Az A38 Hajón mutatja be új anyagát a Levellers

Október 12-én a brit folkpunk legjelentősebb zenekara, a brightoni Levellers lép fel az A38 Hajón. A több mint húszéves együttes kontinensturnéján legújabb, egészen frissen megjelent nagylemezét, a Static on the Airwavest mutatja be. Akik ott voltak, emlékezhetnek, hogy három évvel ezelőtt a zenekar az A38 Hajó fennállásának egyik legjobb koncertjét adta – nem kérdéses, hogy ez most sem lesz másként. 

A brit folk-punk hullám máig vezető együttese, a Levellers a nyolcvanas évek végén, a Thatcher-korszak csúcsán robbant be a köztudatba, és a korszellemet telibe találva egy egész nemzedék identitását és véleményét képviselte a hatalommal szemben. A hatalmas siker kulcsa a szókimondó szövegekben rejlik, amelyek erőteljes, sodró zenével párosulnak. A Levellers játszott már a Glastonbury fesztivál nagyszínpadán és kis pubokban lelkes rajongóknak, miközben sohasem veszített abból, ami: az energiától duzzadó koncertek, kiváló szövegek és a tudatosság, hogy mit miért csinálnak, mi ellenében, s mi mellett foglalnak állást.

A nevét az angol polgári forradalom radikális "egyenlősítőiről" választó Levellers története a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor két állástalan zenész, Mark Chadwick és Jeremy Cunningham öszetalálkozott egy brightoni kocsma bárpultjánál. A későbbi zenekar magja pár hónapon belül kialakult, bár többen nehezen viselték a zenekar nevéhez méltó "egyenlősítő eszméket" (például azt, hogy a koncertbevételeket közös kalapba tették, és abból minden tag egyenlően kapott szigorúan megszabott napidíjat saját megélhetésére). A Levellers dinamikus, punkon edzett, de kelta és angolszász népzenei elemeket is magába olvasztó kocsmarockja hamar népszerű lett Brighton környékén, és a második lemez, az azóta is folkpunk-etalonként emlegetett Levelling the Land (rajta a poszthippi-himnusszá vált One Way című slágerrel) totális sikert hozott a zenekarnak.

Bár a kilencvenes évek első fele, a siker alaposan megterhelte a zenekart, 1994-re rendeződött a helyzet: a Levellers fellépése a Glastonbury fesztiválon minden idők egyik legnagyobb sikerét hozta a fesztivál és az együttes számára. A kommunisztikus pénzügyi rend is meghozta a gyümölcsét: a Levellers megvásárolt egy brightoni gyártelepet, a Metwayt, ahol nagyszabású kulturális-zenei komplexumot rendezett be, stúdióval, próbatermekkel, bárral, klubhelyiséggel. A Metway azóta is a brightoni független kultúra központja, számtalan zenekart segített karrierhez.

A Levellers azon kevés zenekar közé tartozik, amiket nem korrumpált a siker. Az elmúlt húsz év alatt több, mint egymillió lemezt adtak el, több, mint három millió ember előtt játszottak, és tizennégy daluk került fel a harmincas angol toplistára. A tagok ezt a punkzenekarhoz képest elképesztő sikert saját függetlenségük megőrzésére használták. Saját stúdió, saját kiadó, Beautiful Days néven saját alapítású fesztivál: erejük, energiájuk változatlan, és nagyon kevesen tettek annyit a rock függetlenségéért, eredeti, lázadó szellemének megőrzéséért mint a Levellers tagjai.

Remekül példázza ezt a legfrissebb album, a Static on the Airwaves, aminek már címadása is sokatmondó. A lemezről kimásolt első kislemezdalt, a We Are All Gunment a tagok úgy jellemzik, „mintha a Kinks és Bob Dylan találkozna a Subhumansszel” - és közben a legszebb Levellers-hagyományokat követi. Politikus, punkos, folkos, himnikus és slágeres: ez az új, az A38-on is bemutatásra kerülő Levellers-lemez, minden adott tehát egy újabb felejthetetlen koncerthez. 

Az előzenekar, a klasszikus ír kocsmazenét játszó Finnegan's Wake nevét (James Joyce híres regényének címével egyetemeben) a whiskeytől feltámadó jómunkásemberről szóló ballada után nyerte. Ez nagyjából pontosan le is írja az együttes által teremtett hangulatot: csak úgy röpködnek a heves reelek és feszes jigek, teljesen akusztikusan, hatalmas lendülettel és lelkesedéssel, igazi pubhangulatot teremtve.

[2012.09.12.]