvenccé vált a kidolgozása, próbái alatt. A sztori eleve nagyon helyes: a nő fondormányos meghódítása, aki vonakodva egyre visszautasítja a felcsigázott férfi próbálkozásait; a végén persze csak sikerül a hódítás. Pintér Tibi által megírt unisono betét nagyon feldobja ezt a dalt, igazi élvezet elénekelni a scat részt.

- QUAND LE JAZZ
- Ennek a dalnak is szándékos a helye, a korong végén, mint egy összefoglalása a lemeznek. Azt a vágyódást írja le, milyen jó is lett volna ebben a swing érában élni, amikor az emberek még erre a zenére táncoltak, ez a zene szólt a báltermekből, amikor a jazz egyet jelentett a szabadsággal.

- PÁRDON - Pintér Tibor szerzeménye, ráadásul az egyetlen magyar nyelvű dal a lemezen. Közelebb áll a szívedhez, mint a lemez egyéb dalai?
-Egy kissé kiugrik ez a dal a lemez repertoárból, mind a nyelv, mind latin stílusa miatt. Ezért lett bónusz track belőle. Lehagyni semmiképp nem szerettem volna, mert jó dalnak tartom, nagyon dallamos, sztenderd dalforma, és végre magyarul szólal meg, ami ritkább tőlem.

- Melyik a kedvenc dalod a lemezen?
- Az a jó ebben a lemezben is, hogy a dalokat magam válogathattam, és mindegyik egy szerelem valamiért. Nem tudnék egyet kiemelni. És olyan sincs, amit lehagynék, vagy le kellett hagyni.

- Összességében egy hihetetlenül sokoldalú albumról beszélhetünk, amely francia, angol és magyar nyelven kalauzol a sanzon, swing és jazz világába. Mit érzel most, hogy kezedben tarthatod a lemezt?
- Ez a hetedik szólólemezem, és a hetes számot sokan különlegesnek tartjuk. Remélem, ez a lemez esetében is így lesz!

- Fülöp Dóra -

[2012.04.04.]