˝Szeretnék építeni egy időgépet!˝- Interjú a magyar tehetséggel

Vajon miért vonz egy sármos színész-énekest az időutazás, s milyen számára az ideális nő? A választ Magyar Bálint adja meg, aki januárban új szerepben mutatkozik be az Orfeumban.

A legnézettebb magyar tévésorozat szívtiprójaként ismerte meg az egész ország. Akkoriban azonban kevesen tudták, hogy a Szilágyi Lórit megformáló színész, Magyar Bálint kiváló énekes is. Ráadásul nemcsak a komolyzenében, hanem a „könnyedebb” műfajban is megtalálta saját hangját. A 20-40-es évek magyar sanzonjait kortalan, nívós zenei csemegeként tálaló Pesti Sikk vendégművészeként októberben már bemutatkozott az Orfeum színpadán, a november 20-ai koncerten pedig újból Kiss Kamilka és bandája mellé társul. Az igazi meglepetés azonban januárig várat magára, amikor is a Zeneakadémiát végzett előadó vadonatúj, igazi testhez álló szerepben lép a nyilvánosság elé az egyetlen pesti mulatóban.

– Bár országos ismertségre a képernyőn keresztül tettél szert, portfóliód az ügyeletes sorozatbeli szépfiú szerepénél sokkal tartalmasabb. A Zeneakadémiára feltételezhetően nem tévedésből kerültél…
– Zalaegerszegen voltam színi stúdiós, és 1999 nyarán egy zenés fellépésen találkoztam a „megfelelő” emberekkel, akik csak annyit kérdeztek a koncertet követően, hogy miért is nem jövök fel éneket/zenét tanulni Pestre, ahelyett, hogy vidéken maradnék.
Egy évvel később, szeptemberben már a Szent István Konzervatóriumba jártam Hormai Józsefhez, életem első, meghatározó tanárához. Neki hatalmas szerepe volt abban, hogy egyre jobban beleszerettem az éneklésbe. A bizalom, amit kaptam tőle, egy év alatt egy sikeres zeneakadémiai felvételiig „lökött”. Itt szintén volt egy-két meghatározó személy, de mindkét előjellel. Volt elbizonytalanodás, hiszen nem mindenki egyforma; nekem kellett, aki bízik bennem. Az egyetemet követően két éven belül elkezdtem az egyik, 1999-ben megismert tanárhoz járni. A történet most kerek, szakmailag mindenképp. A zene nekem energia, amit mindig máshogy kell megközelítenem, nem mindig engedi, hogy azonnal megmerítkezzek benne. Azonban amint megtalálom vele a „közös hangot”, teljességgel átjár, és boldogság övez.

– Az örök kérdés: komolyzene vagy könnyűzene? S miért?
– Most épp egy komolyzenei demót készítek, mert az az irány vonz. Számomra jó „könnyűzenét” csinálni is nagy feladat, de a komolyzene az valami olyan alázat-, és koncentrációhalmot igényel, annyira borzongató, amikor megszületik benned, hogy a valódi mesterség talán az. Ráadásul egy musicalhez én például ugyanúgy skálázom, mintha egy dalciklusra készülnék.

– Októberben zenésztársaid, barátaid műsorában, az Orfeum Club saját produkciójában, azaz a Pesti Sikkben léptél fel vendégművészként. Mi vonz a 20-40-es évek magyar sanzonjaiban, könnyed és őszinte zenei vallomásaiban? Mit jelent számodra a pesti elegancia?
– Mindig élt bennem egyfajta vágy, hogy szívesen élnék néhány napot a múltban. Ez ugyanúgy vonatkozik bármely ország bármely városára, mint Budapestre. Szoktam képzelődni erről a városról, milyen lehetett, és hogy hogyan találnám meg benne a helyemet, mondjuk ötven-hatvan évvel ezelőtt.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni.

– Milyen számodra „a gyönyörű pesti nő”?
– Számomra akkor nyílt ki a világ a hölgyek „terén”, amikor 23 évesen felkerültem Budapestre. Rengeteg szín, illat, pillantás vett körül hirtelen. Mégis, nehéz ezt a fogalmat körülírni, mert nem úgy kezdek el beszélgetni valakivel, hogy megkérdezem, vidéki vagy pesti-e. :-)
Ez inkább egy ideál, ami mára kicsit átalakult. Ám mindenképp valami elegáns, mégsem úrinős, bódító illatú, egyszerre komoly és kislányos, sötétbarna hajú és szemű, angyali ördög jut eszembe.

– Milyen tervek, célok hajtanak? Készülsz-e a közeljövőben valami különlegességgel?
– Jelenleg minél több klasszikus zenei meghallgatásra szeretnék eljutni, a fent említett demó is ennek érdekében készül. Nemrég kezdtem el próbálni egy darabot Verebes Istvánnal a József Attila Színházban, egy 1962-es film, a Hattyúdal színpadi változatát. …és szeretnék építeni egy időgépet!

– Nemcsak az előadóművészetet űzöd professzionális módon, hanem a sportba is nagy energiákat fektetsz. Ez egyfajta egyensúlyt ad meg számodra?
– Igen, számomra a sport elengedhetetlen ahhoz, hogy a színpadon, a hol létező, hol eltűnő magánéletemben jól érezzem magam. Kerékpározom, úszom, futok és jógázom. Szerintem az „ép testben ép lélek” kifejezést mindenkinek újra kellene gondolnia.

– A fizikai és szellemi leterheltséget milyen érzelmi világ egyensúlyozza?
– Az érzelmeimbe – a munka mellett – a sport hozza meg az egyensúlyt. A párkapcsolat nehezebb kérdés. Az elmúlt időszakban sokat haladtam előre magammal, magamban, ehhez kaptam egy csodálatos segítséget. Ám a barátság jóságos hatásait is tapasztalhatom nap mit nap.

– Ha hatalmadban állna globális szinten egyvalamit megváltoztatni, mi lenne az?
– Én nagyon-nagyon-nagyon környezetvédő vagyok. Ha lehetne, akkor ettől a pillanattól mindent víz-, szél-, és napenergia hajtana. Bár, ha az ember önző voltát megváltoztathatnám, ez előbb-utóbb magától bekövetkezne. :-)

Magyar Bálint szólója, a Túl szép, amit te mondsz a Pesti Sikk koncertjén:



- Aigner Ivan -

[2013.11.17.]