Széchenyi-díj - Eősze László: "Ha ezt a kitüntetést korábban kapom meg..."

Ha ezt a kitüntetést korábban kapom meg, biztos vagyok benne, hogy a köszönetemet újabb kutatásokkal fejeztem volna ki - mondta az idén 90. születésnapját ünneplő Eősze László zenetörténész az MTI-nek abból az alkalomból, hogy pénteken Széchenyi-díjat kapott.

A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a zenetudomány kandidátusa, Erkel Ferenc-díjas zenetörténész a magyar és a nemzetközi zenetudományt egyaránt gazdagító, az egyetemes operatörténetet, Kodály Zoltán és Liszt Ferenc munkásságát feldolgozó, forrásanyag-értékű munkásságáért, meghatározó jelentőségű, több évtizedes intézményvezetői tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként kapta a díjat.

"Két tanulmánnyal jelképesen le akartam zárni a munkásságomat, mert hatvan év a szakmában elég nagy idő. A Kodály, a karmester című írásom tulajdonképpen az 1953-ban indított búvárkodásaim zárófejezete. A másik pedig az ötvenes évek óta folytatott operatörténeti kutatásaim summája" - mondta a zenetörténész.

Pályájáról szólva felidézte, hogy amikor Az opera útja című könyve megjelent a hatvanas években - három kiadásban is napvilágot látott, sőt szlovák nyelvre is lefordították - az volt az első egyetemes magyar operatörténet. "Több mint 100 zongorakivonatot játszottam át hozzá" - mondta Eősze László.

Liszt Ferenc életműve is tudományos érdeklődésének homlokterében állt. "A bölcsészeti disszertációmhoz a Liszt Ferenc és a romantikus zene kapcsolata témát választottam. Az olaszországi kutatásaim során több archívumban, levéltárban, köztük a vatikáni titkos levéltárban is keresgéltem, mert Liszt római működését próbáltam feltárni. Rá is találtam 119 dokumentumra, jó részük addig ismeretlen volt, ezeket azután 119 római Liszt dokumentum címen publikáltam is" - idézte fel a kutatást Eősze László.

 Csatlakozz, ha kedveled a zenét.

A dokumentumok alátámasztották, hogy Liszt és Wagner között a kapcsolat azért is hidegült el, mert leánya, Cosima nemcsak a férjét, a katolikus Hans von Bülow-t hagyta el Wagner miatt, hanem a vallását is, katolikusból evangélikussá lett. Ma már ez kevésbé látszik jelentősnek, de Liszt nagyon zokon vette - mutatott rá a zenetörténész.

"A két géniusz habitusa abban is lényegesen eltért, hogy Liszt volt az adakozó, Wagner pedig a +tarháló+. De Wagner zeneszerzői nagyságát ez cseppet sem érinti. Kodály magyarázatát idézem, ő azt tartotta, hogy egy zeneszerzői életművet meg lehet ítélni a szerző ismerete nélkül is. Ám a szerző a művei nélkül megítélhetetlen, mert az énje jobbik részét a művekbe tette le - ez teljesen áll Wagnerre, feltétlen megindultságot érzünk A nürnbergi mesterdalnokok vagy a Trisztán dallamai hallatán, Kodály tehát helyesen látta" - fűzte hozzá.

Az opera útja című kötet a huszadik század végi alkotókkal már nem foglakozik. "Nem tervezem a folytatását, hiszen novemberben 90 éves leszek. Ha ezt a kitüntetést korábban kapom meg, biztos vagyok benne, hogy a köszönetemet újabb kutatásokkal fejeztem volna ki" - jegyezte meg. 

[2013.03.15.]