Még tart a május, még tart a „halálos” hónap. Sajnálattal ugyan, de újabb ismert zenész halálhírét kell közölnünk. Dietrich Fischer-Dieskau német bariton 86 évesen távozott az élők sorából, legismertebb előadása Schubert Winter Journey-je (Winterreise) volt. Az énekest a 20. század egyik leghatásosabb előadójának tartották.
Dietrich Fischer-Dieskau 1925-ben született Berlinben, előadóvá a II. világháború után vált. Pillanatok alatt generációjának elismert lírai énekesévé vált. Benjamin Britten személyesen kérte fel, hogy legelőször ő adja elő War Requiemjét 1962 májusában. A premierre az újraépített Coventry Cathedralban került sor, az épület egy bombázás közben pusztult el 1940-ben.
„Az én generációmnak ő valahogy annyira különleges volt, hogy ez mindig megdöbbent. Valaki, aki előtt hódolatot fejezed ki, mielőtt megszólalna művészi és tiszta szépségű hangján” – mondta róla az angol mezzo-szoprán Dame Janet Baker Sean Rafferty-nak a Radio 3 In Tune című műsorában.
Fischer-Dieskau híres volt lieder-értelmezéséről is. (A kifejezés német művészdalokat jelent, melyeket szóló hangra és zongorára írtak – a szerk.)
Előadta ezeket szerte a világon, sokat megmentett a feledésbe merüléstől, és számos felvételt is készített, amivel megteremtette a viszonyítási alapot más művészek értelmezésivel szemben.
Klaus Staeck, a Német Művészeti Akadémia elnöke szerint „hozzájárulása a német művészdalhoz fenomenális volt”.
Bár a kritikusok is áradoztak csodálatos hangjáról és zeneművészetéről, Fischer-Dieskau azt mondta: célja egyszerűen annyi volt, hogy közelebb kerüljön a dal esszenciájához.
Szándéka az volt, hogy ne nyomjon el semmit és ne tegyen engedményeket – sem hangi értelemben sem a közízlés tekintetében.
Az egykori katona, aki közel két évet töltött hadifogságban szinte már bútordarab volt a berlini operaházakban, de rendszeresen fellépett Bécsben, Londonban és a New York-i Carnegie Hall-ban is.
Az énekes, zenetanár és drámaíró jelentős szerepet játszott a Salzburg Festival felélénkítésében, mielőtt visszavonult 1992-ben.