Eladósorba került a Zene.hu. Komoly érdeklődők: klikk a részletekért.
2018. október 19. | péntek | Nándor nevenapja
    Zene.lap.hu
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
Smiling bar
 
Oldal.info


Zene.hu
 
 
Kapcsolódó cikkek
A fényzene karmestere - Yanni Budapesten
Az érintés igazsága - Interjú Yannival
Budapestre jön a görög származású legenda
Ismét Budapesten lép fel Yanni - jegyek itt 
Yanni
Yanni új lemeze már idehaza is a boltokban!
Képgalériák
Yanni az Arénában
Kapcsolódó Kiadványok
Yanni: Truth of Touch
Kapcsolatok
Yanni

Yanni határok nélküli világa Budapesten is sikert aratott - képekben

A modern instrumentális - szimfonikus zene világhírű előadója, a görög származású Yanni és zenekara március 28-án a World Without Borders elnevezésű turné harmadik, egyben legnyugatabbi állomásként a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel. Koncertjével a több ezres, jóval határainkon túlról is érkező közönségnek ismét egy feledhetetlen estét és egy életre szóló élményt szerzett.

Yanni egyedülálló zenéjét világszerte ismerik. Azon több millió emberen, akik előtt már élő koncertet adott és a milliárdokra tehető rajongói - csodálói mellett azok is, akik ennek nincsenek tudatában, hisz számtalan televíziós műsorhoz és nagyszabású sporteseményhez kölcsönözte szerzeményeit, valamint filmzenék is fűződnek a nevéhez, továbbá előszeretettel használják a saját rövid videókat készítők is aláfestő zeneként. Szerzeményeiben mesterien elegyíti a klasszikus, jazz, elektronikus, rock, világzenei hangzást, azok jellegzetes hangszereivel és motívumaival, teljesen saját stílust létrehozva, aminek egyedisége modern világunk egymás jól bevált „receptjeit” utánzó előadóira egyre kevésbé jellemző.

Bár a koncertsorozat neve változott, így jobban megfogalmazva Yanni zenéjének szellemiségét és filozófiáját, maga az előadás sokban egyezett a nagy sikerű 2011/12
Truth of Touch turné koncertjeivel. Ezúttal is ezen legújabb stúdióalbumról illetve Yanni több mint 30 éves pályafutásának legismertebb szerzeményeiből hallhattunk egy kétórás összeállítást. Így aki akkor lemaradt róla, most pótolhatta, illetve aki újra a nézők között lehetett, felidézhette azt az estét.

Rövid hangolás és robbanóan energikus bevezető után a Deliverance szerzeménnyel kezdődött a koncert, Lauren Jelencovich (USA) és Lisa Lavie (Kanada) vokalisták színpadra lépésével, akikről első pillantástól fogva nehéz eldönteni, hogy a szépségük, vagy amit produkálnak az ámulatba ejtőbb – ugyanez maradéktalanul elmondható a zenekar minden hölgy tagjáról is. Ezt követte a Santorini, majd Yanni zongorajátékának segítségével a híres görög szigetről lágyabb zenei vizekre hajóztunk, a legújabb, Truth of Touch stúdióalbum címadó dalával folytatódott az előadás. A Keys to Imagination közben ízelítőt kaptunk, hogy a zenekar tagjai között valóban a világ legkiválóbb művészei vannak a földkerekség minden tájáról összeválogatva, Yoel Del Sol (Kuba) kongája, Alexander Zhiroff (Oroszország) csellója és Samvel Yervinyan (Örményország) hegedűjének húrjai által. A szólók minden Yanni koncert központi attrakcióját jelentik, teret adva a művészei tehetségének és virtuozitásának megmutatásához, amiket valóban bűn lenne háttérbe szorítani. Nehéz megfelelő szavakat találni a vokalisták, a zenekar minden egyes tagjának teljesítményére egyaránt. Olyan jelzők, mint szenzációs, vagy látványos még részben sem fejezik ki a kiválóságukat, szinte hihetetlen, hogy mennyire a hangszereik mesterei.


További képekért kattints!
 
A méltán kiérdemelt tapsvihar után Yanni magyarul köszönti a közönséget – „Hello Budapest! Boldog, hogy itt vagyok Budapesten.” Újra eljött, ahogy azt a 2011. szeptemberi, első budapesti koncertjén megígérte. Méltatta Budapest éjjeli fényeinek (érkezésekor ugyan éppen havas) szépségét és az emberek melegszívű fogadtatását. Biztosan meglehetősen furcsa lehetett az arab nyárból (Oman és Katar volt a turné első két állomása) a mi télies tavaszunkba érkeznie. A koncert Yanni édesanyjához írt, Felitsa című szerzeményével folytatódott. Ez a mű egy szeretettel-teli zongora és hegedű duett, Yanni és Mary Simpson (USA) előadásában. Ezután egy modernebb hangzásvilágú utazás vette kezdetét, a Voyage című számmal, ami szintén az új stúdióalbumon szerepel, majd Yanni zongorájával és a vonósokkal egy keserédes nyár végi hangulatot idézett: The End of August.

Lassan eleredt az eső is - The Rain Must Fall – Yanni csodálatos zongorajátéka vezette be Gabriel Vivas (Venezuela) basszusgitáros szólóját, amit az elbűvölő mosolyú Mary Simpson lélegzetelállító hegedűszólója zárt és Alexander Zhiroff fájdalmas és erőteljes improvizatív cselló szólója követett. Majd ismét egy szám a Truth of Touch albumról: A Vertigo, ebben a billentyűs Ming Freeman (Tajvan) kapott bemutatkozási lehetőséget. Yanni elmesélte, hogy a legutóbb a kínai Tiltott Városban adott koncertje során nagyrabecsülésük jeléül meghívták, hogy örökbe fogadjon egy óriáspanda bébit.

A hagyományok szerint ilyen privilégium csak országoknak-nemzeteknek jár, és nem személyeknek, ezért rendkívüli nagy megtiszteltetést jelent. A választott nőstény pandának a Santorini (az „irini” jelentése görögül „béke”) nevet adta, melyet a legszebb görög szigetnek tart. 16 éve kifejezetten a Tiltott Városban való fellépésre írt egy szerzeményt, amit a legszebb hangú énekesmadár ihletett. Ezekkel a szavakkal vezeti be a Nightingale (fülemüle) című dalt, melyben egyértelműen felismerhetők a távol-keleti motívumok Lauren Jelencovich vokalista csodálatos előadásában, aki mesterien bánik a hangjával. Yanni az emberi hangot is egyfajta hangszerként kezeli, ezt leszámítva szerzeményeiben a dalszöveg, mint olyan, nem igazán létezik.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét. 

Folytatásként a lágy Acroyali váltott lendületesen a Desire közepébe, kis szóló ízelítőt adva Victor Espinola (Paraguay) hárfa- illetve Samvel Yervinyan hegedűművész tudásából. Majd Jason Carder (USA) trombitájának és az előbbi művész hegedűjének szívbe markolóan fájdalmas párbeszédének lehettünk fültanúi. A Marching Season következett és benne a dobos Charlie Adams (USA) kedvenc része, amikor hét percig kizárólag övé volt a főszerep. Fergeteges dobszólója alatt bebizonyította, hogy körülötte egyetlen ütnivaló hangszer sincs ott feleslegesen, tette mindezt szokásához híven az adott ország közönségének kedveskedve, ezúttal a Magyar Válogatott szurkolói mezében.

Amit pedig ezt követően Victor Espinola művelt hárfájával, azt szavakkal le nem lehet írni, és még látva is nehéz volt elhinni, hogy mit lehet kihozni ebből a több ezer éves múltra visszatekintő hangszerből. Igazi, fülnek csemege „hangszerharcok” kereszttüzébe kerültünk a Within Attraction alatt, először a kongás és a dobos mérték össze tudásukat, majd a két hegedűs, és tényleg lehetetlen eldönteni, ki a jobb. De szükségtelen is, mert az viszont egyértelmű, hogy ki a nyertes: a közönség, nagy tapssal megköszönve az élményt. Az Ode to Humanity-ben ismét Lisa és Lauren nyűgözték le csodálatos duettjükkel a hallgatóságot.

Yanni a közönség segítségét kérte a következő, ünnepi gospell-jellegű dalhoz, ami Dana Teboe (USA) harsonája és Jason Carder trombitája párbajával induló és a vokalisták belépésével teljessé váló Niki Nana volt. A közönség pedig mintha csak erre várt volna, felállva tapssal és tánccal kísérték a produkciót. Yanni ezután látványosan levonult a színpadról, de persze a közönség nem engedte el ilyen könnyen, így az állótapsos ovációért a Standing in Motion, a Nostalgia és a Storm című szerzeményeivel jutalmazta a kitartást, majd ismét elvonult.

De a szűnni nem akaró taps és karzatokról hangzó lábdobogás után visszajött, és megosztotta velünk a turné címe – World Without Borders, azaz magyarul „Világ határok nélkül” – mögött lévő gondolatát, miszerint a Nemzetközi Űrállomásról lehetetlen megállapítani, hogy melyik ország meddig tart, mert a határok csak a térképen léteznek, valójában pedig egy a bolygónk és a rajta lévő emberek is egyek. Pontosan ez a gondolat a filozófiája annak is, amiért Yanni zenéje szinte kizárólag instrumentális, azaz dalszöveg nélküli: ezt az üzenetet a ritmusok, melódiák és hangok által közvetíti, amit határoktól és nyelvtől függetlenül minden országban meg tudnak érteni az emberek. Ennek működésére mi lehetne nagyobb bizonyíték, mint az, hogy Yanni volt az első nyugati zenész, aki az indiai Taj Mahalnál és a kínai Tiltott Városban léphetett fel.


Búcsúzásként az utolsó számot a közönségnek dedikálta: One Man’s Dream. Ezután már a zenekar is lassan elhagyta a színpadot, valami furcsa űrt hagyva a bennünk, belül még-még-még folytatásért kiáltva, mert a csodálatos dallamok közben úgy elrepült az a két óra, nehéz volt elfogadni, hogy tényleg vége. De mint legutóbb, Yanni ezúttal is megígérte, hogy el fog jönni legközelebb is hozzánk. Reméljük, hogy nem kell sokáig várni erre az alkalomra, mert megunhatatlanul sokszínű zenéiből sohasem lehet elég, és még megannyi fülbemászó és lelket érintő szerzeményét nem mutatta meg nekünk.

- K.L. - 

[2013.04.03.]

Megosztom: Megosztom az iWiW-en

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
Szintis kerestetik! zenész [2018.10.18.]
Dobost keresünk zenész » dobos/ütős [2018.10.14.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu
Fabrik





beszámolók még