Csobot Adél megfontolandó tanácsa: ˝Csak napi öt percet kellene szánni a mosolygásra.˝

Mára szinte mindenki megtanulta, hogy Nagykároly városa Erdélyben található, hiszen egyik szülöttje az X-Faktor 3. szériájában szívküldi tornádóként söpört végig az országon. Kedélyjavító beszélgetés a szving hercegnőjével, Csobot Adéllal.

 Édes, bájos, csinos, szerethető, örökmozgó, életvidám, közvetlen, őszinte – ezek a jelzők jutnak elsőként az ember eszébe, amikor Csobot Adélra gondol – pláne, miután találkozott, beszélgetett vele. Zsenge kora ellenére olyan ösztönös, elemi erő birtokosa, ami nemcsak bámulatba ejtő, hanem példaértékű is. Színes egyénisége, magával ragadó bája, céltudatossága, s nem mellesleg fülbemászó hangja egy hosszú távú és sikeres művészi pálya kedvező előfeltételei.

Az RTL Klub tehetségkutató versenyében elért, előkelő helyezését követően önálló, Simply Swing! nevű műsorával debütált februárban, az Orfeumban, ami azóta is teltházzal fut. Szekere megállíthatatlanul dübörög, hiszen színházi szerepek mellett saját, megzenésített verseit is csokorba gyűjti még az idén.
Legközelebb július 30-án - jegyek ITT - varázsolja el védjegyévé vált mosolyával az egyetlen pesti mulató igényes, zenebarát közönségét, amelyet a 20-as és 30-as évek világába szóló időutazásra invitál.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni

Addig is ízleljük meg a szvingvirág nektárját a hamisíthatatlan magyar kolibri segítségével!

– Az egyik dalban azt énekled, hogy szívedben bomba van, miközben elementáris erővel, láthatóan őszintén, teljesen magadat adva robbansz be a közönséged szívébe. Honnan veszed ezt a mérhetetlen energiát?
– Igazából nem tudom. Ilyen vagyok. Így születtem. Az emberek többségének hihetetlen, hogy tényleg mindig ilyen vagyok, pedig ez gyerekkoromtól fogva változatlan.

– Mi motivál, amikor színpadra lépsz? Mi hajt?
– A közönség. Bár tudom, hogy két ember előtt is ugyanúgy kell működnie az egésznek, valamiért mégis imádom, ha sokan vannak, sokan kíváncsiak rám. Közben meg tudom, hogy valamit akarok nekik átadni, amit aztán kölcsönösen hazaviszünk, elraktározunk, és este, lefekvés előtt újra végigpörgetünk magunkban. Amióta az eszemet tudom, mindig arra vágytam, hogy színpadon álljak, mert célom volt és van vele. Ezt érzem minden egyes fellépés előtt, amikor szükségem van arra a bizonyos két percre, hogy átszellemüljek, ráhangolódjak azokra az energiákra.
A mondanivalóból, a hangulatból, a stílusból adódóan szubjektív, kinek mit ad egy dal. Nyilván én is valahogy értelmezem, érzem, amit aztán olyan köntösben próbálok átadni, amit csak Csobot Adél tud megcsinálni.

– Az Orfeumban sikerrel futó, Simply Swing! c. műsorod hogyan született? Mi alapján állítottátok össze a dalokat? Milyen témákat boncolgatsz a különböző, fülbemászó dallamok mentén?
– Ebben – bár természetesen többen is részt vettek az alkotási folyamatban – leginkább menedzserem, Pusztai Olivér segített, azt figyelembe véve, hogy már a verseny alatt az emberekben kialakult rólam egy kép, azaz milyen vagyok, mi az, amit énekelni szeretek, illetve ami jól áll. Persze semmit sem erőltettek rám. Olyan dalokat válogattunk össze, amelyeket ismerek, szeretek és alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül közvetítsek a közönségemnek. Úgy gondolom, minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett, mindent meghozott a pillanat.

Nézd meg Csobot Adél magyarsláger-egyvelegét!

– Ez az első nyarad, amióta végigsöpörtél az X-Faktor színpadán, kétségbevonhatatlanul újabb színekkel tarkítva a magyar könnyűzenei élet mezejét. Mik a közeli és távoli terveid? Milyen projektekkel készülsz az év hátralévő részére?
– Boldog vagyok, mert nem az történt, hogy a verseny után minden lecsillapodott körülöttem, hanem ellenkezőleg, még csak most indul be.
Felkértek a Rózsavölgyi Szalonban futó, A legvidámabb barakk című kabaré főszerepére, illetve a RaM Colosseumban bemutatásra kerülő A makrancos Katában szintén közreműködöm. Ezekben meg tudom mutatni, mennyire vonz a színház, miközben mindkét darabban az énekesnő is megszólalhat, hiszen a kettő bennem abszolút összekapcsolódik. Mindig az ilyen kihívásokat, feladatokat vártam, amelyekről tudom, hogy kellenek nekem. Nyilvánvalóan jól fogom érezni magamat; ráadásul sokat is fogok kapni, hiszen újabb színekkel gazdagodom. Amúgy meg az az érdekes, hogy mindkét szerep testhez álló, mert semelyik sem tér el igazán Csobot Adéltól, akár lehetnék én is.
Terveink között szerepel még egy album elkészítése, amely Szenes Iván- és Szenes Andor-dalok feldolgozásait tartalmazza majd teljesen új köntösben, átvarázsolva azokat mai, modern elemekkel. Zseniális szerzeményekről beszélünk, amelyeket szeretek, magaménak érzek. Ezzel párhuzamosan az általam írt versek megzenésítései, azaz saját dalaim is hamarosan bemutatásra kerülnek. Napló helyett ugyanis rímbe szed(t)em a gondolataimat, az engem foglalkoztató témákat, eseményeket.

– Mit jelent számodra a szenvedély?
– A szenvedély?

– Olyan érzékien mondod ki a szót, hogy már ez magáért beszél…
– Szerintem semmit sem lehet csinálni szenvedély nélkül. Mindenhez szükségeltetik az alázat, az odaadás, hogy az ember érezze, él, illetve azt, mit miért csinál.

– Hogyan fejleszted magad?
– Teljes erőmmel arra koncentrálok, hogy a hangomat képezzem, hiszen nem egyszerű dologra vállalkoztam; 19 éves vagyok, és rengeteget kell még tanulnom.

További képekért kattints!

– Sosem láthattunk még idegesnek vagy szomorúnak. Mindig elbűvölő mosollyal töltöd a körülötted lévőket. Szokott rossz kedved lenni?
– Persze. Ma reggel is volt. Mivel nem vagyok ufó, mint minden embernek, nekem is vannak rossz pillanataim, napjaim. Ám úgy gondolom, abban is meg lehet találni a jót, mert ott van.

Adél menedzsere, Pusztai Olivér, aki érezhetően szívvel-lélekkel hisz protezsáltjában, hozzáfűzi:
– Adél elképesztően intenzíven éli meg az érzéseit. Amikor boldog, akkor rendkívül boldog; és ez az, ami lejön. Nyilván, ha rossz kedve van, akkor nagyon magába tud zuhanni. Ebbe azonban semmi rossz nincs, egyszerűen a fiatalságából adódik.
– Ilyen akarok lenni 80 évesen is: ájuldozni keresztbe tett lábakkal, meg hasonlók – veszi vissza a szót az énekesnő, miközben a kézfejét a homlokához emeli, majd felnevet.

– A dívaszerep egyáltalán nem áll messze tőled.
– Gondolod? Igen, élvezek díváskodni.

– Ha hatalmadban állna egyetlen dolgot megváltoztatni a világban, mi lenne az?
– Visszacsatolok az egyik korábbi kérdésedre. Nemrég voltam énekórán, ahol mosolyogva meséltem el a tanárnőmnek, hogy az elmúlt hónapban kétszer utaztam haza temetés miatt. Megkérdezte, beteg vagyok-e, miért mosolygok; amire azt feleltem, hogy attól nem lesz jobb, ha szomorkodom. Állandóan találkozom olyanokkal, akik szóvá teszik, hogy bárcsak minden fiatal ilyen lenne, bárcsak minden ember így tudna mosolyogni, akkor is, ha…
Talán ezen változtatnék: sok embernek el kellene magyarázni, miszerint annak ellenére, hogy vannak gondjaink, amelyeket hajlamosak vagyunk túlspilázni, amelyeken rágódunk, amelyek miatt emésztjük magunkat, csak napi öt percet kellene szánni a mosolygásra, és máris szebbé válna minden.

- Aigner Ivan -

[2013.07.24.]