Swinguistique – Micheller Myrtill zenekarának vadonatúj műsora, amely az előző század 30-as, 40-es évek Franciaországába repíti el a hallgatóságot, amikor a dzsessz a mindennapok velejárója volt. A 20. Budavári Borfesztivál záróestéjén megrendezett bemutatkozó koncertjük hatalmas sikert aratott.
Myrtill Micheller zenakarával és vadonatúj, Swinguistique című műsorával elvarázsolta az idei Budavári Borfesztivál közönségét, az idő kerekét visszaforgatva a múlt évszázad 30-as, 40-es évek Párizsába.
A cd-minőségben szóló élő előadás kicsit, nagyot, fiatalt, öreget, józant és a boroktól jobb kedvűeket egyaránt megmozgatott. Myrtill-nek a profizmusa és magával ragadó bája melletti másik, hatalmas erénye az a mérhetetlen természetesség, amelytől a csillagos ég az egyik legszebb látvány.
A Budavári Palota, a szvingzene, az égen világító majdnem telihold, az ízletes borok és nem utolsó sorban az énekesnő sugárzó személyisége, hangja egy kétségbevonhatatlanul fantasztikus összhang első osztályú alkotóelemei.
Annak, hogy az eleinte csendben ülő közönség a műsor végére eksztatikus üdvrivalgásban tört ki, az énekesnő nevét skandálva, szemtanúi voltunk, de hogy mindezt miként élte meg maga Myrtill…
- Milyen érzés volt a Swinguistique-kel a jubileumi borfesztiválon, a Budavári Palota előtt, holdfényben debütálni? Érezted, ahogyan a közönség egyre inkább magába szívta a zenét, a ritmust, az energiád?
- A Borfesztiválon idén minden adott volt egy jó koncerthez: fantasztikus nedűket kóstoltunk; az időjárás nyáriasan csodálatos volt; a zenekaromat imádom egytől egyig; és egy izgalmas, új, nekem is kihívást jelentő műsorral koncerteztünk. A közönség reakciója nagyon lelkes volt, ami engem kellemesen érintett, mert nem tudhattam pontosan, hogyan fogadják majd ezt a fajta, Magyarországon nem olyan gyakran hallható muzsikát.
- Kinek köszönheted az ízléses, a műsorhoz teljesen passzoló stylingod?
- Ezennel a magam stílusteremtője voltam, és ha úgy gondolod, passzolt, jól sikerült, akkor az azért lehet, mert nagyon szívesen éltem volna ebben a korban, aminek a hangulatát ezzel a zenei műsorral sikerült megteremteni. Így, aztán igyekeztünk a külső megjelenésünket is kicsit ehhez formálni. Ami pedig a legjobban tetszik az egészben, hogy kicsit régies – pont a karakteres stílus, a hangulat miatt –, viszont kicsit új is, ami a dalokat illeti, hiszen sok kortárs szerzemény is található a repertoárunkban. A ruháimat és kellékeimet is a közelmúltban szereztem be, tehát tekinthetjük újnak azokat is.
- Mivel lehet még tálalni a fekete áfonyát?
- Az áfonyát sokféleképpen kóstoltam már – ugye a keresztnevem, Myrtill jelentése áfonya –, és a közönség nagyon helyes volt, amikor megkérdeztem tőlük, melyik bor ízlett a legjobban a fesztiválon, egyöntetűen rávágták: Myrtill. Mert bor is létezik ezen a néven, bár nem hinném, hogy áfonyából készül.
Ám, ha arra gondoltál a kérdéssel, hogy mivel rukkolok majd még elő a jövőben zeneileg, ezen még nem volt időm gondolkodni mostanában; de bizonyára olyasmi lesz, amit még nem csináltam, ami még izgat, hogy ki kellene próbálni. Várhatóan azért a dzsesszzene közelében maradok, mert az abban rejlő lehetőségek számomra kiaknázhatatlanok.
Következő fellépés: 2011. szeptember 27., 20.00 óra, Ladó Café (Budapest VII., Dohány u. 50.).
Hírek
közönség egyre inkább magába szívta a zenét, a ritmust, az energiád?
