"A barátaimat hívtam" - koncerttel ünnepel a magyar slágergyáros

Április 23-án „50 hang” címmel nagyszabású, exkluzív születésnapi koncertet ad a népszerű zeneszerző a budapesti Barba Negra klubban. A programban olyan nevek tűnnek fel, mint Koncz Zsuzsa, Demjén Ferenc, Somló Tamás, vagy Vastag Csaba.

Závodi Gábort kérdeztük zenéről, zeneszerzésről és természetesen a rendhagyó születésnapi koncertről.

Az utóbbi időben talán többet hallhatunk rólad zeneszerzői minőségben, mint zenészként, pedig tudjuk, hogy olyan fantasztikus előadók mellett játszol, mint Demjén Ferenc, vagy Rúzsa Magdi. Elsősorban zenésznek, vagy inkább zeneszerzőnek tartod magad? Mennyire lehet külön választani a kettőt számodra? A zeneszerzés jelenti számodra a munkát, a kihívást, a benned lévő kreativitás kibontakoztatását, amely mellett a zenélés egyfajta kikapcsolás, vagy ugyanolyan munkának tekinthető egy-egy koncertműsor eljátszása is?
A lényeg mindkét esetben maga a zene. Hogy a kreativitásodat egy dal eljátszásában, vagy éppen kitalálásában éled ki, az bizonyos szempontból mindegy, bár lényegesen különböznek egymástól. A legfontosabb mindig a zenét játszó, vagy épp az alkotó ember és annak érzelemátadási képessége. Biztos szerencsém van, de én mindkettőt imádom és ezért sosem tekintettem a szó igazán szoros értelmében munkának a zenélést. Persze vannak és főleg voltak időszakok az életemben, amikor enyhén szólva túl voltam terhelve, ezáltal fáradtabban, nyűgösebben végeztem a dolgom, de örülök, hogy ezek az idők megadattak nekem. Mennyire örülne a mai generáció, ha annyit kellene zenélnie, hogy azt túlterhelésnek tudná érezni.

Szövegvilágod sajátságos, sokszor azt mondják, amolyan „Závodi Gáboros”.  Szerinted mi jellemzi a „Závodi Gáboros ” dalszövegeket? Tudatosan figyelsz arra, hogy saját stílusodhoz hű maradj, hogy a dalszöveg az önkifejezés eszköze maradjon számodra? Miből merítesz inspirációt, amikor szöveget írsz?
Ha ez tényleg igaz, mármint, hogy felismerhetőek a szövegeim, akkor már elértem az egyik legfontosabb dolgot. Az egyéni stílus talán a leglényegesebb minden művészetben! Én sosem töröm a fejem azon, hogy milyen szöveget akarok írni, ezt egyszerűen működteti a stílusérzék és az emberismeret. Ezért pédául sosem írok a fióknak, mert az adott énekes egyéniségére kell szabni az adott dalt, illetve szöveget.
Az tény, hogy szeretem a szójátékokra, nyelvtörőkre épülő szövegeket, és ezt az egykori zenekarommal, a Mex-szel ki is tudtam írni magamból. Az ihlet viszont nagyon pillanatfüggő. Ugrottam már ki az ágyból az éjszaka közepén, de squash meccs közben is írtam már szöveget.

Amikor zenét, vagy dalszöveget írsz, a saját egyéniséged viszed az adott dalba, a saját üzeneted közvetíted, másik oldalról viszont nélkülözhetetlen, hogy az előadó is tudjon azonosulni vele, mert attól válik majd hitelessé. Hogyan lehet megtalálni ilyenkor az egyensúlyt?
Ismerni kell az előadót. Nagyon jól kell ismerni és akkor már nem is olyan nehéz. Nyilván minden sor én magam is vagyok, de ennek illeszkednie kell az énekeshez, adott esetben jobban, mint hozzám. Persze előfordul, hogy egy-két szót kicserélünk, mert árnyalatában mást szeretne az aktuális előadó, de nagyon mellé még sosem lőttem.

Csatlakozz, ha szereted a zenét.

Tavaly a MEX nevű zenekarod sokévnyi hallgatás után koncertet adott a Barba Negra klubban, ahol most születésnapi koncerted tartod és váratlanul előrukkoltatok egy új dallal is, a Nimfo Centerrel.  Az áprilisi koncerteden a MEX is színpadra lép majd. Várható valamilyen folytatása a feltűnéseteknek?
A tavalyi koncertünk nem egy önálló buli volt, csak pár dal erejéig voltunk színpadon, amit egyébbként nagyon élveztem. Motoszkált azonban bennem egy halk kérdés, hogy ennyi idősen nem látszom-e nevetségesnek ezzel az ugrálós metál muzsikával? Azzal vígasztaltam magam, hogy akik szerették ezt a zenekart és benne engem, azoknak valószínűleg most is tetszik, akik meg nem, azoknak régen is pont annyira voltam nevetséges, mint most. Folytatása valószínűleg nem lesz, de mivel rendszeresen piszkálnak minket egy új önálló Mex koncert miatt, talán egyszer még beadjuk a derekunkat.

Születésnapi koncerted arra enged következtetni, hogy a szakmai kapcsolatok mellett az emberi kapcsolatok legalább olyan fontosak számodra. Mennyire tartod fontosnak, hogy jó baráti kapcsolatot ápolj azokkal, akikkel együtt dolgozol?
A jó munka jó hangulat nélkül nagyon nehéz, talán lehetetlen. Különösen igaz ez az alkotó munkát végző embereknél, kollektíváknál. Egy zenekar csak addig tud együtt maradni, amíg megvan a baráti viszony. Ha ez elmúlik, akkor anyagi okokból még ideig-óráig együtt lehet maradni, de a koncertek már sosem lesznek olyanok, mint a kezdeti idilli hangulatban. A jó barátság alapja pedig a becsület! És mint tudjuk, a becsületet csak egyszer lehet bemocskolni, mert ha ez megtörtént, az a folt ott marad mindörökre, sosem múlik el. Én erre mindíg nagyon vigyáztam és a barátaim, munkatársaim legnagyobb része ugyanilyen emberekből áll, ezért könnyű megőriznünk az egymáshoz kötődő barátságokat.

A beharangozó szerint a fantasztikus előadók mellett egy kötetlen zenei program várja majd az odalátogatókat. Egyfajta interaktív koncertet kell elképzelnünk? Mire számíthatnak a nézők?
Mivel alapvetően ez egy születésnapi buli, szeretném, ha az is maradna. Ez azt jelenti, hogy például mindenkit egyenként szeretnék egy-egy rövid bemutatással, vicces történettel a színpadra hívni, és nem csak a sztárokat, hanem valamennyi közreműködőt. A barátaimat hívtam, akik közül sokan három hétig próbáltak, hogy felcsendüljenek régóta nem hallott dallamok. Ezért mindenkinek külön szeretném megköszönni, hogy a születésnapomon a legfontosabbat ajándékozta nekem, az idejét.

- Horváth Petra -

[2014.03.17.]