˝A könnyű műfaj nem mindig könnyű˝- interjú Kokas Piroskával

A budapesti művésznő Kokas Piroska vendégjátékra hivatalos  a Győri Nemzeti Színházba, a Csoportterápia című darabban kapott szerepet. Hat személyes mjuzikelkámedi, ami kacagtató, szórakoztató, mégis kőkemény, a színészeknek mindenképp. Piroska személyiségével varázsol, egy szókimondó és vagány csajt személyesít meg. A többi? A terápián kiderül...

– Nem esett messze az alma a fájától, ez kétségtelen... Hallom, a ruhatárban is pelenkázták annak idején...
– Ha arra gondol hogy a szüleim is színművészek voltak, akkor találó az utalás, mert bizony ilyen eset is előfordult. Kokas László és Halász Aranka gyermeke vagyok, akik állandó tagjai voltak a Budapesti Operett Színháznak. Így adott volt, hogy szívom magamban a színház illatát, a szakma szeretetét. Ám emellett teljesen normális gyerekkorom volt, nagyszerű szülőkkel és csodás élményekkel. A színházat meg imádtam, nem kellett engem soha kényszeríteni, hogy ott legyek, mentem magamtól is, ha arról volt szó. Soha nem is gondoltam másra, csak arra, hogy színésznő legyek én is, így kerültem Földessy Margit drámastúdiójában, még csak 14 évesen, nyilvánvaló volt, hogy végleg eldőlt a sorsom...

– Gondolom következett a Színművészeti Egyetem?
– Következett volna, ám sajnos nem vettek fel, már mai fejemmel azt mondom, semmi nincs véletlenül. Ám a Gór Nagy Mária Színitanodába felvettek, ott végeztem.Majd a tanoda után színész I minősítést szereztem.Játszottam a Fiatalok Színházában, szerepeltem az Operett Színházban is, majd a szinkronizálással is megismerkedtem és volt olyan éven, amelyben szinte csak ezzel foglalkoztam, de rettentő sokat segített ez is, hiszen segített a prózai dolgok felé fordulni. A Vidám Színpadhoz kerültem, ahol egy kabaréban kaptam szerepet. Straub Dezső felkérésére egy általa rendezett kabaréhoz csatlakoztam, amely később meghozta nekem a Mikroszkóp Színpados szerződést. Csodás hét évet töltöttem el ott. Tehát addig leginkább a kabaré műfajában voltam otthon, na meg a táncos zenés darabokban, meg szinkronizàltam. Szerintem kell egy színésznőnek mindenhez értenie. Éppen ezért örülök neki, hogy jelenleg már járhatok a Színművészeti Egyetemre, drámainstruktor szakra, mert rengeteg elméleti tudást szívhatok magamban, ami kell ahhoz, hogy igazán sokoldalú előadó lehessek.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

– Alig volt még 20 éves, amikor az első díját megkapta. Azért ez nem kis motivációt jelenthetett...
– A Gór Nagy Mária színitanodába jártam még, amikor megkaptam az elismerést, amely lényegében az év felfedezettjének szólt. Hatalmas biztatás volt ez nekem. Később pedig a Kornay Mariann Művészeti Alapítvány elismerését is megkaphattam, amelyet mindig olyan – átalában hölgyeknek -  adnak át, akik a könnyű műfajban kiemelkedően teljesítenek. Erre a díjra volt ráírva, egy idézet, ami nagyon is igaz, miszerint „A könnyű műfaj nem mindig könnyű”.

Nézd meg Kokas Piroskát egy korábbi felvételen! 


– Térjünk át Győrre, hiszen jelenleg ott játszik, mégpedig a Csoportterápiában. Mjuzikelkámedi... Mit jelent ez tulajdonképpen?– Egy nagyon vicces, humoros, roppan jó szövegű dalokkal és prózával megáldott vígjátékot, amelynek a zenéje fülbemászó, szerethető. Komoly erőpróbát, aktivitást jelent végigjátszani a darabot, hiszen két és fél órán keresztül mind a hatan a  színpadon vagyunk. Így komoly praktikákat kellett kitalálnunk, hogy hova rejtsük el a vizet, vagy éppen egy papír zsebkendőt. Nem volt még ilyenben részen, nagyon érdekes és izgalmas.

– Trixi karakterét formálja meg. Mit lehet tudni a lányról?
– Ő egy nagyon vagány, belevaló és nagyszájú lány... Többet nem mondok el róla, jöjjenek el és ismerkedjenek meg vele...

– A kollégákkal mi a helyzet? Ismerte őket korábbról? Na meg egyáltalán, hogy került Győrbe?
– Forgács Péter igazgató úr meghívását fogadtam el és nagyon örültem a felkérésnek. Járai Mátéval már vagy ezer éve ismerjük egymást, de ne nevessen, mert fogalmunk sincs honnan! A rendező Simon Kornél sem ismeretlen Pestről, a többikkel viszont itt barátkoztam össze. Nagyon jó a hangulata a Győri Színháznak, tetszik, hogy mindenki ismer mindenkit és hogy mindenkinek van egy jó szava egymáshoz. Akikkel együtt szerepelek, kivétel nélkül mind nagyszerű és tehetséges színészek, akikkel öröm szerepelni.

- Havassy Anna Katalin -
Fotó: Mészáros Mátyás/kisalfold.hu

[2014.03.17.]