"Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok"-  interjú Németh Eszterrel

Nem is olyan régen ért véget az ismét nagy sikerrel zárult Győri Táncfesztivál, amelyre idén is sokan voltak kíváncsiak. Egyik aktív résztvevője volt a Győri Nemzeti Színház tánckarának tagja, illetve balettmestere, a fiatal és gyönyörű táncos, Németh Eszter. Élvezte minden percét, bár tény: egy kicsit zsúfolt napokat élt át… 

– Milyen volt a Táncfesztivál?
– Kemény. Sikerült jól elfáradni. Ám persze ez csak az egyik érzés. Az öröm, a megtiszteltetés, a felelősség és a büszkeség sokkal jobban illik rá. Ugyanis Tihanyi Ákos, aki az egyik legjobb és legelismertebb színházi koreográfus felkért - Fekete Miklóssal közösen döntve -  hogy legyek az asszisztense a finálé előadás során, amelyet az országból érkező valamennyi tánckar bemutatott. Úgyhogy szombaton és vasárnap végig a Madách Színházban próbáltuk. Hátfő reggelre meghívást kaptunk a Balatoni Nyár című televíziós műsorba, így reggel fél hétre már Révfülöpre kellett érnünk. Na, ehhez nekem fél háromkor kellett felkelnem, hiszen a smink, a frizura, a komplett felkészülés azért időigényes. Viszont a felvétel után máris robognunk kellett Győrbe, ahol fél tizenegytől már a tánckaroknak kellett betanítatunk a teljesen ismeretlen koreográfiát - amelyet Ákos a Hairspray zenéjére álmodott meg - hiszen másnap már előadás volt. Egészen este fél hatig próbáltunk, csak ebédszünetet és gyors leállásokat beiktatva. Megerőltető volt, kétségtelen. Ugyanis most ez az egy napunk volt arra, amire jó esetben van egy hetünk.

– Hogy bírtátok a tempót?
– Másfél óra alvás után én egy levessel és négy energiaitallal. Extrém eset volt tényleg, na de persze azért félteni sem kell minket, a jó hangulat végig uralta a próbát. Ákos szigorú, fegyelmet követel, de csakis az előadás érdekében, ami pedig mindenkinek jó. Ez volt a második tánckarok találkozója és most már valahogy mindenki felszabadultabb volt, több ismerőssel találkoztunk, jó volt együtt lenni, amellett, hogy mindenkinek kőkemény munka is volt egyben.

– Akkor az előadás napján már csak hangolódtatok?
– Szó nincs róla! Tíztől már megint próbáltunk, véglegesre kellett formálni az egészet, teljesen tökéletesre. Táncos nyelven szólva: színpadra tettük az egészet. Kiderült, ki melyik takarásból jön be, melyik térformába helyezkedjünk, milyenek legyenek a fények és így tovább. Ákos egy gyors zenére, gyors koreográfiát dolgozott ki, nem volt idő a gondolkozásra. Egyszer bele is sültem a próbán, teljes blackout volt… Csak álltam ott középen és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Teljes blokk volt. Pont nekem, aki az asszisztens volt. Ilyen még soha nem fordult elő velem, de legalább megtapasztaltam. Nem szeretném többet… Azután még a győri tánckarral külön próbáltuk a saját számunkat és háromnegyed hatkor volt az utolsó finálé próba. Negyed hétkor jöttünk le a színpadról, egészkor meg már kezdés volt…

– Gondolom ezek után elsöprő sikert arattatok...
– Hála Istennek minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A közönségnek is nagyon tetszett. Annyira tapsoltak minket, hogy Forgács Péter színház igazgatónk meg is kérdezte, bírjuk-e az egészet még egyszer. Naná!  Így kétszer mutattuk be a táncot. Annyi módosítással, hogy nem a végpózzal zártunk, hanem mindenki elfeküdtük a színpadon. Magyarán a nap végére szó szerint kifeküdt az összes magyar színházi táncos, persze csak a poén kedvéért... De megérte…

– Igazi ajándék volt ez a pár nap?
– Nekem különösen, hiszen hétfőn volt a születésnapom. A fellépést követő kis ünnepségen eljutott a többi táncos fülébe a híre és közösen elénekelték nekem a Boldog születésnapot című dalt. Gondolhatod, milyen megható pillanat volt, amikor az ország színházainak táncosai nekem, miattam énekeltek. Soha nem felejtem el, pedig akkor már tényleg nagyon fáradt és kialvatlan voltam…

– És akkor még nem volt vége a „megpróbáltatásoknak”…
– Na igen, szerdán államvizsgáztam a Táncművészetin! Ráadásul már így is külön engedéllyel mentem 18-án és nem 17-én. Remegett a lábam és nem csak az izgulástól, hanem a mögöttem lévő pár naptól is. De megérte, mert sikerült a vizsga és nagyon klassz volt a Táncfesztivál is.

– Kicsit mintha besűrítetted volna ezt a pár napot… Azóta sikerült végre kialudnod már magad?
– Nagyjából igen. Bár már tudom, hogy az előttünk álló évadban én koreografálom a Figaró házasságát, amelyet egy pesti rendező álmodott színpadra. Így vele már egyeztettem és minden nap hallgatom a zenéket amiket a rendező kiválasztott. Készülök a feladatra, mert ez a felkérés is egy nagy megtiszteltetés. De persze azért most már a pihenésre is jut időm…

– Havassy Anna Katalin –
Fotók: Fehér Alexandra, Németh Mihály és dr. Alexay Zoltán

[2014.07.09.]