Tíz éve érkezett Az Operaház Fantomja a Madách Színházba - megszólalnak a színészek

A Madách Színház 2003. május 30-án mutatta be Andrew Lloyd Webber Az Operaház Fantomja című musicaljét. A premier 10. évfordulójára, 2013. május 30-án különleges előadással készül a Teréz körúti teátrum.

A darab Gaston Leroux azonos című regénye alapján készült. 1984-ben éppen színpadon volt az East Enden egy zenés változata, Ken Hill adaptációja. Andrew Lloyd Webber azt is megnézte, majd megírta a saját sikerdarabját.

A darab londoni ősbemutatója 1986-ban volt, amelyet a kritikusok vegyesen Fogadtak. A közönség azonban óriási sikerként értékelte, ezt bizonyítja az is, hogy mára a világ legtöbbet játszott musicalje lett, megelőzve a Macskákat és a Chicago-t. Webber Christine szerepét akkori feleségének, Sarah Brightman-nek írta, aki el is énekelte ezt Londonban és New Yorkban is.

17 évvel az ősbemutató után került a Fantom Magyarországra. A musical bemutatásának jogáért három színház versengett, végül a Madách Színház csapatát és Szirtes Tamás rendezőt érte a megtiszteltetés, hogy a világon először saját felfogásban, vagyis non-replica változatban mutassa be a világhírű darabot.

A Magyar Állami Operaház leengedett csillára alatt tartott sajtótájékoztatón, az alkotók és a szereplők meséltek a Fantomhoz fűződő viszonyukról.

Szirtes Tamás, a darab rendezője így beszélt a kezdetekről:
„Az Operaház Fantomja több szempontból is egy rendkívüli előadás. Kevés olyan darab van színházunk történetében, amiről elmondható, hogy megfordította a színház menetét. Olyan nagy hatással volt a színház működésére, hogy jelentősen befolyásolta az azt követő évekét. A 2003-as bemutató új pályára állította a Madách Színházat. A Madách Színház megmutatta, hogy képes sokkal nagyobb nagyságrendben is működni, mint a Fantom előtt. A színházcsinálás minden elemét befolyásolta 2003-ban Az Operaház Fantomja. Mindannyiunk pályájára, aki részesei lehettünk, nagyon nagy jelentőséggel bírt.”

Erkel László Kentaur, a díszlettervező 15 évvel ezelőtt találkozott először a darabbal:
„Az egész úgy kezdődött, hogy Cameron Meckintosh kérésére készítettem néhány vázlatot, hogy milyen lenne egy másik fajta Fantom, amiből aztán nem lett produkció. Ezek csak vázlatok voltak. A 2000-es év elején keresett meg Szirtes Tamás, hogy eljött a lehetősége, hogy megcsináljunk Magyarországon egy olyan dolgot, amire eddig nem volt lehetőség. Ezek a vázlatok voltak az alapjai annak a fantasztikus munkának, ami nagyon komoly másfél év volt. Részese lehettem valaminek, ami azóta meghatározza az életemet.”

Galambos Attila, a fordító 11 évvel ezelőtt kapta a felkérést:
„Sorsfordító pillanat volt az életemben, mikor elnyertem a fordítás jogát egy meghívásos pályázaton. Amikor Szirtes Tamás felhívott, hogy közölje a jó hírt olyan endorfin löketet kaptam, hogy - ezt most mindenki értse szó szerint - elterültem az iroda padlóján ahol éppen dolgoztam. Tulajdonképpen ez olyan nagy dolog az életemben, hogy valahol még mindig ott vagyok kiterítve azon a padlón, azóta sem dolgoztam fel igazán.”

Kocsák Tibor karmester 25 éve rajongója a Fantomnak:
„Amikor a Fantom megjelent a világban, mint Webber és mint színház rajongó az utolsó pénzemből azonnal megvettem a dupla albumot és ezt azóta ronggyá hallgattam. Akkor nem volt olyan nap, hogy ne vettem volna elő az albumot, egy csodának tartottam. A szerzői pályámon is nagy lökést adott, hogy bizony milyen jó dolog egy musicalt úgy megírni, hogy az tökéletesen közelít az operához. Egyet irigyeltem csak Webbertől, hogy nem én írhattam meg.”

Csengeri Attila még sokáig játszaná a Fantom szerepét:
„Ha csak egy dolgot kell említenem; egy falu napon, ha megkérdezik ki az a Csangeri Attila, azt mondom, én vagyok Az Operaház Fantomja a Madách Színházban. Ez az a szerep, amivel talán a legismertebb lettem. Mivel a darabban nem hangzik el, hogy a Fantom most éppen hány éves, remélem még sokáig játszhatom a szerepet.”

Csatlakozz, ha szereted a musicaleket.


Sasvári Sándor nagy rajongója Andrew Lloyd Webbernek:
„Álmomban sem gondoltam, hogy ezt valaha Magyarországon meg tudjuk csinálni olyan szinten, mint külföldön. Aztán az álmom valóra vált és egy picit jobban is sikerült talán.”

Posta Victor, a legfiatalabb Fantom a zenekari árokból indult:
„8 éve álltam be a darabba és felállítottam egy furcsa rekordot. Amikor elkezdtem játszani a szerepet, én voltam a világon a legfiatalabb Fantom. Régebben Bázelben zongoráztam a zongora szólamot, onnan kerültem fel a színpadra a Fantom szerepébe.”

Nagy Sándor a Színművészeti Egyetem elvégzése után került be a produkcióba:
„Tulajdonképpen egy beugrás volt. Nagyon izgultam, mert az egyetlen bizonytalansági tényező a már tökéletesen működő darabban az én voltam.”

Miller Zoltán 5 éve került ki a darabból:
„Én 5 évvel ezelőtt kerültem ki a produkcióból. Gondolkodtam, hogy vajon miért is történt ez így. Talán azért mert én is egy kiváltságos helyzetben voltam. Mind a Fantom címszerepet, mind Raoul szerepét játszhattam majdnem hogy szimultán. Értelem szerűen egyszerre nem, de volt, hogy egymás után. Lehet, hogy ez a fajta skizofrénitás ami a szerepek megformálásával járt, ez az ambivalencia vezetett odáig, hogy egyszerűen 5 év után úgy döntöttem abba kell hagyjam. Nincs hova tovább.
Amikor megkaptam a szerepet a saját születésnapomat ünnepeltük, ha jól számolom a harmincadikat. Épp a vacsora közben kaptam a hívást, hogy megjött, mind a kettő, a Fantom és a Raoul is. Amire úgy tudom, másnak még nem volt lehetősége, hogy egyszerre játszhassa, ha nem is ugyanabban a pillanatban, hanem egymás után. Abban az időben, az első három-négy évben 150-szer játszottuk el évenként a darabot. Ami azt jelentette, hogy az életünk részévé vált, gyakorlatilag a mindennapjainkban volt benne a Fantom.”

Bot Gábor a kezdetektől játssza Raoul szerepét:
„Az első igazi pesti bemutatkozásom a Raoul volt, az első években rengeteget játszottam. A további szerepeimet, amik utána jöttek, nyilván egy kicsit a Fantom hatására is kaptam. Nagyon sokáig táplálkoztam azokból a tapasztalatokból, amiket ezen a próbaidőszakon szedtem magamra. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez a darab rögtön a pályám elején elért és azóta is játszom, hiába jönnek - mennek szerepek , darabok, színházak, ez egy olyan biztos és állandó pont az életemben, amihez mindig vissza lehet nyúlni. Nagyon sokat tanultam belőle, ez azóta is elkísér a pályámon.”

A 2003-as bemutató óta Az Operaház Fantomja a Madách Színházban majdnem 700 előadást élt meg. Több mint félmillióan látták eddig, nem számítva a 2007- es Fantom-turnét, amikor a darab koncertváltozata 13 vidéki nagyváros közönségét is elvarázsolta. A Madách Színház a 10. évfordulót különleges előadással ünnepli, amelyen fellépnek mindazok, akik eddig szerepeltek a musicalben. Az előadás után pedig extra produkciókkal is megörvendezteti nézőit: Horgas Eszter fuvolaművész és Szabó Ádám tangóharmonikás is előadja saját Fantom-variációját, és duettet énekel a legelső szereposztás egyik Fantomja és Christine-je: Miller Zoltán és Király Linda.

Az Operaház Fantomja Budapesten is komoly rajongói körrel büszkélkedhet. A Madách Színház hivatalos Facebook-oldalán játékokat hirdetett, amelynek nyertesei ott lehetnek a jubileumi előadáson és részt vehetnek egy igazán különleges találkozáson az alkotókkal, majd Kentaur vezetésével megnézhetik hogyan épül a Fantom díszlete.

Idén nyáron, július 13-án Az Operaház Fantomja Szegedre látogat. A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, Herczeg Tamás meghívására a Madách Színház koncert változatban mutatja be a darabot. A rendező Szirtes Tamás, a főszerepekben Sasvári Sándort, Fonyó Barbarát és Bot Gábort láthatják majd a nézők.

zene.hu

[2013.05.27.]