Dolhai Attila álma valósággá vált

Nagy volt a visszhangja a július végi Szegedi Szabadtéri Játékok keretein belül megrendezett Parasztbecsület előadásnak. Magáról a történetről nem írnék, úgy vélem, hogy aki ott volt, azért előtte mindenki elolvasta, hogy miről is szól. Inkább saját meglátásomat jegyezném le, pár gondolatban, fontos, hogy nyitottság jellemezze életünket.- Fáncsi Szilvia írását olvashatjátok.

Kerényi Miklós Gábor, mert nagyot álmodni azzal, hogy Turridu szerepét – Dolhai Attila musical színésznek szánta, aki élete első opera előadására készült.  Ha képesek vagyunk bízni egy másik ember tehetségében, kitartásában, valamint közösen dolgozni valami újszerűn, abból csak jó születhet.  A tehetség csak úgy tud kibontakozni, ha teret adunk a bizonyításnak. Álmaink eléréséhez lépésről-lépésre kell haladni.

Szombat este nyoma sem volt az izgalomnak, szárnyalt a hang, úgy is fogalmazhatnék, hogy a hang, az idő és a tér összhangja volt.
Hangok és érzelmek uralták az egész előadást - voltak hibák, de mindentől függetlenül varázslatos élmény volt számomra. Igyekeztem külső szemmel nézni az előadást valamint a közönség reakcióját.

Olyan karaktereket sikerült hitelesen megformálniuk a művészeknek, melyek a mai világban, közvetlen életünkben is jelen vannak.  Érzelmi kapcsolatok a szereplők között, a ragaszkodás, csalódás, meggondolatlanság, reménytelenség, düh. Santuzza, könyörgése, amikor szembesül, hogy egyedül maradt, igazán megrázó volt.  Frankó Tünde (Santuzza) hangja uralta az egész teret, minden egyes megmozdulásán érezhető volt a profizmus. Méltó tanára és segítője volt Turiddunak.

Lájk, ha kedveled Dolhai Attilát

 
Turiddu személyiségének folyamatos kibontakozása - Dolhai Attila hiteles játékának köszönhetően a közönség szeme láttára tudatosul benne, hogy mit tett és mi lesz annak következménye.Mester Viktória (Lola) játéka, kacérsága és hangja nevéhez méltó volt. Mesterien játszott nőiességével és szinte láthatatlanul „segítette” Turiddut a kibontakozásban. Perencz Béla (Alfio) – jelenléte és hangja is tekintélyt parancsoló. Kellemes volt hallgatni, meggyőző színészi játékkal.

A duetteknél volt leginkább érzékelhető, hogy vannak még különbségek a hangzásban, de a sok gyakorlásnak a közös munkának és a profi operaénekesek inspirációjának köszönhetően, igazán jól sikerült a bemutatkozás.Jó érzés volt hallani, hogy a kitartó munkának megszületett a gyümölcse, még bársonyosabb lett a hangja, de mindentől függetlenül megmaradt a jellegzetes karaktere.

Szívemnek kedves emlék az előadás, mert nem gondoltam volna, hogy az opera lehet ennyire emberközeli is. Az álom valósággá vált, a „szerencsét próbáló fiúnak”, aki tehetségének, szorgalmának köszönhetően sikeresen levizsgázott egy igen konzervatív közeg előtt.

- Fáncsi Szilvia -

[2012.08.10.]