A francia sanzon méltó ünnepe Budapesten

Immáron tizenkettedik alkalommal került megrendezésre a Frankofón Napok talán leginkább várt eseménye, a Francia Sanzonverseny. A tizenkét magyar fiatal – közülük a legifjabb tizenöt éves – újfent bebizonyította, hogy a világ talán legdallamosabb és legromantikusabb nyelvén előadott dalok mitől megunhatatlanok.

Furcsa, s egyben megtisztelő érzés volt zsűritagként és előadóként visszatérni a Budapesti Francia Intézet amfiteátrumába, ahol tizenegy évvel korábban, az első ízben megrendezett sanzonversenyen, az akkori bírák az én előadásomat ítélték a legjobbnak.

A francia sanzon egy nagyon kevés eszközzel operáló műfaj. Mentes bárminemű felesleges mozgástól, gesztustól; csak a hang, az érzelmek és az arcmimika állnak az előadó rendelkezésére. Itt nem lehet csalni; az őszinteség alapvető követelmény. Piaf is attól volt nagyszerű, hogy kiállt egy egyszerű ruhában, karjait a testéhez simítva, és minden nyaktól felfelé történt meg: egy szenvedélyes, sokat megélt lélek megrendítő jelenlétével, szívbe markoló, erőteljes hanggal ölelt át minden élőt és élettelent. A varázs pedig a mai napig hat. A hazai előadók közül a műfaj hiteles képviselőjének tartom a dalverseny női műsorvezetőjét, Micheller Myrtill-t, aki két gyöngyszemmel örvendeztette meg a jelenlévőket. Partnere, a debreceni Alliance Française igazgatója, Olivier Dubert egyenesen főnyereménynek mondható, hiszen humorával, show-betétével egészen új dimenziót nyitott meg a dalverseny számára.

Az egytől egyik profi zenészek – Révész Richárd (zongora), Pintér Tibor (gitár), Sárkány Sándor (bőgő), Gálfi Attila (dob) – a tőlük telhető legnagyobb segítséget adták meg a versenyzőknek. Az első négy helyezett adta magát, ám a többi produkció esetében is dicséretes, hogy tizenéves, huszonéves fiatalok megszeretik a műfajt, felkészülnek egy dallal, majd kiállnak emberek elé, hogy megszerettessék velük azt, ami szívüknek oly fontos.

A többek között Johan Indekeu belga nagykövet urat, Daniel Blatter svájci konzul urat, valamint Julien Couzy-t, a rendező intézmény igazgatóhelyettesét magában foglaló zsűri döntése értelmében, győztesnek kikiáltott Sári Veronika nemcsak a 2012-ben, Québecben megrendezett Frankofón Világfórumon való részvételt nyert, hanem a Nagybányai Frankofón Dalfesztiválon is képviselheti Magyarországot.

A dalversenyt az idén első alkalommal levezénylő francia együttműködési attasé asszony, Gaid Evenou –aki csapatával kiváló munkát végzett – bájos mosollyal osztotta meg velünk tapasztalatait.

– Milyen célt tartott szem előtt az idei verseny szervezésekor?
– Mivel az elődöm a dalversenyt a frankofónia látványos és várva várt eseményévé varázsolta, nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat a szervezésébe. A fő cél mindig az ország különböző részein élő fiatalok, a francia kultúra iránt érdeklődők bevonása, megmozgatása. Az Olivier Dubert ötlete nyomán beépített, humoros, kabarészerű kvizjátékkal most talán egy még vidámabb, oldottabb hangulatot sikerült megteremteni.

– Hogyan értékeli az idei fordulót?
– A verseny mindig teltházas. Mivel a közönség soraiban javarészt a versenyzők hozzátartozói, iskolatársai ülnek, bár sokan vagyunk, mégis  egyfajta családi hangulat a jellemző; egyszerre beszélhetünk művészeti, frankofón és oktatási rendezvényről. Az előválogatások alatt és után minden alkalommal lenyűgöz bennünket a fiatalok felkészültsége, az általuk képviselt színvonal.
Ezen felül úgy gondolom, hogy a különböző művészeti megmozdulásokon keresztül a frankofón világ még vonzóbbá és izgalmasabbá válik, és az ilyen rendezvények még több embert vonzanak.

– A kulturális értéken felül mi a dalverseny egyéb hozadéka?
– Az ilyen ünnepélyes, ám mégis kötetlenebb keretek között megvalósuló események – a belga és a svájci nagykövetséggel való szoros együttműködés, az általuk felajánlott utazásokat magában foglaló nyeremények, illetve nem utolsósorban a belga nagykövet és a svájci konzul zsűriben való részvétele – segítik elő a meglévő partneri viszony fejlődését, egymás jobb megismerését.

– A nemzetközi kapcsolatok erősítése az idei győztes a Nagyváradi Frankofón Sanzonversenyre való meghívása révén is nyomon követhető. Gondolom, ez nem a véletlen műve…
– Fiatalkoromban jómagam is énekeltem – származásom lévén breton dalokat –, így amikor Romániában tanítottam a francia nyelvet, a diákjaimmal énekcsoportot alapítottam, majd többször volt alkalmam a nagybányai fesztivál zsűrijében is helyet foglalni. A Kolozsvári Francia Intézetes kollégámmal – aki egyben a romániai verseny társszervezője – felvetődött bennünk az ötlet. Sári Veronika részvétele a Bukaresti Magyar Intézet felajánlásának köszönhető.

- Aigner Ivan -
Fotó: Papp Dénes
 

[2012.04.12.]