Az időgép márpedig létezik!

Sok okos ember szánta rá az életét és mégsem jutottak el semeddig - a Gamblershöz képest. Ez az 5 fiatal nem fizikus, nem kutató, hanem zenészek, nagyon fiatalok és valahogy elcserélték az idősíkokat magukban. 

Tudom, hogy meg kel magyaráznom a fenti sorokat.

Létezik egy rockzenekar, amelyik úgy hozza a nyolcvanasok legdurvább amerikáját, hogy könnybe lábad a veszkócsizmám is. Gondolkoztam sokat, vajon mitől lehet, hogy huszonévesen a Starship és a Journey az etalon? Mindegy is.

Lájk, ha szeretsz koncertre járni.

Három testvérrel kezdődött az egész sztori, ahol a ritmusszekció ikrekből áll - eleve szerencsés felállás - a dob és basszus szavak nélkül érti egymás gondolatát. Ehhez jön a frontember bátty, aki reggelire eszik bondzsóvit, és lukathert - értek a zenéhez és komolyan beszélek. A plusz két ember pedig már évek óta csiszolódik és keményedik a tesók mellett..

A zenéjük átgondolt, okos, zeneileg értelmes, hiteles glam-wescoast keverék, technikás, erős, fehérholló ritkaságú manapság. Nem csak azért, mert jó, hanem mert nem érdekli őket, hogy mi sláger, mi nem az - teszik, amit jónak gondolnak. A hitelesség előbb-utóbb meghozza a sikert, vallják, remélik. Azért sem állnak be a sorba a fütyülhető rádiós refrének mellé, hanem üvegkeményen üvöltik, amit gondolnak.

A korábbi - magyar nyelvű - anyag sem rossz, de a tavalyi angol EP méretű megjelenéstől számítom a felnőttkort a Gamblers esetében - ami még mindig elég nagyvonalú, lévén huszonév az átlag életkoruk.

Szóval: időgép bekapcsol és kapaszkodás - ha kártyázni is úgy tudnak, mint zenélni, jaj szegény Korda Gyuri bácsinak.

- Human Music Management -
 

[2014.01.17.]