Úgy hívtak, hogy a "győri lány"  - interjú Mahó Andreával

Az ismert színésznő hétvégén győri premierben mutatta meg a közönségnek, miért is lett az egyik legelismertebb művésze a musicalek világának. Mahó Andrea gyönyörű, természetes, tehetséges és már sokszor bizonyított. Huszonhatodikától a Mágnás Miskában Rolla szerepében is ezt teszi, a Győri Nemzeti Színházban. 

– A Gór Nagy Mária Színitanoda adta az alapokat?
– Tizennyolc éves voltam, amikor a szinkronizálást elkezdtem, ahol volt egy roppant kedves tanárom, Gerhardt Pál, aki egyszer nekem szegezte a kérdést: „Miért csak a mikrofon mögött áll? Miért nem megy ki a színpadra?” Erre én azt válaszoltam, hogy azért, mert még soha nem jutott az eszembe. Tehát valahogy ezzel indult az egész. Tanárokat kerestünk, elkezdtem énekelni és beszédtanárhoz is jártam. Majd felvételiztem a Tanodába, innen pedig már egyenes volt az út. Zsurzs Kati volt az osztályfőnököm, neki nagyon sokat köszönhetek. Nem csupán egy kiváló prózai színésznő, hanem kiváló pedagógus is.

– A Győr Nemzeti Színház hogy került a képbe a karrierje során?
– Ez a színház volt az első a pályámon, 2002-ben kerültem ide, rögtön ahogy elvégeztem az iskolát. Meghallgatásra jöttem, Korcsmáros György volt akkor az igazgató. Hála Istennek szüksége volt ilyen karakterű lánykára, mint amilyen én voltam akkor. Abban az évben mutatták be ugyanis a Nyomorultak című musicalt, amelyben Cosette szerepét kaptam, harmadik szereposztásként. Innentől talán meseszerű az egész történet, mert úgy alakult, hogy én játszottam a premiert. Azóta is szerepelek Győrben, ennek pedig már tizenkét éve. Ráadásul mivel innen kerültem fel a különböző pesti színházakhoz, mindig azt hitték, hogy idevalósi vagyok. Úgy hívtak, hogy a „győri lány”, pedig Pesten született. Jól esett ez nekem, büszkén vállaltam. Egyébként egyik színház tagja sem vagyok, szabadúszóként játszom, mindig darabokra szerződöm.

Csatlakozz, ha szereted a musicaleket.



– Pesten is rögtön legendás szerepeket kapott és valljuk be, nagyon fiatalon. Nem volt nagy teher a vállán?
Nehéz volt, ez tény. Hiszen egyből bedobtak a mélyvízbe és mint mindent, ezt is fel kellett dolgozni. Egy fiatal lánynak ezt elég nehéz, mert kicsit nagy ez a „hátizsák”, de nem volt mese, nekem így alakította az élet, hogy egy picikét fordítva építkezhettem. Azt hiszem, sikerült jól megélnem, feldolgoznom lelkileg.

– Miközben a fővárosban sikert sikerre halmozott, Győrben is rendszerint vastapsot kapott, például a Leányvásár Lucy-jeként. Erre a szerepére hogyan emlékszik vissza?
– Bor József rendezte a darabot, a legendás operett rendező. Nagyon büszke vagyok rá, hogy még dolgozhattam vele, mert neki tényleg a vérében volt ez a műfaj. Roppant jó volt egy ilyen embertől tanulni, nagyon szerettem ezt a darabot, a szerepet. Ráadásul ebben is Vincze Gábor Péterrel játszottam együtt, akivel most megint, bár nem egy párt, de megint együtt szerepelhetünk.

– Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy szintén már-már szemtelenül fiatalon eMerton és Artisjus díjakat is kapott. Milyen érzéssel vette át ezeket, milyen motivációt jelentettek az elismerések?
– Bár lehet, kicsit furcsán hangzik, de a pályám elején sok mindent szinte fel sem fogtam. Ilyen volt az Operaház Fantomja is. Sodródtam az árral… Jöttek ezek a gyönyörű események és valahogy csak utánuk fogtam fel, hogy mik történtek velem. Például, nem elég, hogy egy ilyen csodás szerepet énekelhetek, még a világhírű zeneszerző, Andrew Lloyd Webber is eljön Magyarországra és megnézi a premierem, ráadásul külön kiemeli az alakításom?!

– Szabad tudni mit mondott önnek Webber?
– Az egész előadás nagyon tetszett neki!  Nekem pedig azt mondta, hogy ilyen hangnak nem szabadna csak Magyarországon maradnia. Ezt azóta nem sikerült még teljesítenem, de ami késik, az nem múlik… Visszatérve a díjakra, valahogy ugyanígy voltam velük: talán akkor még fel sem tudtam fogni ennek a mértékét. Tényleg nagyon kis fiatalka voltam. Ám persze hihetetlen nagy motivációt jelentett.

– Győrben már bemutatták a  Mágnás Miskát. Milyen hangulatban teltek a próbák?
– Szerintem nagyon jó hangulatban zajlottak, abszolút harmonikus minden. Úgy érzem, mindenki szereti, ez pedig fontos, mert érződni fog az előadáson. Gyönyörű zenéje van, tehát már emiatt is sikerre ítéltetett, a történet meg aranyos, mint lényegében minden operettnél. Ezek a szerzők nagyon értettek ahhoz, miként is kell darabot írni. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy nagy siker lesz a győri Mágnás Miska!

– Tehát otthon érzi magát a színházban és a városban is?
– Teljesen, hiszen eleve nagyon szép város! Mindig azt szoktam mondani, ha jövök, akkor tulajdonképpen szanatóriumba érkezek. Valahogy „visszalassulok” . Pesten nem tudom megcsinálni, amit itt, hogy mondjuk lemegyek délután a vízpartra egy könyvvel a kezemben és nyugodtan olvasok.  Ezt csak Győrben tudom megtenni. Vagy ha olyan kedvem van sétálgatok, netán a barátnőkkel beülünk valahova egy jó kávéra. Pest mintha igényelné az állandó rohanást… Csodálatos, hogy Győrben egyfajta ünnep az, hogy eljönnek az emberek színházba. Látszik, hogy gondosan, lelkesen készülnek az előadásokra, megadják a módját, nem rohanva, kapkodva. Ez nagyon fontos és így kellene lennie mindenhol, hiszen ez a színházi kultuszhoz tartozik, vagyis tartoznia kellene. Remélem, hogy még nagyon sokáig játszhatok a győri közönségnek is! 

– Önálló estje is van...
– Februárban mutattam be a Madách Színház Stúdiószínpadán az önálló estemet, Szerelemvarázs címmel. Vendéget is hívtam, Miller Zoltán személyében. Rendkívül büszke vagyok erre a produkcióra. Áprilisban is voltak előadások és lesznek májusban is. Természetesen ide is szeretettel várok mindenkit! 

– Havassy Anna Katalin/Lilla –

[2014.04.29.]