Elrohant idő - megjelent Török Ádám új lemeze

Megjelent Török Ádám legújabb albuma, amely egyrészt hiánypótló időrendi áttekintés, másrészt a népzenei s egyben a modern zenei irányzatokkal is kacérkodó stíluskavalkád.

Portré, vagy időutazás? Inkább portré és időutazás. Nincs az a műfaj a különböző Mini-formációkban, netán a „Rabbocskákkal”, ahogyan Ádám nevezi az egykori blues-rock csapatot, amely a színpadon töltött több mint negyvenöt esztendő alatt legalább érintőlegesen ne jelent volna meg valamely dalában. A blues és a progresszív stílusok mellé egy rövid időre, mintegy túlélésként még az elektronikus muzsika is csatlakozott a rock első hullámának leáldozásával. Mondhatnánk, ezzel teljes a negyvenöt éve folyamatosan alakuló, változó zenészportré. De mégsem. A digitális korongba rejtett hiányzó rajzolatok valami elképesztő lendülettel, egyszersmind megfiatalodva bújnak elő a lézersugár segítségével. Török Ádám olyan társakra lelt ebben, mint az egykori Bőrgyári Capriccio-ból lett, csak úgy egyszerűen Capriccio, amely továbbra is a bluest tekinti első számú kedvencének. S, a cél érdekében Gazdag Viktor gitáros-szerző némi ráncfelvarrásra is hajlandónak mutatkozott. A Szerecsenkirály titánjainak még egy kis rappelésre is sikerült rávenniük a Fuvolalovagot, a fiatalítási művelethez a reggae, a funky, a hip-hop, stb. mestere, az Irie Maffia társult az 1983-as Körbezárt dzsungel mezítlábas-háncsszoknyás népviseletének szűkszárú farmerre és vászon tornacipőre való lecserélésével. Az afrikai népzenei elemek mellett, úgy tűnik, jól megfér a magyar folk, amelynek egyik leghitelesebb képviselője a Kerekes Band. Kezeik alatt a Vénuszdal egykor billentyű-basszgitár-fuvola-dobra írt harmóniái ízlésesen keverednek a népzenei hangzásvilággal.

A legkarcsúbb, kéttagú Mini formáció az instrumentális, míg a legnépesebb, a Corpration az egykori fúziós rock kiválósága, a Chicago együttes zenei világába repít viharos sebességgel, hogy aztán megérkezzünk a csúcsra. Megérkezünk, körbe tekintünk, ám pihenésről szó sem lehet. A zeniten tündököl három ős-Mini darab, amely hivatalos korabeli felvétel híján lemaradt a két éve elkészült és kiadott antológiáról. A népzenei ihletésű, kéttételes Találkozás Béla bácsival…, valamint szívszorító, balladisztikus emlékezés az egykori zenész barátokra, társakra, akik itt hagyták a földi világot; de helyére került a Vissza a városba Mini-himnusz is. Papp Gyula (billentyűk) és Török Ádám (fuvola) gazdag harmóniavilágát biztos alapokra helyezi a Nagy István-Németh „Nemecsek” Tamás alkotta ritmusszekció. Az újra gondolt opuszokról kivétel nélkül kiderült, hogy negyven év után is aktuálisak, és nem kevés pluszt lehetett hozzájuk tenni. Amitől egyszeriben maiak, frissek, üdék lettek.

A hátsó borítón, mintegy szimbolizálva az album eszmei mondanivalóját, Török Ádám két – a fiatalkori és jelenlegi – arca néz farkasszemet egymással. Ám ettől sokkal többről van szó. Egy páratlanul gazdag életútról, amely a minőséget, a megújulást mindig szem előtt tartva előbb kitaposta, majd a bukkanókat, csapdákat kikerülni igyekezvén végigjárta a kanyargós ösvényt.

Miként a lemez címe is elárulja, valóban: elrohant az idő. De a végállomás remélhetőleg még messze van.

- Hegedűs István -

[2013.12.22.]