A gitár magyar Paganinije a Syma csarnokban

Tátrai Tibor barátaival koncertezett a december 5-én a Syma Csarnokban. A több mint három és fél órás megméretés alatt a mindvégig színpadon lévő gitáros, valamint a lelkes publikum egyaránt kitartott.  

Ismét bebizonyosodott, nem mindegy, hová születik valaki. Felmerül a kérdés, amennyiben Tátrai Tibor a brit szigeteken, vagy éppen a korlátlan lehetőségek hazájában, a tengeren túl látja meg a napvilágot, vajon nem egy újabb külföldi gitáros világsztárral gazdagodott volna a rock and roll színes palettája? Továbbá eltűnődhetünk azon is, hogy a művész számára vajon elegendő-e az istenadta tehetség, esetleg mindezt ki kell-e egészíteni intenzív gyakorlással? Amely naponta több órát is elrabol (?) a hangszeres muzsikus életéből.

Tibusz esetében, már most leszögezhetjük, egyik sincs a másik nélkül. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a gitár Paganinije az átfogó életmű mustrán alaposan felülmúlta önmagát. Emberi nagyságára jellemző, hogy egykori példaképe, Radics Béla tiszteletére a Magyar Atom és Tóth János Rudolf felidézi az egykori gitárkirály legnagyobb hatású opuszát, a Zöld csillagot, miközben a másik etalonról, Orszáczky Jackie-ről sem feledkezik meg. E csoportba a szintén régi barát Gyugyó, vagyis Török Ádám is bőven belefér, aki fuvolájával, énekével, valamint a tőle megszokott vehemenciával turbózza fel több fordulatszámmal magasabbra a hangulatot.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

Nincs is más dolga a Tátrai Trendnek, mint az általuk interpretált, kifinomult, letisztult, kissé dzsesszbe forduló muzsikájával mindezt szinten tartani. Nem mondom, hogy ez iránt nem fogalmazódtak meg kétségeim, ám a színpadon brillírozó három muzsikus hamar meggyőz, hogy aggodalomra semmi ok. Az őket követő Latin Duó (Szűcs Antal Gáborral) sem vall szégyent, mondhatni biztosra mentek: kihasználva a jól bevált „józsef-, illetve ferencvárosi” mediterrán, countryban, és rock and rollban rejlő katarzisfokozó lehetőségeket, lendületes, mozgalmas muzsikával zárják a kettős blokkot.

S az időkerék, egyre fokozva a tempót, csak forog, forog… Az Új Skorpió, amely 1983-ban állt utoljára színpadon, a karizmatikus és az állandóságot biztosító Frenreisz Karesz mellett némi fiatalítással – egy briliáns dobossal, Borlai Gergővel – vág neki a nagyjából ötezres publikum meghódításának. A legendás piros Fender Stratocastert most a nem kevésbé legendás Gibson Les Paul váltja - nehéz eldönteni melyiket szeressük jobban. A hangok mintha önálló éltre kelnének a Mester kezében; sírva, visítva, vagy éppen dörögve törnek elő a hangszerből. Az ujjak viharos sebességgel váltakoznak a húrokon, illetve a bundokon, vagy éppen lágyan, simogatóan visszafogottan panaszkodnak, reménykedve egy jobb (rock)világ eljövetelében.

Ami a Trendnél éppen csak kibontakozott, az a Gitártrióban kiteljesedni látszik: némi pihenőt jelent a Babos Gyula-László Attila-Tibusz alkotta virtuózok gondolatébresztő gitárpárbaja. A színpadnak 2011-ben búcsút mondó blues formáció, a Hobo Blues Band – soraiban Deák Bill Gyulával és Póka Egonnal - három dal erejéig ismét megidézi a legendás időket, persze Tátrai mester veretes szólóival alaposan fűszerezve. Majd ismét fellebben a fátyol egy régóta levegőben vibráló titokról: vajon mitől olyan jó ez a Boom Boom? A megfejtés alighanem a zenészek kvalitásaiban, virtuozitásában (Jamie Winchester, Mohai Tamás, Szappanos György, Borlai Gergő), valamint az általuk előadott dalok erejében, a feldolgozások nagyszerűségében rejlik. És ehhez már a műsort záró Tátrai Band, majd az őket követő finálénak szánt Johnny B. Good fergeteges rock and rollja sem tud igazán mit hozzátenni. 

Nem mindegy, hová születik egy neves művész. Tátrai Tibor esetében ez nem kérdés

 - Hegedűs István -                                                                                          

[2013.12.09.]