Székesfehérvárról indul az új rock and roll csillag?! 

A székesfehérvári Boka és a Klikk zenekar frontembere, Bokányi Zsolt Boka életét a rock and roll szeretete hatja át. Olyannyira, hogy már jó ideje nyitott szemmel járkál, hátha megtalálja azt a fiatalt, akinek átadhatja tudását, tapasztalatát és a jampi életérzést. Úgy tűnik, most megtalálta, Soós Ákos  azaz Rockin’ Stevie személyében… 

– Boka, hol találkoztál először Ákossal?
– Nem ma történt, még jó néhány évvel ezelőtt Székesfehérváron. Gyerek volt, mikor megkeresett, hogy szeretne zenélni, a rock and roll a mániája. Ha jól emlékszem, akkor még talán gitározni szeretett volna, és nagyon elszántnak tűnt. Akkor abban maradtunk, hogy első a tanulás, de ha nem lankad az akarat, visszatérünk rá. Majd pár év múlva, egyszer csak kaptam egy mailt tőle, amiben egy dalt küldött, hogy hallgassam meg, ő énekelt. Már nem emlékszem melyik volt, csak azt tudom hogy írtam neki, ha van kedve énekelje el egy bulinkon. Ennek pedig az lett a vége, hogy jelenleg a nemsokára megjelenő bemutatkozó lemezén dolgozunk.

– Na de mi volt az, amivel felhívta magára a figyelmed?
– A lelkesedése, az elszántsága, és a műfaj iránti szeretete. Nagyon színpatikus volt, ahogy beszélt a zenéről és a rock and roll-ról.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

– Nyilván kellett azért valami plusz, ami miatt őt választottad, hogy tanítványod legyen…
– Nem szeretném ezt tanár-tanítvány kategóriába sorolni, bár tény hogy sok dolgot próbálok átadni neki, amivel könnyebben veheti a buktatókat, de néha még én is tanulok tőle ezt-azt... Na jó, nem a zenélésről :-) Viszont nagyon fontos, hogy hiszem, nem véletlenül találkoztunk egymással, és remélem hogy Isten kegyelméből ez majd be is bizonyosodik később. Néha-néha a fiatalkori énemet látom benne, ahogy naivan lelkesedik, ahogy szereti a műfajt, és amennyi hajzselét használ :-)

– Akkor leginkább énekelni tanítod az ifjút?
– Elsősorban segítek neki felépíteni egy kis ugródeszkát, amin ha ügyesen és jól dobbant, egy következő szintre ugorhat, illetve ugorhatunk. Megpróbálom a földön tartani a vágyait, és lassítani, türelemre inteni, mert száguldana, mint a gyorsvonat. Nem tanítom énekelni, inkább bemutattam neki – azóta is ott tanul – az én énektanárnőmet. Kamasz koromban én is tanultam énekelni, ez is egy érdekes pont a kapcsolatunkban. Nagyon sokat dolgozunk a stúdióban a nemsokára megjelenő kislemezén, Csorba Petivel a Boka és a Klikk dobosával közösen. Ha alkalmunk van rá, jókat beszélgetünk, mert azt hiszem valahogy lelkileg is együtt mozgunk, igaz hogy ő már egy másik generációt képvisel, mégis zökkenőmentesen lopta be magát a szívembe.

– Milyen jövőt jósolsz neki?
– Nem vagyok jós, és valljuk be őszintén, elég nehéz ma tiszta szívvel, őszinte gondolatokkal, és súlyos milliók nélkül feltörni a zeneipar „dióhéját”. Sokat beszélgettünk vele és a családjával is erről, és mindig elmondtam, hogy nem csak rajtunk múlnak dolgok, tesszük, amit tudunk, a tőlünk telhető legtöbbet. Hiszem, hogy kellő alázattal, szorgalmas munkával akár el is indulhat a „show”. Rajta és rajtam nem fog múlni, ez biztos!

– Ez egy kicsit úgy is hangzott, mintha a stafétát is készülnél átadni neki…
– Na jó, azért még nincs nyugdíjas bérletem, és a Boka és a Klikk is szépen halad a maga útján. Ám néha-néha azért eljátszom a gondolattal, hogy háttérbe húzódva, felépítve az ő saját produkcióját, akár csendbe is maradnék… Valljuk be, az én szívem is 2-4-re dobban és még nagyon az elején járunk a Rockin' Stevie karriernek, ugyanis ezt a művésznevet választotta magának… Így egyelőre inkább magam mellett látom nagyon szívesen és szeretettel! Persze ha valakinek egyszer átadnám az általad említett stafétát, az jelen pillanatban egyértelműen ő lenne! 

– Ha már ilyen sokat emlegettük Ákost, azaz Rockin’ Stevie-t… Mondd, neked akkor Boka a példaképed?
– Nagyon tisztelem, és becsülöm, mint embert, és mint zenészt. Végtelenül hálás vagyok Istennek azért, hogy Boka lehet az életemben az illető, aki bevezet a zenei világba, és megtanít a zenészlét minden apróságára is akár. Úgy érzem, a rock and roll szeretete mellett sok mindenben hasonlítunk, például azonos értékrenddel rendelkezünk, ami a közös munkát is megkönnyíti. Ő olyan ember, akiben meg lehet bízni, aki állja a szavát, és ez nagy dolog a mai világban. Elhivatottsága, kitartása, szakmai hozzáértése példaértékű számomra, szóval igen, példaképemnek tekintem Őt.

– Mit gondolsz, miben tudsz tőle a legtöbbet tanulni?
– A Klikk fellépésein többek között figyelem Bokát, hogyan kommunikál a közönséggel, és nagyon tetszik, ahogy reagál a publikum rezdüléseire, valamint az, hogy megbecsüléssel, őszinte tisztelettel bánik velük. Ezzel a mély alázattal nem csupán a nagyérdeműt ajándékozza meg, hanem ő tényleg ilyen, nem mellesleg a színpadon kívül is. Igen mély érzésű, a felszínesség egyáltalán nem jellemzi, minden mozdulatát az őszinteség hatja át. Fontos, hogy nem játssza meg magát. Úgy gondolom, ezek a jellemvonások igazán lényegesek és minden embernek törekednie kell ezeknek az alapértékeknek a megszerzésére. Egy színpadon álló zenésznek pedig kétszer ennyire fontos lenne. 

– Tőled is meg kell kérdezni: Idővel szívesen átvennéd a szerepét és lennél frontember?
Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha én lehetnék majd egykor az utódja, s én folytathatnám azt, amit ő elkezdett. Persze Boka nélkül nem lenne már igazi a Klikk. De ez még maradjon a jövő zenéje...

– Havassy Anna Katalin –

[2014.05.13.]