Szulák Andrea: "Mindig a közönséget tartottam fontosnak.” 

A klubélet őszi beindulásával, szeptember 25-én újból lehet Szeretni bolondulásig Szulák Andreával. A sokoldalú előadóművész pezsgő energiákkal ad át egy darabot a szívéből, amely lágy dallamok ritmusos dobogásával nyugtatja meg a rohanó külvilágból kilépni vágyó hallgatóságát.

Véget értek a nyári fesztiválok, a szabadtéri rendezvények, s az ősz beköszöntével újból pezsgésnek indul a budapesti klubélet. Ezzel a friss széllel tér vissza az egyetlen pesti mulatóba a Szeretni bolondulásig Szulák Andreával, aki magát – alázatosan – a zenekar hatodik hangszerének aposztrofálja.

Felcsendülnek a magyar könnyűzene hőskorának dallamos, hol szívbemarkoló, hol elgondolkodtató, hol pedig örömteli slágerei, amelyeket az ifj. Szakcsi-Lakatos Béla és Balázs Elemér nevével fémjelzett együttes dzsesszköntösbe öltöztetve tálal az Orfeum vendégseregének.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat. 

A szórakoztatóipar különböző szegmenseiben minőségi és emlékezetes produkciókat nyújtó díva kitárja a lelkét, s magához öleli közönségét az őszinte, hiteles tolmácsolásában megszólaló dalokkal. Egy tiszta hang bársonyosan simogató tánccal, akkumulátorként hatol mélyen a lazító zenére szomjazó hallgatóság bőre alá, a külvilág stresszes rohanásától elrugaszkodó, valódi békeszigetként szolgáló, egyetlen pesti mulató varázslatos terében.

Hangolódjunk rá erre a különleges világra egy Szulák Andrea-villáminterjúval!

—    Majdnem egy év telt el az utolsó beszélgetésünk óta. Közben úgy alakult, hogy a zene, a színház, illetve a televíziózás párhuzamosan és erőteljesen beindult. Hogyan sikerül(t) családos anyaként, biztonságosan zsonglőrködni?
—    Az életem szüntelen szervezésből áll, de lassanként kialakult egyfajta rutin, ami segít túlélni az ilyen stresszes időszakokat.

—    A közönség szeretete és érdeklődése Szulák Andrea iránt kiapaszthatatlannak tűnik. Mennyire motiváló ez a külső tolóerő; vagy ez egyenes következménye annak, hogy maximálisan hallgat a megérzéseire, arra a bizonyos belső hangra, amely mutatja az utat?
—    Mindig a közönséget tartottam fontosnak, emiatt néha ért is szakmai kritika, de ilyen típusú előadó vagyok.

—    Milyen érzéssel tölti el a Szeretni bolondulásiggal való visszatérése az intim szférájú Orfeumba?
—    Szeretem az Orfeumot. Meglepett, hogy nagyon rövid idő alatt kialakult a törzsközönségünk, és ez nagyon jó érzés.

—    Miben változott a műsor, kapott-e újabb színeket? Másképp áll-e hozzá egyes dalokhoz, mint azok feléneklésekor?
—    Mivel az élőzene sosem tud kétszer ugyanolyan lenni, nem fenyeget az a veszély, hogy unalmassá válik a produkciónk. Néha talán bátrabban merek majd improvizálni.

Hallgasd meg a Szeretni bolondulásig talán legaktuálisabb dalát!

Aigner Ivan 

[2013.09.25.]