Nagy találkozások az Orfeumban: Bencze Ilona és Malek Miklós

Az úttörő tevékenységű kultúrmissziót folytató egyetlen pesti mulató a felhőtlen szórakozásért felelős, változatos, minőségi produkciók, az exkluzív hangulat mellett a nagy találkozások és viszontlátások helyszíne is egyben.

Máshol egyáltalán, vagy ebben a formában nem látható zenés, zenés színházi előadások és show-műsorok alkotják az Orfeum repertoárját. Kiváló, népszerű előadóművészek és szárnyaikat bontogató őstehetségek lépnek estéről estére a jellegzetes, kör alakú pódiumra, ahol a közönséggel karnyújtásnyira, valamint velük együtt lélegezve be Apollón, a művészetek istenének bódító illatú áldását, teremtenek lélekemelő szépséget és csodát, indítják ritmusos mozgásba a fellazult végtagokat.

Ennek az illusztris társaságnak tagjai a zeneszerző-szövegíró id. Malek Miklós és a bűbájos, varázslatos hangú Malek Andrea. Édesapa és lánya közös, Malek² nevű koncertjének tavaly októberi debütálását követően, idén februárban ültek a zongorához, illetve álltak a mikrofon mögé, hogy páratlan zenei nosztalgiautazásra csábítsák a nagyérdeműt.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

Az egykori Orfeum Mulató épületében otthonra talált Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Bencze Ilona rendszeresen halad el az Erzsébet körút legpatinásabb épületében található szórakozóhely előtt, kacérkodva több műsorral is, azonban most látogatott első ízben a századforduló társasági életének központjait megelevenítő rendezvényhelyszínre, hogy régi barátját, pályatársát, s a művésznő anyaszínházában, vele rendszeresen fellépő lányát közös szereplésük alkalmával megnézze.

– A koncert – túl az est remek hangulatán – azért volt különleges élmény számomra, mert régi kedves barátaimmal tölthettem végre néhány órát – meséli Bencze Ilona. – Miklóshoz egészen régi barátság fűz még az Express zenekaros időkből, aztán Hofi Géza zenekaraként a Madách Kamara Színház-beli évekből, amikor a Magyar Rádióban még együtt zenélhettünk, Miklós megzenésített verseit énekelhettük színész kollégáimmal.
Az est egyik szép pillanata volt, amikor Andrea elénekelte R. Burns–Malek Miklós Falusi randevú című dalát, amit annak idején én énekeltem felvételre a Rádióban egy sanzonesten. Andit kislány és kezdő színésznő kora óta ismerem, figyelem, sőt közös szerepünk a Madách Színházban a Macskák című musical Grizabellája. Őket együtt látni a színpadon nem mindennapi élmény!

– A versek megzenésítése külön fejezet a komponálásban – folytatja Malek Miklós. Az igazi megzenésítés szorosan követi a vers ritmikáját és tartalmi vonulatát, prozódiailag meghatározó voltát. Ott emelkedik, ahol a mű kívánja, és ott enged teret a hallgatónak, ahol az a költő eredeti szándéka. Szabó Lőrincz egészen kiváló műfordítása eleve meghatározza a dallamosságot és a ritmikát. A tartalom kedves, a férfi-nő mindvégig incselkedő, a történet végkimenetelét egy pillanatra sem megkérdőjelező, sőt, azzal együtt mosolygó volta pedig egyenesen adja magát a zenének.
Természetesen egy szerzőnek a lehető legkedvesebb dolog, ha élnek a művei. Ezt nem lehet előre tervezni, az idővel nem tud számolni az ember előre, ennek csak örülni lehet utóbb, még akkor is, ha a kor nem egészen úgy értelmezi a darabot, ahogy az előző. Esetünkben nincs erről szó, hanem inkább az ellenkezőjéről, amikor egy mai, kiváló művész képes még hozzátenni egy korábbi, szintén nagyszerű előadásához. Ezek persze apróságok, ám ebben a néhány perces műfajban egy-egy pici dallami díszítés vagy hangsúlyozás különbség, jelentős adalék. Burns verse telitalálat, sikerült bezárni, és most is bent ugrál a palackban az emberiség egyik örök mozgatója, a szerelem szelleme. Az én részem, hogy sikerült a zene segítségével még érthetőbbé, akár dalolhatóvá tenni a történetet. Most is mosolygok, ha rá gondolok.

Nézd meg a Hofi Géza által népszerűvé tett Söprik az utcát című Malek Miklós-szerzeményt Malek Andrea sziporkázóan remek előadásában!

– Aigner Ivan –

[2014.03.02.]