˝Az éneklés első célja az éneklés élvezete.˝ - Exkluzív interjú a bájos Micheller Myrtill-lel

A kortárs magyar zene egén fényesen ragyogó jelenség a bájos, sokoldalú, külső és belső szépségtől sugárzó, képzett hangját ösztönösen használó énekesnő, Micheller Myrtill, aki december 14-én vendégszerepel az Orfeum Club által életre hívott, a 20-40-es évek magyar sanzonjait, őszinte zenei vallomásait XXI. századi frissességgel megszólaltató Pesti Sikk karácsonyi műsorában.

Az elmúlt másfél évtizedben Micheller Myrtill nevével összeforrt a minőségi zenélés. A francia nyelvtanári, valamint dzsessz-ének szakos, zeneakadémiai diplomát szerző előadó számos műfajban otthonosan mozog, hazai és külföldi fesztiválok állandó fellépője, több formáció oszlopos tagjaként páratlanul széles repertoárt tudhat magáénak.

A zene lágyan csobbanó, finoman habzó hullámaiban tudatos természetességgel megmártózó, tisztaságtól áthatott lényével minden alkalommal pozitív hatású, tömeges boldogsághormon-felszabadulást idéz elő hallgatóságában.

Ez a kivételes művész a sármos Magyar Bálinttal karöltve csatlakozik december 14-én a Pesti Sikk csapatához, hogy együtt páratlan karácsonyi hangulatot teremtsenek hol andalító melódiák, hol pedig ritmusos fülbemászók virtuális szárnyain.

Lélekemelő beszélgetés a „földiekkel játszó, égi tüneménnyel”.

– Az elegancia, az igényesség, a női szépség állandó kísérőid. Mi táplálja a magas hatásfokon égő, belső motorodat?
– Azt hiszem, az évek múlásával egy nőnek egyre fontosabb, hogy időt szánjon magára, a megjelenésére, az önismeretére, harmóniájának fejlesztésére. Igaz, ezek időigényes dolgok, de hasznuk bőven megajándékoz bennünket. Ezek az ajándékélmények táplálják a belső motivációt nálam.

– Milyen házassági fogadalmat kötöttél a zenével? Mennyire öncélú, mennyire szolgálat számodra az éneklés?
– Az éneklés első célja az éneklés élvezete. Elsőre ez öncélúnak hangzik, de ha megfigyelem azokat az énekeseket, akiket szeretek hallgatni, ők kivétel nélkül örömüket lelik az éneklés tevékenységében, és ez mind fizikailag, mind lelkileg értendő. Hogy mit énekeljek, milyen produkciót hozzak létre, az már sokkal inkább egy kigondolt folyamat eredménye, mert ebben nem szeretnék öncélúvá válni, mindenképp szeretnék – bizonyos céllal – eljutni a közönségig a zenémmel.

– Mit jelent számodra a pesti elegancia, a pesti sikk fogalma?
– Az Orfeum egyik célja, hogy visszahozza a régi idők pesti éjszakáinak hangulatát, amit mind a helyszín megjelenése, mint az esték tartalma nagyon jól visszaad. Bár erről nekem is csak régi filmekről vannak benyomásaim, illetve a régi zenéket hallgatva vannak elképzeléseim, de az biztos, hogy a „sikk” egyfajta stílust is jelentett, amit én nagyon fontosnak tartok, és a régi idők dolgait épp ezért szeretem. Hihetetlen egyedi, megjegyezhető stíluselemei voltak.

– Mitől tudsz ennyire különböző közegekben maradéktalanul hiteles maradni?
– A hitelesség szerintem őszinteséggel kapcsolódik össze. Ha ezt a szerepet valaki rám húzta volna, az is lehet jó, egy jó színészi szerep; ám a legjobb az, ha valaki önmagát játszhatja el. Csak fontos, hogy rájöjjünk, kik vagyunk.

– Benned egy gyönyörű, precízen kidolgozott, antik szobor és a mélyről fakadó, dús érzelemvilág egyesül. Színpadi megnyilvánulásodban szinte már a tökéletességet súrolod. Mennyire vonható párhuzam e tekintetben a magánéleteddel? Mennyire lételemed a maximalizmus?
– Nem tudom, hogy tényleg maximalista lennék-e, azt főleg nem gondolom, hogy tökéletes. Az biztos, hogy kitartásra neveltek, és ezzel párosult egy erős szorgalom. Ha valaki valamit nagyon szeret csinálni, abban nem nehéz kitartónak lenni. Nem? Így aztán idővel magas fokon el lehet sajátítani azt, ami az elején lehet, csak hobbinak indul. A magánéletemet is eléggé jellemzi a kitartás, de a fejlődés is.

– Mi tölt fel? Milyen energiák, tevékenységek hatására tudod magadtól távol tartani, vagy esetlegesen magadból kisöpörni a mai kor stresszes állapotát?
– Meg kellett tanulnom a mások által keltett „őrületet”, stresszt nem beengedni. Meg kellett tanulnom, hogy más baját ne tudjam be a saját bajomnak, lássam meg, hogy az az ő problémája. Ez nem jelenti azt, hogy ne kéne együtt éreznem vele, sőt, ez az, ami a másikat a bajában épp gyógyítani képes. Azonban engem ez nem húzhat le, mert akkor együtt ülünk a kátyúban. Persze, a feltöltődés is nagyon fontos, néha – így, az év végi hajtásban – megfeledkezem róla, hogy tudatosan erre is fontos időt szánni. Pedig meg kell tenni.

– Mi az örök fiatalság, a kortalanság, a folyamatos megújulás iránti képesség titka?
– Erre nem tudok általános választ, mert ez egyéni kérdés. Mindenkinek sajátos életútja van, sajátos életcélokkal. Mindenki más lelki érettségi szinten tart. Tehát nem lehet az embereket egy kalap alá vonni, és ezt fontos szem előtt tartani, amikor valaki tanít, vagy emberekkel, emberek lelkével foglalkozik.
Nekem például újra fel kellett tárni a gyermekkoromban kialakult vágyaimat az életemről, mert azok az igaziak, mert azok intuitív módon születtek. Mindig szem előtt kell tartanom az aktuális életcélomat, hogy a motivációm ébren maradjon a mindennapokban. A gondolkodásomba folyamatos fejlődést kell beengednem, hogy ne szűküljön be – talán ez számomra a legnehezebb –, mert így tud az ember haladni a korral, vagy kvázi kortalanná válni.

Részeltek Myrtill és a Swinguistique idén megjelent, Most szeretnék tinédzser lenni című albumából.

- Aigner Ivan -

[2013.12.12.]