˝A február a fekete történelemé˝- Villáminterjú Kállai-Kiss Zsófival

„A február a fekete történelemé, az úttörőké, az elsőké, a felfedezőké és az alkotóké” – lelkesedik Kállai-Kiss Zsófi, aki Hallelujah, I Sing! nevű estjével tiszteleg a XX. század legnagyobb afroamerikai előadói előtt. A február 08-ai, azaz szombat esti koncert – szokás szerint – egy hatalmas buliba torkollik, amelyet a Luxfunk Radio Funky Party-k oszlopos tagja, Dimofat Deejay vezényel le.

A XX. század zenéjét nagyban alakította, sőt, alapjaiban meghatározta az egyenjogúságát egyre inkább elnyerő, bőr alá futó, a zsigerekig hatoló ritmikával és harmonikus dallamvilággal átszőtt zeneiséget magában hordozó afroamerikai közösség.
Február hónapban erre emlékeznek az óceán túlpartján, s „nem is lehetne alkalmasabb időpontban a február 08-ai, szombati koncertünk, amely a fekete zene évszázadát igyekszik átölelni kronológiailag és zeneileg egyaránt” – kezdi Kállai-Kiss Zsófia, az Orfeum produkciójának főhősnője, aki finom érzékkel válogatta össze a zenei utazás állomásait jelentő, nagyszerű dalkölteményeket, páratlan szépségű láncra fűzve a rabszolgák vallási zenéjében, a spirituálékban gyökerező, gazdag lombozatú, magasra törő, robosztus dalfának örökérvényű gyöngyszemeit.

– Miért jelent számodra, miért fontos neked a fekete zene? Mit szeretnél vele kifejezni?
– A tematika mögött életem története rejlik. A kedvenc dalaim mindegyikéhez fűz egy-egy emlék, amitől kezeket, lábakat kapnak, szó szerint életre kelnek. Nekem az énekhang mellett nagyon fontos az előadásmód, sőt, elengedhetetlen, főleg, ha néző vagyok. Az érzelmi intelligencia és a gondolatiság tesz valakit előadóművésszé. A nézők nem az adott énekes adottságainak ünneplésére szeretnek koncertre járni, hanem azokért az érzésekért, amelyeket kivált belőlük az adott műsor. Ehhez persze meg kell találni azt a stílust, amelyben önazonos tud lenni az ember. Én erre törekszem, és próbálom ezt elérni. Kiváló mesterem volt ebben Farkas Gábor Gábriel, aki ennek a mindent tudója, de érdemes lejönni Tóth Gabi és Tóth Vera Sister Act nevű koncertjére is; engem minden alkalommal újratölt és felébreszt.

– Szerinted miért élvez folyamatosan aktualitást, mitől élő, mitől különleges, mitől mindent átható a fekete zene?
– Sokat gondolkodtam, melyik előadót válasszam a régi nagy kedvenceim közül, akiről estet készítsek. Aztán jött az ötlet, hogy miért is szóljon egy előadóról a műsor, legyen minden stílusalkotótól egy-egy dal, s ebből már ki is alakult a tematika, hogy a század elejétől, időrendi sorrendbe vesszük végig a legnagyobbakat, egészen napjainkig. Tehát ízlésünk és látásmódunk szerint folyamatosan tud bővülni, változni a műsor; már most is frissítettünk pár dalt. Aki régen szerette ezeket a zenéket, azokat nosztalgikus érzéssel tölti el újra hallani őket, akik nem ismerték, azoknak újat mutatunk; a mai dalokat pedig már mindenki szívesen dúdolja velünk. Visszatekinteni mindig a mostból lehet, és minden koncert egy újabb „most”; ettől mindig aktuális.

Csatlakozz, ha kedveled a retro magyar dalokat.

– Mondhatni fehér testbe született fekete lélek vagy?
– A fekete zene testesíti meg az egész gondolkodásmódomat és érzelmi világomat. A szenvedély, az érzelmek fontossága, a dúló kedélyek mind engem jellemeznek, ezért könnyen azonosulok velük. Érzelmek, amiket már nem bírunk magunkban tartani, és egyszer csak dallam formájában kitörnek – ez a soul. Vagy ott a blues, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, és nincs elég pénzed, hogy leidd magad. Számomra őszinték, emberiek és életszagúak ezek a stílusok. Sok dolog van az életben, ami bekorlátoz bennünket, de azt senki nem veheti el tőlünk, hogy milyen zenét szeretünk. Vannak stílusok, amelyeket meghallgat az ember, és vannak, amelyek alakítják az életét. Ez valahol olyan, mint a szerelem. Jó valakivel, kellemes a társaságában, nagyon jól megértitek egymást, de összehasonlíthatatlan az igazival, amikor bizsereg a gerinced és megremeg az egész világod. Itt annyival könnyebb, hogy a dal nem kell, hogy viszontszeressen.

Intim hangulatú Four Women Kállai-Kiss Zsófi előadásában

- Aigner Ivan -

[2014.02.06.]