"Van úgy, hogy meg kell állni rövid időre" - interjú Csákvári Lacával

Sokszínű, intelligens zenész, akit legtöbben csak a magyar Bryan Adamsként emlegetnek, holott nem csak ennyiből állnak zenei alkotásai. Több formációban igyekszik megmutatni kvalitásait. Azt gondolná az ember, hogy ettől csak szétdarabolódik, de Csákvári Lacánál ez egyáltalán nem így van. A zenének él, így ezek a koncertek, illetve a közönség energiája töltik őt fel napról napra. Vele beszélgettem ebben a picit komoly hangvételű interjúban.

Nem tudom, és nem is lehet figyelmen kivül hagyni azt a rengeteg koncertet, amit látok itt magam előtt a közösségi portálon. Egyes zenészek azt szokták mondani, hogy nem szabad túl sokat csinálni rövid időn belül (ráadásul Budapesten), mert egyik buli megöli a másikat. Nálad viszont nem ez történik. Mi a titok nyitja?

Csákvári Laca: Nincs különösebb titka a dolognak. Talán ha mégis mondanom kellene egy dolgot, akkor a változatosságot emelném ki, hiszen a Room Service- Bryan Adams Tribute Bandnek van egy csökkentett létszámú, akusztikus felállása is. Az hangulatában teljesen más, mint amikor a teljes 5 tagú zenekarral zenélünk, ugyanis a Bryan Adams akusztikus esteken lehet viccelődni, esetleg mikrofont tűrő történeteket mesélni.

A teljes zenekarnál, ott feszesebb a koncentrálás, és másként kell a közönséggel kommunikálni. Emellett gitáros estek is vannak, amely ugyancsak más atmoszféra.

Így van az, hogy nem öli meg egymást a sok koncert, illetve emellett mi is odafigyelünk arra, hogy soha ne ugyan abban a sorrendbe adjuk le az etapot.

Több formációban is szerepelsz, aminek a segitségével tulajdonképpen a sokszinűségedet is meg tudod mutatni. Melyek ezek, és melyiket mondanád igazi „szerelemnek”?

Csákvári Laca: Igazából minden produkció kedves nekem! Széles a zenei érdeklődésem, többféle zenét is hallgatok Frank Sinatra-tól kezdve a The Police-on át a Coldplayig.

A sokszínű, kézzel fogható dallamok híve vagyok. Szeretem feszegetni a saját korlátaimat, ezért, hogy ha ajánlat érkezik hozzám, akár egy dal vagy zenekari tagság formájában, kellő nyitottsággal kezelem, a sokszínűség jegyében.

Nekem az a fontos, hogy az adott produkcióban olyan kollégákkal vegyem körbe magam, akikkel mind zeneileg, mind emberileg közös nyelvet tudok beszélni.

Az eLeMeN zenekar és a Csákvári Band saját dalos produkciók, ahol az alkotási folyamathoz elengedhetetlenül fontosak az ilyen emberi kapcsolatok, legalábbis számomra.

A Room Service - Bryan Adams Tribute Band és a STATION - U2 Tribute Band tagsága is elég sokszínű, de ugyanakkor emberileg és erkölcsileg is eredményesnek mondható projektek. Talán ezért is lehet sikeres. Rendezettek a viszonyok. Emellett nekem a legfontosabb, hogy nagyon szeretek zenélni. Adni magamból valamit a közönségnek.

Vendégszereplésekkel is büszkélkedhetek, ahol megint más és más arcomat mutathatom, így nem tudnék kiemelni egyet sem az eddig felsoroltakból, hiszen ha egy embernek több gyereke van, mindet ugyan úgy szereti, nem kivételezik (jobbik esetben).

Hogyan lehet egyszerre ennyi helyen szerepelni, s minden alkalommal a maximumot nyújtani?

Csákvári Laca: Nagyon egyszerű, kell egy jó naptár, amiben mindig pontosan vezetem a koncert, stúdió, és próba lekötött dátumait.

Ma már mindenki több lábon áll, és több produkcióban is részt vesz, nem egy új keletű dolog ez. Tudnék még egy pár zenekart magamra vállalni, hiszen a zene tölti ki életem nagy részét. Most is van egy újabb kérdőjeles és készülődő új formáció, ahová hívnak. Igazából még nem jött el az én időm, de már nem kaparok görcsösen mint régen.

Akárhány koncert is van, nagyon jól érzem magam, amíg énekelhetek. De a maximumról a tisztelt közönséget kell kérdezni, akik mindig szinte minden apró rezdülést észrevesznek. A kamuzásnak helye nincs.

Nézzünk egy picit a múltba is, hiszen te eredetileg dobosként kezdted a pályádat. Mikor jött el a fordulópont, hogy úgy döntöttél, hangszert váltasz?

Csákvári Laca: Először is focistából lettem dobos, és szerintem már későn váltottam a doboktól a frontemberi pozícióra. 2008-ban is pozíció- és arculatváltás történt, a klasszikus értelemben vett mikrofonállvány dobálós frontemberből énekes-gitárossá váltam, ami máig is tart.

Egyébként az utolsó zenekar, amiben a dobokat püföltem, a Waterloo zenekar volt.

Volt már amúgy olyan pillanat a pályafutásod során, amikor esetleg azt érezted, meg kellene állni egy picit, s átgondolni az eddig bejárt utad?

Csákvári Laca: Szerintem sokunknak volt már ilyen időszaka, vagy pillanata az élete során, így nekem is. Úgy voltam mindig is ezzel, hogy mielőtt neki fogok valaminek, kitűzök bizonyos célokat. Aztán egy idő elmúltával visszatekintek, hogy mennyit sikerült mindebből megvalósítani.

Ezt úgy kell elképzelni, mint egy önvizsgálatot, mert ugye ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, az embernek először mindig magában kell keresnie az okokat. Van úgy, hogy meg kell állni egy rövid időre, hogy átértékeld a megtett utat, hogy újult erővel egy átfogó, objektív vizsgálat után a színpadra állhass. Ha a közönség észleli a pozitív, építőjellegű változást, javulást, akkor az ok-okozati vizsgálat eredményes volt.

De van úgy, hogy mások parancsolnak megálljt. A 2013-as év nyara is alapvető- és kényszerváltozást hozott az életembe, amikor is az Akusztika illetve az Attila Fiai Társulat tagjai úgy döntöttek, hogy számomra legyen a jövőben már csak történelem e két kiváló jellemeket felvonultató „zenekar”. Csupán azért, mert szóvá tettem néhány dolgot, ami nem tetszett. A történtek hatására máig úgy érzem, másoknak is el kéne gondolkodni pl. azon, hogy egy picit magukba nézzenek, de egyesek azt a luxust is megengedhetik maguknak, hogy nem kell ezt megtenniük.

Én mindenesetre továbbléptem. Nem vagyok „droid”. Ha valami nem egyenes, és kerek, azt én szóvá teszem. Ahogy itt is tettem. Vannak, akiknek probléma embernek megmaradni. Félelmetes az arcátlanság, a szakadék zenész és zenész között. Vannak, akik a pénzt mindenek fölé helyezik, és az emberi kapcsolatokra fittyet hánynak. 

Az említett zenekaroktól való búcsút követően egy másik ajtót nyitottam ki, és megalapítottam a Csákvári Bandet, ahol kifejezetten fontos szempontnak tartottam, hogy a zenekar tagsága ne csak zeneileg, hanem emberileg is tisztességes tagokból álljon. Nem véletlen, hogy többnyire a Room Service illetve a STATION zenekar tagjaival alakult meg a csapat.

Olyan nagy nevekkel is volt már szerencséd együtt dolgozni, mint Som Lajos vagy Slamovits István. Milyen hatással van egy zenészre mind szakmailag, mind emberileg, ha megadatik neki, hogy legendákkal zenélhet?

Csákvári Laca: Som Lajossal jó volt a kapcsolatom. Slamo-ról inkább nem nyilatkozom. Az előző kérdésből kiindulva, a fent említett két produkcióban (Akusztika) is léptek fel legendának aposztrofált emberek. Egyszer léptem föl vendégként a Koral Forever Band-ban is, zenei értelemben véve hasznos szerepléseknek ítéltem meg és mindenképpen pozitív és építő jellegű volt, saját zenei fejlődésem szempontjából. Akár szerencsésnek is mondhatnám magam, de a tavalyi események beárnyékolták az együtt zenélés kellemes emlékeit. Az én szememben minden ember egyenlő, amíg korrekt módon vezet egy produkciót. Ha valaki a kerék alá löki a társát, az tőlem lehet akár legenda is, nekem azzal többé nincsen dolgom. Nekem az igazi legenda az, aki mind a színpadon mind magánemberként példát mutat. Ha egyszer sikerül Bryan Adamssel színpadon állni, majd elmesélem milyen volt. Bonóval viszont már sikerült egy jót diskurálni. Azt hiszem, ők legendának számítanak, nem?

Ha már Bono...zeneileg kik inspirálnak téged? Kik hatnak rád?

Csákvári Laca: Rengeteg és sokszínű társaság illetve előadót mondhatnék a teljesség igénye nélkül: Bryan Adams, U2, Pink Floyd, A-HA, Adele, Sting, The Beatles, ELP, Yes, Elvis Presley, Toni Benett, Pavarotti, Coldplay stb.

Magyar vonatkozásban, Quimby, Kispál és a Borz, Heaven Street Seven, Cseh Tamás, Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati, Máté Péter, Szécsi Pál stb.

A Room Service-szel nem csak itthon, hanem külföldön is nagy sikereket értetek el. Mennyiben különbözik az ottani közönség? Egyáltalán van különbség bármiben is?

Csákvári Laca: Óriási különbség van. Amely valószínűleg az adott ország társadalmi viszonyairól és állapotáról is árulkodik - nyilván ebből kiindulva, többen járnak koncertekre, kellő nyitottsággal, és önfeledt jó kedvvel vannak jelen a koncerten. Minden apró kis történést, ami a színpadon van, lelkesen fogadnak. Ezáltal a külföldi koncertek légköre teljes mértékben kielégítő. Emellett nem megengedhető  Magyarországon a kamuhaknizás.

Egy-egy külföldi szereplés előtt a Room Service- Bryan Adams Tribute Banddel kettőzött erővel készülünk. Külföldön az új, most induló produkciók felé is érdeklődő a közönség, ellenben itthon még egy belépő nélküli koncertre is lasszóval kell fogni az embereket, hogy egyáltalán felkeltsük az érdeklődésüket. Nem beszélve arról, hogy külföldön anyagi vonatkozásban is kielégítőbbek a viszonyok.

Hogyan látod, mennyire nehéz ma itthon egy zenekarnak fennmaradni? Mik azok az apró praktikák esetleg, amivel közönséget lehet bevonzani?

Csákvári Laca: Akár folytathatnám az előző kérdésedre a választ, ha igazán őszintén megválaszolnám a kérdést, csak ellenségeket szereznék magamnak, vagy talán okoskodónak lennék beállítva az olvasók előtt. Az én meglátásom szerint ma már egy jó dal sem elég abban a káoszban, amit „magyar könnyűzenének” hívnak. A mai klikkek befogadó képessége elég szűkre eszabott, és nem biztos, hogy magukban hordozzák azokat az emberi értékeket, amelyekben én jól érezném magam.

Több kisebb koncert, vagy inkább egy-kettő nagyobb havonta? Melyik a kifizetődőbb?

Csákvári Laca: Nagyszínpadokon való szereplés anyagi értelemben valóban vonzó, ugyanakkor a több, kisebb költségvetésű klub színpadán való szereplés azért értékes számomra, mert ott van alkalom a közönséggel való családias beszélgetésre, kapcsolattartásra. De a nagyszínpadok további előnye, hogy egy grandiózusabb, vizuális élményekben gazdag képet tudunk adni a közönség azon részeinek is, akik évek óta kis klubokban is megtisztelik jelenlétükkel a zenekart.

Vannak már nagyobb jövőbeni terveid is? Mennyire vagy előre tervező tipus?

Csákvári Laca: Annyira, amennyire az élet engedi, mert ismeritek a mondást: ember tervez, Isten végez. De, hogy komolyra fordítsam a szót, a Room Service- Bryan Adams Tribute Banddel ez évben több külföldi állomást tudhatunk majd magunk mögött. És ami ennél is fontosabb az eLeMeN zenekarral tavasszal tervezünk debütáló megjelenést, kiadvány formájában, illetve a Csákvári Band (www.csakvari-band.iwk.hu), amely saját dalaim sokévi munkásságát öleli fel, hasonló feladatokra készül.

Zajlik A DAL cimű műsor is, melyben a korábbiakhoz hasonlóan eldől, hogy a nemzetközi versenyen ki fogja képviselni hazánkat Koppenhágában. Figyelemmel követed a műsort?

Csákvári Laca: Nyilván aki benne van a zenész szakmában, célszerű nyomon követnie az ehhez hasonló műsorokat, vetélkedőket, de a véleményemet, magamra értve biztonsági okokból nem tárnám az olvasók elé.

Köztudott, hogy két Megasztárban is szerepeltem, nem hiszem, hogy nagyon eltérne a műsor struktúrája, megrendezése a dalok kiválasztása, és azok előadóinak szerepeltetése a műsorban. Itt arra gondolok, hogy nagyon sokan többféle kritikát fogalmaznak meg a lebonyolítást illetőleg. De a Csákvári Akusztik formációval tervezem az idén egy saját dal beadását, majd beszámolok annak végeredményéről.

Mennyire vagy esetleg szkeptikus az itthoni fordulókkal kapcsolatban?

Csákvári Laca: Nem annyira vagyok szkeptikus ebben a kérdésben. Nekem például tavaly ByeAlex dalával semmi bajom nem volt. A különböző fordulókat nem követem minden alkalommal, hiszen saját koncertjeim, feladataim nem teszik lehetővé, hogy a tévé előtt, pattogatott kukoricát majszolva izguljam végig a műsort, majd annak végét még meg sem várva a Facebook adta lehetőségeket kihasználva fogalmazzak meg ott negatív kritikákat.

Viszont annak, aki kijut majd a nemzetközi döntőre, a legjobbakat kívánom, ugyanis Magyarország zenei megítélése szempontjából szerintem a lehető legjobb helyezést kell elérni.

Van esetleg olyan énekes, vagy formáció, aki/ami valami miatt közel áll hozzád?

Csákvári Laca: Ha ki kellene valakiket emelnem, akkor az a Group'N Swing lenne. Mihályi Rékáék mind zeneileg, mind vizuálisan felpörgettek. A Depressziótól mély depresszióba estem, nem tagadom. A Belmondót sajnáltam. Őket nagyon kedvelem.

Véleményed szerint milyen produkcióval lehetnénk sikeresek a nemzetközi megmérettetésen? Tudom, hogy vannak úgynevezett euroviziós trendek...de mennyire kell ezeknek megfelelni? Egyáltalán kell-e?

Csákvári Laca: Nagyon sok ország a testvér országokra szavaz többnyire. A lényeg szerintem, hogy legyen egy jó dal, ami sokra viszi.

Végszóként áruljuk el az olvasóknak, hol láthat téged legközelebb.

Csákvári Laca: Az interjúban általam megemlített zenekarok mindegyike megtalálható a Facebookon, illetve weblapjainkon, ahol rendszeresen frissítjük az éppen aktuális koncerteket, eseményeket. De itt is szívesen felsorolok néhány lehetőséget, ahol találkozni lehet a zenekarokkal és velem:

Február 14-n az eleMeN koncertezik a BackStage Pub színpadán, majd február 15-én a Room Service lép fel az Old Man’s színpadán. Február 28-án pedig Akusztikus est lesz az Iskola Pub színpadán. Később pedig, április 18-án a Kiss Forever Band vendégei leszünk a Room Service zenekarral a Barba Negrában. Óriási buli lesz, ahová a zenekar régi és új ismerőseit is szeretettel várjuk!

Rosta N. Napsugár
Fotós: H. György

[2014.02.19.]