Az Orczy-kertben lépett fel a Tankcsapda - képekkel

A Világveleje fesztivál ebben az évben június 15-16-án került megrendezésre az Orczy-kertben. A Tankcsapda - akik idei első budapesti koncertjüket adták itt - a szombati nap záróakkordjaként vehette birtokba a nagyszínpadot.  

Az emberek már szép számmal gyülekeztek 8 óra körül a helyszínen, a legtöbben érkezésünkkor már a színpad előtt tomboltak a Depresszió bulijára. Az idő kegyes volt a látogatókhoz, szerencsére esőfelhőnek még csak nyoma sem volt az égen.

A banda pontosan a kiírt időpontban 21:15-kor lépett ki a színpadra 2003-ban megjelent Élni vagy égni című albumuk indító dalával a Senki nem menekül-lel egy óriási robbanás kíséretében. Pirotechnikában és füstben egyébként sem volt hiány a koncert alatt. A legváratlanabb pillanatokban csaptak fel a lángnyelvek egészen a színpad tetejéig, vagy robbant fel egy-egy tűzijáték.

A közönségben ekkor még csak az első sorokban ment a zúzda komolyabban, de nem kellett sok idő hozzá, hogy átragadjon a buli hangulata a többiekre is. Lukács Lacinak ugyan egy kicsit buzdítania kellett az embereket a közös nagy skandálásokra és tapsokra, de sikeresek lettek az erőfeszítései és rövid idő után már mindenkinek a keze a magasban volt. De ha már kemény rock koncert, akkor nincs megállás, úgyhogy folytatódott az őrjöngés az Akinek látsz és a Csapda vagyunk című számokkal.

Pihenésre persze nem jutott egy perc sem, jött az Úgy szeress a ’96-os Eleven című albumról, majd felcsendültek a Disco és a Dávid és Góliát kemény riffjei is. Joggal kérdezhetnék páran, hogy ez mind szép, de mi újság van az új szerzeményekkel. Jelentem, nem hiányzott a szókimondó és erős kritikát tartalmazó Mi a f*sz van? sem, amit már az új gitárossal, Sidivel vett fel a zenekar, aki Cseresznye helyét vette át. Sidi egyébként a zenében egy kicsit is jártas embereknek a Zanzibárból lehet ismerős, ezzel a váltással ő most ugyan keményebb vizekre evezett, de be kell vallani, hogy jól áll neki. Ismeretsége a Tankcsapdával azonban sokkal régebbre nyúli vissza, hiszen már a California über alles is egy közös túra emlékét idézi. 

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

A Tankcsapdát kevésbé ismerő jelenlévőket is megörvendeztették a zenészek néhány nagy slágerrel, azaz hallható volt a Szabadon, és az Ez az a ház is. Ekkor került nyilvánosságra a kicsi turnébusz hátránya (vagy szerintem inkább előnye): mivel az akusztikus gitárok „nem fértek be”, ezért az Örökké tart című nagy sikerű számnak egy rockosított verzióját tombolhattuk végig, amiben természetesen csak elektromos gitár szólt. Azt hiszem ezzel az este egyik legnagyobb sikerét aratták.

A főműsoridőt az Enyém vagy-gyal zárták, de persze, hogy a közönség nem hagyta, hogy itt vége szakadjon az estének. Következett a szerencsére nem rövid ráadás, amely a Magzat a méhben-nel kezdődött, majd az elmaradhatatlan Mennyország tourist-tal folytatódott, ezt A három grácia követte és végül az Itt vannak a tankok zárta a majdnem 2 óra hosszás setlistet.

Tankcsapda az Orczy kertben

A buli végét - ahogy az már illik - egy hatalmas konfettieső koronázta meg, amit az emberek folyamatos tapsa és hangos őrjöngése kísért végig. Ezen az estén aki ott volt és végighallgatta a kb 110 perces zúzdát, annak teljesen egyértelművé válhatott, hogy miért lett a Tankcsapda Magyarország legjobb és leghitelesebb rockzenekara. Ehhez a címhez napjainkban kétség sem férhet.

Aki szereti a zenéjüket, vagy most szeretné megismerni egy igazán színvonalas koncert keretében, az Magyarországon legközelebb Sopronban a VOLT fesztiválon láthatja Lukács Lacit, Sidit és Fejes Tamást június 30-án.

-H.Zsuzsi-

[2012.06.19.]